Újbóli KRESZ-vizsga? Nemcsak értelmetlen, lehetetlen is

Publikálás dátuma
2016.07.20. 08:21

Valószínűleg felsőbb körökben akkor érzik jól magukat, ha valamivel tudják hergelni, bosszantani a közvéleményt. Most ez éppen a KRESZ változtatáshoz kötődő esetleges ismételt vizsgázási kötelezettség, amely úgy értelmetlen, ahogy bürokratikus és kivitelezhetetlen. Először is, szó sincs új KRESZ-ről, csupán az eddig lépésekben történt változtatásoknak egyszerre történő beiktatásáról, ami persze nem zárja ki a későbbi újabb módosításokat. Másodszor, nem is lehetnek teljesen új közlekedési szabályok Magyarországon (hacsak nem akarunk ebben is ellene menni a nemzetközi trendnek), hiszen alkalmazkodni kell itt is a nemzetközileg elfogadott szabályokhoz, amelyek pedig nagymértékben nem változtak, és várhatóan nem is változnak.(...) Az természetes dolog, hogy az új szabályokat, a módosításokat minden járművezetőnek autodidakta módon kellett elsajátítania, s számolni a büntetéssel, ha azokat nem tudta a közlekedésben alkalmazni. (...) Ezzel az erővel mindenki újra kezdhetné az általános iskolát, újra érettségizhetne, hiszen a tananyagok, a tankönyvek tartalma folyton változik, mindig újabb és újabb ismereteket kellene elsajátítani. (...)

Szerző

Stohl András a Bóta Café vendége

Publikálás dátuma
2016.07.20. 07:47

A kiváló színésszel, Stohl Andrással készült beszélgetést ismételjük meg július 20-án, szerda este 9 órától a Bóta Caféban, a Fix Tévében. 

Mindig erőteljes alakításokat nyújt, sokoldalúan izgalmas személyisége olykor vitára ingerlő.

Bóta Gábor egy hét múlva újra élő adással jelentkezik.

Szerző

Búcsú Somló Tamástól

Publikálás dátuma
2016.07.20. 07:46
Somló Tamás halálával vacakabb lett a világ FOTÓ: NÉPSZAVA
Hatvannyolc évesen, súlyos betegség után meghalt Somló Tamás, az Omega és az LGT egykori zenésze. Sziporkázóan szellemes muzsikus és kedves, szeretetre méltó egyéniség volt, igazi tucatnyi hangszeren játszó – a szó legnemesebb értelmében vett – zenebohóc. Szólistaként azonban nem futhatta be azt a pályát, amire tehetsége alapján hivatott lett volna. Mostantól olyan dalai őrzik emlékét, mint a Primadonna, az Annyi mindent nem szerettem még vagy az Álomarcú lány.

A zsidó kispolgári családban született – identitását az idő múlásával mind nyíltabban, büszkébben vállaló – Somló Tamás tinédzserként Beatles- és Rolling Stones-számokat játszott az Atlas együttesben. Alig tizenhat évesen, 1964-ben bukkant fel az akkor még amatőr Omega tagjai között. A zenélés mellett sikeres artista volt: zsonglőrként és zenebohócként, a Luxor társulat tagjaként bejárta egész Európát.

1969-től a hivatalos kádári kultúrpolitika által nem támogatott Kex zenekarba került, majd a Non Stop frontembere lett. Innen szerződtette 1973-ben – Frenreisz Károly helyére – a Locomotiv GT, amelynek ettől kezdve basszusgitárosa, szaxofonosa és egyik zeneszerzője volt, egészen a zenekar 1987-es feloszlásáig. Nemcsak legenda, hanem igaz történet, hogy az LGT kedvéért néhány hét alatt tanult meg professzionális szinten basszusgitározni.

A nyolcvanas évek közepétől nehezebb korszak következett, s ez nemcsak Somló, hanem az egész beat-nemzedék tragédiája. „Valahogy megy ki a divatból a zene, valami más jön be, amit az LGT nem tud” – fogalmazta meg már a nyolcvanas években Presser Gábor, hogy miért kellett idejekorán feloszlatni minden idők talán legfontosabb magyar rockzenekarát.

Amikor életútinterjút készítettem vele, Somló így emlékezett vissza erre a periódusra: „Valahogy leállt a mozdony. Sokat vitatkoztunk, és úgy gondoltam, jót tesz majd, ha kicsit elmegyek, és külföldön megoldom az anyagi problémáimat is. Két évre terveztem a kinti munkát, de végül hat év lett belőle, így az egész rendszerváltásból kimaradtam. Egy olasz, dán, norvég, angol, amerikai muzsikusokból álló tánczenekarral Skandináviában – többnyire hajón – dolgoztam, nyaranta pedig két hónapot Mallorcán zenéltünk. Fuvoláztam, klarinétoztam, szaxofonoztam, énekeltem, közben havonta több alkalommal kocsival hazajöttem, hogy lássam a családomat. Kemény időszak volt.” Különböző kapcsolataiból négy gyermeke (Dávid, Dániel, Pál, Lili) született, akikre nagyon büszke volt, s nevelésükről – mint a különböző bulvár-híradásokban olykor megjelent – erőn felül gondoskodott.

Somló pályafutásának harmadik, s egyben utolsó – nem kevésbé küzdelmes – korszaka 1992-ben kezdődött. Régi muzsikustársa, Demjén Rózsi hívására hazatért, hogy készített egy szólólemezt (Som-ló), ami azonban a kiadón belüli nézeteltérések miatt szinte visszhangtalan maradt. Ennél szerencsésebb volt 1997-es szólóalbuma, a Semmi cirqsz, aminek azonban nem lett igazi folytatása. Vitathatatlan tehetségét mindenki elismerte, s mégsem kapta meg azt a menedzsment-támogatást, ami az ő nemzedékéből Demjént, Cserháti Zsuzsát, Horváth Charlie-t és másokat újra sikeressé tett.

Somló a kilencvenes években együtt dolgozott Geszti Péterrel és a Rapülőkkel, Bródy Jánossal, Zalatnay Saroltával, Koltai Róberttel, Dés Lászlóval, s közben mindig ott volt az egy-egy koncertre összeálló LGT emlékezetes fellépésein. Filmzenéket, betétdalokat írt, sőt zenebohóc-karakterét kiaknázva kisebb szerepekben is feltűnt. „Szívesen vendégeskedem, és valójában a szólólemezeimen is csak vendég vagyok. Jól érzem magam ebben a szerepben, mert mindig zenekari tag voltam, a passzolgatós zenélést szeretem, és nem vagyok olyan erős egyéniség, mint Rózsi vagy Charlie, aki egyedül is elvisz egy koncertet” – ismerte el az említett életútinterjúban.

A könnyed, lezser és vicces embernek ismert Somló – sokak meglepetésére – 57 évesen jogi diplomát szerzett, amit azonban a civil életben nem tudott kamatoztatni. Maradtak a nosztalgia-koncertek, megsokasodtak a jótékonysági felkérések – ezeknek mindig örömmel és első szóra eleget tett. Élete utolsó évtizedében mind gyakrabban tűnt fel zsidó kulturális fesztiválokon, illetve baloldali-antifasiszta rendezvényeken. Egzisztenciális kényszerűség vitte a kereskedelmi tévék világába: 2006-ban a Szombat esti láz című műsorban táncolt az RTL Klubon, majd 2012-ben a TV2 The Voice című tehetségkutatójának lett az egyik mentora.

Évek óta küzdött a súlyos betegséggel. A sikeres és humoros zenész álarca mögül előbújt az esendő, halandó ember. Igaza van Pressernek: „Éjjel elment Somló Tamás – vacakabb lett a világ.”