Az elefántfóka a legnagyobb az összes fókafélék közül. A két faj közül a délihez tartozók nőnek nagyobbra. A hímek 6,2 méteres, 4 tonnás óriások. A nőstények súlya körülbelül csak mintegy kétharmada hímekének, ezért a szaporodási aktus meglehetősen terhes az utóbbi számára.
Az elefántfókák a poligínia (többnejűség) és ezzel szoros összefüggésben a nemi dimorfizmus (ivari kétalakúság) szélsőséges példái.
Tavasszal a nőstények a szárazföldre mennek elleni. Sajátságos, ellés közbeni szokásuk, hogy a fájások közben homokot és kavicsot dobálnak a testükre. A borjú úgy születik, "ahogy egy torpedót kilőnek". Az anya megszaglássza a borjút, de aztán behunyja a szemét és alszik. Nem törődik a méhlepénnyel, amit az emlősök egyébként meg szoktak enni, azt a tokoscsőrű madár veszi a gondjaiba. Később megérkeznek a bikák, hogy kijelöljék a területüket, és a "háremükbe" annyi tehenet gyűjtsenek össze, amennyit csak lehet. A területi "viták" miatt a hímek között véres összecsapások lehetnek. A legmagasabb rangot szerzett állatnak monopóliuma van a párosodásra. A legerősebb akár száz nőstényt is megtermékenyíthet egy évadban.
A nőstények a szárazföldre érkezés után átlagosan 6 nappal később hozzák világra a borjaikat. Mint az összes fókaféle kölykei, a kis elefántfókák is rendkívül tápdús tejet kapnak. A borjak 3-4 hétig szopnak.
A nőstények ennél a fajnál is megszenvedik az anyaságot, a szárazföldön töltött hosszú idő alatt egyáltalán nem táplálkoznak. (Wikipédia)
