Sarcolnának - Súlyos csapás a könyvkiadásra

Valami vagy termék vagy szolgáltatás, és kizárólag ez alapján könyvelendő, illetve ez alapján történik az ÁFA adóbevallásban való megjelenése, közölte Kocsis András Sándor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnöke azon a rendkívüli sajtótájékoztatón, amelyet kedden azért hívtak össze, hogy megoldást találjanak a könyvszakmát sújtó legaktuálisabb gondra. A probléma gyökere, hogy tizenhat könyvkiadó esetében tártak fel adóhiányokat, mivel a jogszabály szerint a könyvelőállítás nyomdaköltsége – az európai gyakorlattal szemben – nem lehet adóalapcsökkentő tétel.

Felforrósodott a levegő, így kezdte Kocsis András Sándor, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnöke (MKKE) az 1795 óta működő érdekvédelmi szervezet VII. kerületi székházában azt a szűk körű sajtótájékoztatót, amelyet az iparűzési adóalap megállapításával kapcsolatos problémák miatt hívtak össze. Több szekrényt megtöltő könyvrengeteg, illetve az egyesület szervezésében megvalósuló ünnepi könyvhét elmúlt évi plakátjai alatt Kocsis András Sándor arról beszélt, a közelmúltban lezárult önkormányzati adóellenőrzések számottevő adóhiányokat tártak fel a nyomdaszámlák anyagköltségként történő elszámolását kifogásolva – a számviteli törvényre való hivatkozással. Úgy vélik, a kiadó késztermékéhez a nyomda szolgáltatási tevékenységgel járul hozzá, vagyis így a könyvelőállítás nyomdaköltsége nem lehet adóalapcsökkentő tétel. „A hosszan tartó egyezkedés után is kijelentem: a hazai könyvkiadó szakma ezt a kijelentés nem tudja elfogadni, mivel a nyomdaszámlák termékértékesítéséről szólnak, ezt nem lehet igénybe vett szolgáltatásnak tekinteni” – közölte Kocsis.

Továbbá elmondta, az iparűzési adóalap megállapításával kapcsolatos véleménykülönbségek nem újkeletűek. A kurrens ügy elhatalmasodásakor konkrét szakmai javaslatot tett a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése elnökeként Pankucsi Zoltán adószabályozásért és számvitelért felelős helyettes államtitkárnak, azonban meglátásai csukott fülekre találtak. A helyi iparűzési adóval kapcsolatos témakörben kapott államtitkári válaszlevelet Kocsis sanda mosollyal szakmaiatlannak nevezte. Felolvasta a politikus levelének egy bizonyos passzusát is: „Fontos körülmény továbbá ennek kapcsán az, hogy a könyv a kiadónál válik áruvá, hiszen a kiadó rendelkezik a könyvben megjelenő szellemi termék felhasználói jogával.” Kocsis szerint ez azért is nevetséges, mert az elutasítás argumentuma az, hogy létezik egy fura entitás, bizonyos szellemi termék, amely önálló életet él, s amelyet a szakemberek valahogyan virtuálisan „belenyomnak” a könyvbe, s ezzel jön létre az olvasható tartalom. Hozzátette, a szellemi termék valóban manifesztálódik az e-könyvek esetében, mivel azoknak nincsen konkrét fizikai teste, azokat valójában szolgáltatják. (Egyébként luxemburgi és francia kezdeményezésre Brüsszelben elindult egy javaslat, amely azt szeretné elérni, hogy az e-könyveket is sorolják a legalacsonyabb áfa körbe, de erről még nincs döntés.)

A sajtótájékoztató létrehozását leginkább az indokolta, hogy a széles nyilvánosságot is tájékoztassák arról, hogy tizenhat könyvkiadó – köztük a Kossuth, a Móra, a Könyvmolyképző, az Osiris, a Pagony, az Agave – adóügyi vizsgálat alatt áll, mivel azzal, hogy szolgáltatás helyett termékként könyvelték el a kiadott könyveket, az adóhatóságok szerint hibás könyvelést végeztek. Dr. Bódis Béla közgazdász, a MKKE könyvvizsgálója arról adott tájékoztatást, hogy a vizsgálatokat öt évre visszamenően végzik, s azok lejárta után több százmillió forintos büntetésre számíthatnak a kiadók. Bódis úgy véli, az adóügyi gond gyökerét az adja, hogy a helyi iparűzési adóról szóló törvény nem határozza meg egyértelműen az anyagköltséget, hanem a számviteli törvényre utal, amelyben viszont nincsen meghatározása sem a termék, sem a szolgáltatás fogalmaknak. Így pedig – Kocsis András Sándor ki számít férfinek, s ki nőnek jeligéjű humoros példájával élve – csupán vélekedésekről, értelmezési lehetőségekről beszélhetünk.

Horváth Csaba, a Nyomda- és Papíripari Szövetség elnöke azt emelte ki, hogy elkerülhetetlen a könyvek árának drágulása és az esetleges példányszámbeli csökkenés, ha a kiadóknak többletköltséget okoz a könyv után szolgáltatásként megfizetett iparűzési adó. Beszélt arról is, hogy a könyvek nem a legnagyobb, de a legemblematikusabb termékei a hazai nyomdászatnak. Horváth úgy látja, elképzelhető az is, hogy a kedvezőbb gazdasági érdekek miatt több kiadó külföldre viszi a termékeiket, hogy ott nyomtassák ki őket. Erre példaként a szlovákiai nyomdaszövetségi alelnök beszámolóját említette, a szakember egy konferencián mondta el, hogy Szlovákiában a nyomdák termelésének fele külföldre megy, az export mintegy ötven százaléka Magyarországot érinti. Horváth egyúttal arra is figyelmeztetett, hogy a nyomtatott kommunikáció kevesebb kárt okoz a társadalomnak, mint amely a közösségekbe beleivódott. „Próbálunk megvédeni minden fát, ez tény. Egyébként is, viszonylag kevés fa az, ami a nyomtatott ipartól szenved, mert a papírrá váló fákat ültetett erdőből vágják ki, így nem feltétlenül okozunk kárt a természetben. Továbbá, ahol a legfőbb papírgyárak vannak, ott fenntartható gazdálkodás biztosítja a papírt, mivel az erdőterület a kivágás arányával növekszik” – mondta. Egyúttal emlékeztetett arra is, az elektronikus kommunikációnak is vannak környezeti és társadalmi hatásai, csakhogy ezek még kevésbé nyilvánosak.

A kialakult – legrosszabb esetben a kiadói tevékenységek ellehetetlenítésével járó – helyzet orvoslására szolidaritási alapot hoz létre a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE), amely elsősorban a kötelékükbe tartozó több száz kiadónak nyújtana segítséget. Zárógondolatával Kocsis András Sándor arra emlékeztetett, szervezetük jogkövető egyesülés, amely tisztázatlan jogi környezetben nem tud működni. Ha nincs más megoldás, a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak. Addig az elnök által a könyvkultúra iránt elkötelezettnek nevezett Balog Zoltán emberi erőforrások miniszter segítségében bíznak – a politikus éppen a héten közölte velük, állami keretből hatmillió forinttal támogatja a frankfurti könyvvásáron a magyar stand létrehozását.

Az elhivatottság a hajtóerő

Bihari Zoltán, a határon túli kiadók köteteit Magyarországon forgalmazó Xantus Könyv Kereskedelmi Kft. ügyvezetője úgy véli, az iparűzési adólap megállapítása körüli téma régóta napirenden van, de nem gondolta volna, hogy az ügy idáig fog fajulni. „Az egész könyvkereskedelemben működő bizományosi rendszer állhat jogilag, könyvelésileg a háttérben. A könyv az termék, ezen nincs mit vitatkozni, s tény az is, hogy öt százalék az áfája. Fontos megemlíteni, hogy a MKKE érte el évekkel ezelőtt, hogy ez kulturális árucikként kedvezményes áfájú termék maradjon, ami igencsak üdvös dolog. Számomra teljesen elfogadhatatlan, ha ezt a döntést bármilyen jogcímen felülírják, és szolgáltatást, huszonhét százalékos áfát varázsolnak az ehhez kapcsolódó tevékenységhez” – véli. A könyves szakember azt is mondta a Népszavának, ki kell állni a nyilvánosság elé az adóalappal kapcsolatos problémákkal, mert a helyzet súlyos következményeket is vonhat maga után.

A helyi iparűzési adót a forgalomból állapítják meg, tudatta Bihari Zoltán, aki hozzátette, a forgalomnak is meg van a saját összetétele. Úgy látja, amennyiben a későbbiekben a kiadóknak többletköltséget jelent az iparűzési adó megfizetése, szinte elkerülhetetlenné válik, hogy ne emelkedjenek a könyvárak, sőt a példányszámok is csökkenhetnek. „A könyvkiadók egyike sem arról híres, hogy a világ legsikeresebb üzletébe nyúltak, egyetlen kiadónak sincsenek százmilliós tartalékai. A könyvszakma többségéről kijelenthetjük: nem az olajiparhoz hasonló nagy pénzzel rendelkeznek, a legkisebb többletköltség is megviselheti őket. A hazai könyves világban amúgy is az elhivatottság a hajtóerő, azon belül igyekszünk tisztességesen megélni” – mondta. Hozzátette, attól nem különösebben tart, hogy eltűnik a nyomtatott kultúra, hogy a digitális irodalom veszi át a szerepet. Mint bizakodóan mondta, a könyvkiadás évtizedek múlva sem fog eltűnni, az e-könyvkiadás sokkal lassabban terjed itthon, mint az Egyesült Államokban. „Olyan MKKE által készített néhány éves statisztikáról is tudok, amely azt mondja, az egy főre jutó könyvvásárlás alapján másodikok-harmadikok voltunk Európa országai közül, de egy magyar nagyvárosban is több könyvesbolt akad, mint egy szlovák vagy román városban” – mondta Bihari Zoltán lapunknak. A szakember azonban úgy látja, a könyvkiadást támogatni kell, s nem jogi hibák keresésével, esetleges támogatáscsökkentéssel kell bombázni. Egyúttal emlékeztetett arra is, nem feltétlenül jó az, hogy a könyvek kiadásával csupán a Nemzeti Kulturális Alaphoz lehet pályázni, továbbá a Márai-program keretösszegének drasztikus csökkenését is bírálta.

Dragomán György József Attila-díjas író könyvei több mint negyven különböző nyelven jelentek meg. A szerző úgy látja, a magyar könyvek árai nem számítanak drágának a többi európai könyvárhoz viszonyítva, mégsem örülne annak, ha bármilyen megfontolásból drágulnának. A Máglya című legutóbbi regénye megjelenésekor döbbent rá, hogy művének holland kiadása 25 euróba kerül, míg itthon körülbelül 12 eurónak megfelelő forintösszegbe kerül a kötet. „Szerintem az elmúlt huszonöt év történelmének egyik legkomolyabb problémája az, hogy a magyar bérek nem érték utol a nyugati világ béreit. Ott, ahol magasabbak a fizetések, több könyvet vesznek, így nagyobb példányszámokban jelennek meg a művek. Habár a konkrét eladásra nem látok rá, román barátaim például mindig azt mondják, Magyarországon nagyobb példányszámokban jelenik meg a szépirodalom, mint náluk. Ezért becsüljük meg azokat, akiket könyveket vásárolnak” – vélekedett lapunknak.