Orbán Viktor ismét átszervezi kormányát, ezúttal két kabinetet hoz létre, egy gazdaságit és egy stratégiait, az előbbi vezetője Varga Mihály, a másiké Lázár János lenne. A kormány központi figurája pedig Rogán Antal kabinetfőnök, mintegy utód jelleggel. Én úgy vélem, mindez éppúgy látszatintézkedés, mint a többi – a létrehozott hatalmas vízfej, a gigaminisztériumok, a száz valahány államtitkár és kormánybiztos, ami és akik eleve működésképtelenné teszi a rendszert. Most már talán OV sem képes átlátni a maga alkotta káoszt. Nem átszervezni kellene, inkább kormányozni, ilyen tevékenység viszont évek óta nemigen folyik, hiszen a hatáskörök nem válnak el világosan. Mindennek az a célja, hogy végül minden szál a kormányfő kezében fusson össze. Orbánék működését az ötletelés, a kapkodás, az akarnokság, az előrelátás hiánya, a következmények végig nem gondolása jellemzi.
A NER-ben természetes a szakmai, társadalmi egyeztetések teljes mellőzése, ennek nyomán pedig csak hibás döntések születhetnek. Ha az egyes intézkedések zavarokat okoznak, újabb prompt húzásaikkal többnyire csak fokozzák a gubancot. Ilyen eset volt a sok közül vasárnapi boltzár, a privatizálások és államosítások váltakozása, vagy a dafke lépések: ha nem tetszik a felcsúti kisvasút útvonala, meghosszabbítjuk. De folyamatos zűrzavart hoznak a belső hatalmi harcok és leszámolások, a Simicska- és Spéder-ügyek is. Ezek is csak Orbán határtalan egyeduralmi törekvéseinek eredményei. A viszonylag kedvező gazdasági adatok ellenére az ország felminősítése késik, amit egyértelműen a jogalkotás és gazdaságpolitika kiszámíthatatlansága okoz. A kormány átfazonírozása ezen nem segít, sőt, valószínűleg csak fokozza majd a káoszt.