Szépségkirálynők krónikája

Publikálás dátuma
2016.07.16. 09:40
A szerző Fehér Éva, Gábor Zsazsa és Simon Böske társaságában MONTÁZS: MOLNÁR MIKLÓS
A Horthy-korszak szépségkirálynőinek a történetét meséli el Köves József író-újságíró legújabb könyvében, melyet nemcsak a történelem szerelmesei, hanem a divat rajongói is örömmel forgathatnak. Az Elfelejtett királynők – szépségek és sorsok című kötetből számos életutat ismerhetünk meg, de kiderül az is, miképpen fonódtak össze a versenyek a korabeli politikával.

Vérbeli kutatószellem Köves József, aki már írt novelláskötetet, szatirikus regényt, valamint a hatvanas években a Népszavában is rendszeresen publikált tárcákat. A kultúrtörténetbe is belekóstolt, korábban megírta az Ünnepi Könyvhét krónikáját, miképpen indult el Supka Géza író-művészettörténész kezdeményezésére 1929-ben. Köves mostani, a K.u.K. Kiadó gondozásában megjelent, szépségkirálynőkről írt könyvének története is ugyanabban az évben kezdődik. A Horthy-korszakban a szépségkirálynő-választás közkedvelt eseménynek számított, a napilapok is előszeretettel cikkeztek róla, míg a tömegek a jeges, téli időben várakoztak az utcán, hogy hallgassák a rádió tudósítását az eseményről.

K.u.K. Kiadó
Az idén ünnepli huszonötödik éves fennállását a K.u.K. Kiadó. Megalakulása óta több száz könyvet adott ki, elsősorban klasszikus és kortárs szépirodalmat, de jelentek meg történelmi témájú, ismeretterjesztő köteteik is. És hogy mit takar a kiadó neve? Meglepő módon nem a Habsburg uralkodó, Ferenc József „Kaiserlich und königlich” (királyi és császári) címét. A megfejtés a kiadó két tulajdonosának a neve: Köves József és felesége, Köves Józsefné. A félreértések elkerülése érdekében a házaspár az alakuláskor írt egy levelet Habsburg Ottónak, hogy ne érezze a kiadó nevét fricskának. Köves elmondása szerint Habsburg Ottó visszaírta, hogy sok sikert kíván.

Az író anyja sokat olvasta a Színházi Élet című lapot, melyből az egyik kedvence Gál Júlia története volt. Őt 1933-ban választottak szépségkirálynőnek. – Édesanyám fiatal koromban sokszor elmesélte a lány történetét – emlékszik vissza Köves, aki szerint a Gál Júliának annyira izgalmas élete volt, hogy három lányregényt is kitett volna. A szerző eredetileg szívesen írt volna egy romantikus regényt a bakfis történetéből, de végül úgy döntött, inkább egyenként bemutatja Horthy-korszak szépségkirálynőit. Az 1929-ben megválasztott Simon Böskével kezdte, majd haladt sorjában egészen 1936-ig, amikor is Gábor Zsazsa nyerte el a díjat (a következő két év nyerteseiről nincs információ). 1938-tól már nem rendeztek szépségverseny a közelgő háborús helyzet miatt. – Nemcsak nálunk, de egész Európában lefújták a rendezvényt – így Köves.

Mielőtt a könyv elkészült volna, az író tesztelte a közönséget a Facebookon: posztolt a királynőkről. Az érdeklődők nemcsak lájkokkal díjazták a kiírásokat, hanem meglepő kommenteket is írtak hozzájuk. Kiderült például, hogy Lampel Ica, aki 1932-ben díjat nyert, Mészáros Tamás újságíró édesanyja volt, s így Mészáros Antónia televíziós szerkesztő nagymamája.

– Én ezekbe a „tegnapi” asszonyokba beleszerettem – vallja az író, aki szerint mindegyik nő története egy önálló regény. Az 1931. év nyertese, Tasnády Fekete Mária például egy Dudai Brunó nevű német producerrel házasodott össze, és bár nem nyerte meg a Miss Európa versenyt, de megszavazták neki a „legszebb mosolyú hölgy” címet. Később Radványi Géza, a Valahol Európában rendezője ellátogatott Tasnádyhoz, és a német férjtől megkérte Mária kezét. A nő beadta a derekát, elvált a producertől, és Radványihoz ment. Még a filmjeiben is szerepelt. Végül kettejük útjai is elváltak, Tasnády Fekete Mária felhagyott a filmezéssel, és a Szabad Európa Rádiónál lett bemondó.

A legkalandosabb élete viszont Gábor Zsazsának volt, aki kilencszer kötött házasságot – egyik férjével kétszer is, de volt egy házassága, mely csak egy napig tartott. Szüzességét egyik szeretője, maga Mustafa Kemal Atatürk, a Török Köztársaság megalapítója és első elnöke vette el. A díva később is megválogatta partnereit. Férje volt Conrad Hilton, a világhírű Hilton szállodalánc alapítója és Michael O’Hara sztárügyvéd is. Bár Zsazsa számos filmben szerepelt, Köves szerint házasságai és botrányos élete miatt vált híressé.

Aki elnyerte a Miss Magyarország címet, az indulhatott a Miss Európa szépségversenyen is, melyen az első díjjal nem kis összeg, húszezer dollár járt. A csábos mosolyú és elegáns nők sikerét a korabeli politika is felhasználta. A trianoni szerződés okozta gyászban ugyanis kárpótlást jelentett, ha a magyar versenyzőt Európa szépének választották. Így is történt: az első szépségkirálynő, Simon Böske elnyerte a Miss Európa címet, valamint versenyzett Miss Amerikával is egy francia üdülőhelyen, ahol az eredmény döntetlennel zárult. Amikor Simon Böske hazaérkezett, a Keleti pályaudvaron ujjongó tömeg várta, de zsidó származása miatt szélsőséges diákcsoportok „füttyökkel és inzultusokkal” fogadták. A szépségversenyek történetét tehát beárnyékolta a húszas majd a harmincas években felerősödő antiszemitizmus is.

A könyvet végül mégsem az 1938. évvel fejezte be Köves, hanem az 1957-es esztendővel. A háború után, a Kádár-korszakban ekkor indult el a Balaton szépe elnevezésű verseny, melyet augusztus 3-án a balatonföldvári Strand Szálló parkjában rendeztek meg. Köves úgy gondolta, mivel a Balaton Szépe újra egy országos szintű rendezvény volt, ezért érdemes ezzel zárnia a könyvét. De rögtön hozzáteszi: – Nem hagyhattam ki! Ezen a versenyen felnőtt srácként én is ott ültem a közönségben!

Az öngyilkos királynő
30 évvel ezelőtt lett öngyilkos Molnár Csilla Andrea, aki az 1985-ben újra országosan megrendezett szépségkirálynő-választáson lett első helyezett. Október 5-én nyerte el a budapesti Kongresszusi Központban a Magyarország Szépe címet és koronát. A Kaposváron született tizenhat éves lány később, a Máltán megrendezett Miss Európa szépségversenyen a harmadik helyezést érte el. A siker és a magánéleti problémái lelkileg megviselték. Molnár Csilla 1986. július 10-én szülei házában halálos mennyiségű Lidocaint szedett be.

Veszélyben a német-magyar viszony?

Publikálás dátuma
2016.07.16. 07:32
Thinkstock fotó
Komolyan árthat a német-magyar viszonynak a magyar kvótareferendum kiírása. Még olyan német kereszténydemokrata politikus is szokatlanul éles hangon bírálta a magyar kormányt, aki korábban jó viszonyt ápolt a Fidesszel. A német politikusok szerint a magyar kormány propagandája nem éri el célját, s a menekülteket szétosztják az Európai Unió területén.

Biztosan nem tesz jót a német-magyar viszonynak az október 2-re kiírt magyarországi népszavazás. Angela Merkelnek ugyanis most épp elég gondot jelent az, hogy megoldást találjon a, a Brexittel kapcsolatos június 23-i népszavazás után kialakult helyzetre. A nemzetközi felmérésekből kiderül, hogy az uniós polgárokat megrettentették a britek (esetleges) kilépésének várható következményei, s egy sor országban jelentősen, akár tíz százalékkal megnőtt az EU-tagságot pártolók aránya. A politikai pártok népszerűségére is kihat a referendum. Németországban például az euroszkeptikus Alternatíva (AfD) már csak egyszámjegyű népszerűséget mondhat magáénak, miközben nemrég még 14-15 százalékon állt. Ez arra vezethető vissza, hogy Németországban már nem annyira fontos téma a menekültkérdés (nem beszélve arról, hogy a berlini kormány nem is teszi kampánytémává), s a németek elégedettek azzal, ahogy Merkel a Brexit utáni helyzetet kezeli.

A magyar kvótareferendumot tehát a nemzetközi politika szempontjából a lehető legrosszabbkor írták ki Budapesten. Vagy pedig éppen ez volt a cél. A magyar kormány ugyanis ezzel mintha deklarálni kívánná euroszkepticizmusát: egy olyan helyzetben megy szembe az EU alapelveivel, amikor éppen összetartásra lenne szükség. Angela Merkel visszafogottan nyilatkozott a kérdésről, bár egyértelművé tette, mi a véleménye. Mint egy sajtóértekezletén elmondta, semmi sem fog változni, s már régóta ismert, hogy Magyarországon népszavazást tartanak "a menekültek kérdéséről", most pedig csak a referendum időpontját jelölték ki, és a népszavazási kérdés megfogalmazásából is az következik, hogy a szavazás "válasz lesz a már most is érvényesülő kormánypolitikára".

Sokkal egyértelműbben foglalt állást a kérdésben Merkel párttársa, Elmar Brok kereszténydemokrata európai parlamenti képviselő. Szerinte a magyaréhoz hasonló népszavazással csak azt érik el, hogy az EU döntésképtelenné válik. „Amennyiben minden egyes uniós tagország egy kényes témánál referendumot ír ki, akkor az EU lesz nem képes megfelelő működésre” – fejtette ki az Osnabrücker Zeitungnak. Brok, aki egykor jó kapcsolatokat ápolt a Fidesszel, azzal vádolta Orbán Viktort, hogy a menekültkérdésben nem tanúsít semmiféle szolidaritást, s meg akarja akadályozni az Olaszország és Görögország területén tartózkodó 160 ezer menekült szétosztását. „Ez azonban nem fog sikerülni neki” – emelte ki a kereszténydemokrata politikus, aki úgy véli, hogy az EU ezt a célját a budapesti kabinet kemény szembenállása ellenére is keresztülviszi. „Magyarországé csak egy vélemény – emelte ki. – Ebben a témában többséggel lehet dönteni, ez pedig Magyarország nélkül is menni fog” – közölte. Egyben megvédte Angela Merkel menekültpolitikáját. Orbán Viktorról azonban megállapította: „a referendummal erős embernek, hősnek akarja beállítani magát. Ez azonban csak propaganda a bel- és külföldnek”.

Hogyan reagált a CDU természetes szövetségese, a CSU? Ez azért érdekes, mert a Fidesz a keresztényszocialistákat állította be, mint a párt legnagyobb szövetségesét a menekültkérdésben. A CSU megosztottnak tűnik a kérdésben. Hans-Peter Friedrich, az uniópártok frakcióvezetője például támogatta a referendumot azt közölvén, hogy „a magyar kormánynak jogában áll kikérni a polgárok véleményét, s talán ez jót is tenne bizonyos kabineteknek” – jelentette ki a Frankfurter Rundschaunak. Ám mintha a CSU nem minden politikusának tetszene a budapesti kormány terve. Gerda Hasselfeldt, a CSU alsóházi frakcióvezetője például nem tűnt igazán lelkesnek. Kiemelte, hogy a népszavazás vélhetően nem járul majd hozzá az uniós menekültpolitika iránti szolidaritás erősödéséhez.

Friedrich támogatása ellenére már távolról sincs összhang menekültkérdésben a Fidesz és a CSU között. A keresztényszocialisták ugyanis szép csendben lemondtak arról az elnökük, Horst Seehofer által korábban oly sokszor hangoztatott követelésükről, amely szerint maximalizálni kell a menekültek számát.

A német szociáldemokraták is rendkívül erőteljesen bírálták a magyar kormányt. Egyesek felvetették, hogy a Fideszt ki kellene zárni a konzervatív pártcsaládból, az Európai Néppártból. Niels Annen, az SPD külpolitikai ügyekben illetékes politikusa a Frankfurter Rundschaunak kifejtette, hogy „az Orbán—kormány folytatja Európa megosztását. Éppen a Brexittel kapcsolatos népszavazás után vártam volna a magyar kormánytól, hogy lemondjon erről a kínos és átlátható manőverről” – közölte. Hasonlóan keményen nyilatkozott Axel Schäfer. Kifejtette, hogy „Orbán Viktor referenduma már a kérdés feltevésében is manipulatív és szembemegy az Európai Unió alapjogaival”. (A kérdés így hangzik: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?”).

A magyar referendum ügyével az ellenzéki Balpárt is foglalkozott. „Nincs bizonyítva, hogy a parlamenten kívüli döntések mindig bölcsek lennének” – fejtette ki Stefan Liebich, a baloldali tömörülés külpolitikai szakértője. Ugyanakkor azt is hozzátette, hogy általában ő a maga részéről a népszavazások híve. Ha azonban egyetlen tagország európai szintű döntéseket vet fel, azzal árt az unió döntéshozatali folyamatának – fejtette ki.

Szerző

De miért éppen Franciaország?

Publikálás dátuma
2016.07.16. 07:01
A nizzai sérültek között sokan válságos állapotban vannak FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/REMI BENALI
Franciaország az Európai Unió legveszélyeztetettebb állama a terrorizmust illetően. A franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság alatt szerencsére nem történt pusztító merénylet az országban, a nizzai események azonban rámutatnak: hiába a különleges intézkedések, a terror ellen nincs hatékony ellenszer. Miért éppen Franciaországot választják terepüknek a szélsőséges iszlamisták?

A terrornak megvan a maga sajátos logikája. A szélsőséges iszlamisták igyekeznek – ahogy ezt a sajtóban jelezni szokták – látványos terrorakciókat végrehajtani, olyanokat, amelyekre az egész világ felfigyel. Így történt ez bő egy évtizeddel ezelőtt Spanyolországban, amikor vonatokon robbantottak, így volt ez a londoni metróban, s így történt tavaly novemberben a francia fővárosban is. A párizsi őszi merényletsorozat viszont a nemzetközi terrorizmus tekintetében már új minőséget képviselt, hiszen a terroristák egyszerre több olyan különböző célpontot – éttermet, stadiont, koncerttermet - is kiválasztottak, amelyeknél maximálni tudták az áldozatok számát. Amennyiben a Stade de France-ba is bejutottak volna, a horror minden elképzelést felülmúlt volna. Tavasszal a brüsszeli események következtek, amikor – Párizs mintájára – ismét összehangoltan követtek el terrorakciókat több különböző célpont ellen.

Mára a terror európai fellegvárává Törökország vált, ahol tavaly július óta több százan vesztették életüket iszlamisták által elkövetett merényletekben. Néhány hete az isztambuli Atatürk repülőtéren csaptak le a szélsőségesek. Ezzel mondhatni több legyet ütöttek egy csapásra. A cél nemcsak az volt, hogy minél több személyt – elsősorban „hitetlen” külföldieket gyilkoljanak meg, hanem az is, hogy a modern, európai Törökországot taszítsák félelembe.

Hiába a modern titkosszolgálati eszközök, a terror ellen nem lehet hatékonyan védekezni. Franciaország különösen veszélyeztetett. Európában itt él a legtöbb muzulmán, számukról teljesen eltérő adatokat olvashatunk: a 3,5-től a 9 millióig szinte mindenféle becslés napvilágot látott már. A francia belügyminisztérium egy 2000-ben készített tanulmányában 4,155 millióra becsülték az iszlám hívők számát. Michele Tribalat demográfus azonban 2003-ban egy tanulmányában 3,7 millió „lehetséges” muzulmánról tett említést. Más adatokkal állnak elő az iszlám szervezetek, amelyek abból indulnak ki, hogy 6-8 millió muzulmán él országszerte. A francia labdarúgó válogatott is több muzulmán vallású focistával rendelkezik. A muzulmán lakosság aránya legalább nyolc százalékra tehető, ezzel Franciaország nevezhető Európa leginkább muzulmán államának. A legtöbben a Maghreb országaiból (Algéria, Tunézia, Marokkó, Mauritánia), illetve a Szaharától délre eső, francia ajkú államokból érkeztek.

Minden merényletnél szinte az unalomig ismételhetjük az okokat: nem tudták integrálni az iszlámhívőket a társadalomba. Körükben az átlagosnál magasabb a bűnözés. 2005-ben Párizs elővárosaiban vonultak az utcára a többedgenerációs bevándorlók felhívva a figyelmet nehéz helyzetükre, más kérdés, hogy módszereikkel – autók ezreit gyújtották fel – nem sok szimpatizánsra tettek szert a francia lakosság körében. Az integráció hiányát mutatja, hogy a franciaországi muzulmán fiatalok körében a munkanélküliség magasabb 20 százaléknál. A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni tavaly januári terrorakciót végrehajtó Kouachi-fívérek, valamint társuk, a mali származású Amedy Coulibaly szintén munkanélküli volt. Egy 2010-ben a Le Monde napilap megbízásából az IFOP ügynökség által készített felmérés szerint a megkérdezett franciák 42 százaléka vélekedett úgy, hogy az iszlám vallás fenyegetést jelent a nemzeti identitásra. A megkérdezettek kétharmada pedig úgy látta, hogy a muzulmánokat nem integrálták kellőképpen a társadalomba, 61 százalék azonban úgy vélte, hogy ezért maguk az iszlám-hívők okolhatóak, mert ők nem hajlandóak beépülni.

A franciaországi muzulmánok között már az ötvenes évek vége, az algériai háború óta megjelent a radikalizmus. A nyolcvanas évek végétől több merényletet hajtottak végre szélsőséges síiták és szunniták az országban, 1994-1995-ben pedig az algériai polgárháború idején a GIA nevű algériai terrorszervezet csapott le a francia fővárosban.

Az utóbbi években azonban minden korábbinál magasabbra csaptak a terror hullámai. Különösen aggasztó jelenség figyelhető meg a társadalomban: egyre jobban radikalizálódnak a muzulmán fiatalok, azok, akik már az országban születtek, s csak felmenőiktől hallhattak arról, milyen volt egy „igazi” iszlám társadalomban élni. A Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terrorakció, majd a 130 ember életét kioltó novemberi párizsi merénylet megmutatta, mennyire drámai a helyzet. A hatóságok véres merénylettől tartottak a labdarúgó Európa-bajnokság alatt is, akkor azonban szerencsére nem történt ilyen tragédia.

Franciaország egyéb okok miatt is célpont. Az ország kormánya is tagja az IS elleni nemzetközi koalíciónak. Párizs azonban már korábban is aktívan vett részt a szélsőséges iszlamistákkal szembeni katonai fellépésekben. 2014-ben például francia terrorellenes egységek szorították vissza az iszlám fundamentalistákat Maliban az afrikai állam északi részére. A muzulmán radikálisok ezután többször is felszólították híveiket arra: ahol csak tudnak, csapjanak le a francia állampolgárokra.

Egyik európai államban sem volt akkora a fiatalok körében az Iszlám Állam (IS) kalifátusa iránti lelkesedés, mint Franciaországban. Becslések szerint legalább 2000 francia állampolgár harcolt Szíriában, illetve Irakban az IS soraiban. Különösen nagy veszélyt jelentenek a társadalomra azok, akik visszatérnek hazájukba.

A francia dzsihádistákhoz hasonlóan a szintén francia ajkú belgiumi iszlám hívők egy része is rendkívüli módon nyitott a szélsőségekre, amint ezt a tavaly novemberi párizsi terrorakciók is híven igazolták.

Az egykori terrorellenes bíró, Marc Trévidic azonban egy másik okra is rámutatott. Szerinte Franciaország földrajzi helyzete okán is a szélsőséges iszlamisták célpontja. A Le Figarónak adott interjújában elmondta, hogy az ország ellen könnyebb támadást intézni, mint az Egyesült Államok ellen, már csak azért is, mert közelebb fekszik az IS főhadiszállásaihoz. Nem bonyolult művelet Szíriából Franciaországba küldeni dzsihádistákat.

Legismertebb terrorcselekmények 2001. szeptember 11 óta

2001. szeptember 11: New York – Terrortámadás a World Trade Center ellen. Az akciót 19, zömében szaúdi származású terrorista hajtotta végre eltérített repülőgépekkel. A négyes terrorcsapásban 2996 ember esett áldozatul, köztük a négy gép utasai és a 19 öngyilkos merénylő.

2002. október 12. Bali: Nyugati turistákat célzott a robbantás a közkedvelt indonéziai nyaralóhelyen. A merényletben 202-en haltak meg, több mint kétszázan megsérültek. Az al-Kaida szövetséges Dzsemaja Iszlamija terrorcsoport vállalta a merényletet.

2002. október 23. és 26: Túszdráma a moszkvai színházban. Csecsen terroristák voltak az elkövetők. 130 túsz és 40 csecsen terrorista vesztette életét.

2004. március 11. Spanyolország: Három nappal az esedékes parlamenti választások előtt érte terrortámadás a madridi elővárosi vonatokat. A reggeli csúcsforgalomban négy vonatszerelvényen tíz bombát robbantottak fel távirányítással. 191 ember halt meg, több mint 2000-en megsebesültek. Az al-Kaidához köthető csoport, az Abu Hafsz al Maszri Brigádok vállalta a merényletsorozat elkövetését.

2004. szeptember 1. Beszlán, Oroszország: Egy iskolát foglaltak el ingus és csecsen terroristák, több mint 1100 embert, köztük 777 gyereket ejtettek túszul. Vérfürdőbe torkolt a túszszabadítás, 334 túsz, köztük 186 gyerek halt meg, többszázan megsérültek.

2005. július 7. London: Négy öngyilkos merénylő robbantotta fel magát, hárman metrószerelvényeken, a negyedik egy emeletes buszon hozta működésbe a pokolgépet. Összesen 52 halálos áldozata, több mint hétszáz sebesültje volt a bombatámadásoknak. Al-Kaida merénylet volt.

2013 április 15. bostoni maraton: Házilag gyártott, kuktabombákat robbantottak a Carnajev-testvérek. Négyen meghaltak, 264-en megsebesültek.

2013. május 7. London: Egy brit katona, Lee Rigby lefejezése. Két nigériai származású brit muszlim fanatikus, a 29 éves Michael Adebolajo és a 22 éves Michael Adebowale követte el.

2013. május 24. Brüsszel: Négy embert mészárolt le a brüsszeli zsidó múzeum előtt a francia állampolgárságú Mehdi Nemmouche.

2015. január 7. Párizs: Támadás a Charlie Hebdo és a kóser szupermarket ellen. A szerkesztőség elleni merényletben és az azt követő ámokfutásban 17 ember vesztette életét. A szatirikus hetilap szerkesztőségére támadók, a Kouachi fivérek, Said és Chérif, Párizsban született francia állampolgárok voltak. Az őket segíteni próbáló, a kóser boltra támadó, ott túszokat ejtő és kivégző Amedy Coulibaly szintén francia állampolgár volt.

2015. március 21. Tunisz: Terrortámadás a Bardo Múzeumnál, 21 embert mészárolnak le.

2015. április 2. Kenya: Az Al-Shabab terrorcsoport támad egy egyetemi kampuszra Garissa városában. A keresztény diákokat mészárolják le, 147 halálos áldozata volt a támadásnak.

2015. június 26. Tunézia, Szúsza: Nyugati turistákat lőttek agyon iszlamista fegyveresek egy tengerparti szálloda napozójában, 37 áldozat volt.

2015. július 20. Suruc, Törökország: 33-an haltak meg, és 104-en megsebesültek, amikor bomba robbant egy gyűlésen, amelynek célja az volt, hogy segítséget nyújtsanak a szíriai Kobani újraépítéséhez. Az Iszlám Állam vállalta a felelősséget.

2015. október 10. Ankara: Két öngyilkos merénylő felrobbantotta magát egy kurdokat támogató felvonuláson. 102-en meghaltak, és 248-an megsérültek. Ez volt a legvéresebb merénylet Törökország modernkori történelmében.

2015. október 31. Egyiptom: Lezuhant egy orosz utasszállító repülőgép 224 utassal a fedélzetén. A tragédiát egy a fedélzetre felcsempészett robbanószerkezet okozta. A merényletet az Iszlám Állam egyiptomi ága a Vilajat Színáa vállalta.

2015. november 12. Bejrút: Az Iszlám Állam kettős öngyilkos merényletet követ el a libanoni fővárosban. 43 ember vesztette életét.

2015. január 6. Isztambul: Egy terhes asszony öngyilkos merényletet követett el Isztambul a Hagia Szophia közelében. A nő Dagesztánból származott. Egy rendőr meghalt, és többen megsérültek.

2016. február 17. Ankara: 28-an, főként katonák és a hadsereg alkalmazottai haltak meg, amikor egy szíriai kurd férfi autójával felrobbantotta magát egy katonai járműoszlop mellett Ankara belvárosában. Több mint hatvanan megsebesültek a merényletben.

2016. március 13. Ankara: Öngyilkos merénylet a buszpályaudvar és több nagykövetség közelében. 37-en meghaltak, 125-en megsebesültek. Autóba rejtett bomba robbant.

2016. március 19. Isztambul: Öngyilkos merénylő robbantott egy forgalmas bevásárló utcában. Úgy tűnik, véletlen volt a helyszín, a bomba nem a kellő időben a kiszemelt célnál robbant. Öt halálos áldozat volt.

2016. március 22. Brüsszel: Öngyilkos robbantás a Zaventem nemzetközi repülőtéren és a Malbeek metróállomáson, az európai intézmények mellett. A merényletnek 34 halálos áldozata volt, 330-an megsebesültek.

2016. június 7.Isztambul: 11-an meghaltak és 36-an megsebesültek egy robbantásos merényletben.. Egy robbanóanyagokkal teli kocsit távirányítóval robbantottak fel, mikor egy török rendőrségi busz elhaladt a jármű mellett.

2016. június 28.Isztambul: Legkevesebb 41-en haltak meg az isztambuli Atatürk nemzetközi repülőtéren, amikor három öngyilkos merénylő elkezdett lövöldözni, majd felrobbantották magukat. A török hatóságok szerint az Iszlám Állam áll a történtek mögött.

2016. július 2. Bagdad: Mintegy 300-an vesztették életüket egy bagdadi piactéren elkövetett összehangolt öngyilkos terrorakcióban, amelyért az IS vállalta a felelősséget. 13 éve ez volt a legsúlyosabb merénylet az országban

2016. július 14. Nizza: egy kamionnal hajtott bele egy tunéziai gyökerekkel rendelkező férfi a tömegbe. Mintegy 90 ember vesztette életét.

Szerző