„Célom, hogy egy legyek a dalokkal”

A több műfajban is kiváló, elismert énekesnő, Szalóki Ági ma este fél kilenctől, a Zenés állatkerti esték című sorozatban mutatja be Csak egy nap a világ című tematikus műsorát. Magyar népdalról, francia sanzonról, portugál fadóról, dzsesszről, gyerekkoncertekről és terveiről is kérdeztük.

- Miért éppen egy magyar, egy francia és egy portugál díva dalai szerepelnek a Csak egy nap a világ című programban? Mi a dramaturgia, a koncert felépítése?

- 2008-as Karády-lemezem, A vágy muzsikál repertoárját igyekeztem kibővíteni a kor nemzetközi slágereivel, s a hatvanas évekig tágítottam a látókört. Így került be Karády mellé Amália Rodrigues és Edith Piaf. Hasonlónak látom ezeket a női sorsokat, karaktereket. Nem a könnyed szórakoztatás művészei voltak, hanem súlyos fájdalmakat megélt, szenvedélyes nők. Érdekel a díva, az ünnepelt sztár, aki közben magányos, szenvedést él meg. Talán csak véletlen egybeesés, de egyiküknek sem volt gyereke. Mindhármuknak éneklem olyan dalát, amely a bűnbocsánatról, a múlttal való szembenézésről és az újrakezdésről szól.

- A lisszaboni fado ikonikus énekesnője, az itthon kevéssé ismert Amália Rodrigues zenéjével hogyan találkozott?

- Egy BBC játékfilmben énekeltem először Amália Rodrigues Que Deus me perdoe című dalát, Juhász Gábor gitárkíséretével. Bármely nép erős és gazdag zenei tradícióját ugyanolyan szenvedéllyel tanulmányozom, mint a magyart. Izgalmas terep számomra a portugál fado. Más attitűddel éneklem, mint egy magyar népdalt; a fado-éneklés szárnyalóbb, szenvedélyesebb, öntörvényűbb énemet hozza elő. Ahogy Amália Rodrigues dalában hallhatjuk: „Éneklés közben nem gondolok arra, milyen nehéz az élet, eltávolodom magamtól, nem érzek fájdalmat. Az igazságot keresem, és arról álmodom – micsoda álom! –, hogy csak boldogság létezik és nincs szomorúság.” De nem csak drámáról és szenvedélyes önvallomásról szól ez az est, könnyedebb darabok is hallhatók lesznek az Állatkertben. Örülök, hogy a nagyszerű harsonás, Korb Attila csatlakozik a zenekarhoz, aki nem csupán hangszeres tudását csillogtatja meg, de kiváló énekesként több dalban is partnerem lesz.

- Edith Piaf sorsa sem volt könnyű. Nagyon vonzó személyiség, jelentős életmű, de hogyan lehet 2016-ban újraértelmezni a dalait?

- Sem az eredetit imitálni, sem attól elrugaszkodni nem szeretnék, egyszerűen csak hitelesen szeretném elénekelni a dalokat. Mivel a népzene felől jövök, nekem az is örömet okoz, hogy rá tudok hangolódni egy-egy Piafhoz hasonló mester karakterére. Nem az újraértelmezésben gondolkodom, hanem az a célom, hogy alaposan átszűrjem magamon ezeket a dalokat, és megtaláljam a magvukat. Számomra nem az a fontos, hogy ki vagyok én a színpadon. Az a célom, hogy egy legyek a dalokkal.

- Hogyan illeszkedik ez a repertoár – ami egyáltalán nem dzsessz – az énekhangot kísérő dzsesszes hangszeres szövetbe?

- Ennek a korszaknak a zenéje a swing volt, de az eredeti Karády-felvételeken a dzsessz, a hangszeres improvizáció háttérbe szorult. A mi feldolgozásainkban a dzsessz jobban él, mint az eredeti előadásokban, mert klasszikus dzsessz-standardként fogjuk fel ezeket a dalokat. Zenésztársaim, így a hangszerelő Bacsó Kristóf és Juhász Gábor nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a dalok a dzsesszből is sokat megmutassanak.

- Mostanában egyre fontosabb szerepet játszanak pályáján a gyerekkoncertek. Nem érzi úgy, hogy túlkínálat van ebben a szegmensben, mindenki hirtelen a gyerekekhez akar szólni?

- Nagy örömömre a 2014-ben megjelent Körforgás című gyereklemezemmel folyamatosan és sokat koncertezünk. Ez nemcsak azért jó, mert számos családhoz és iskolához juthatnak el Tamkó Sirató Károly, Garaczi László, Erdős Virág, Weöres Sándor és József Attila versei, hanem azért is, mert jut időnk a dalokban rejlő zenei lehetőségeket kipróbálni és megmutatni. Jelentős tér jut a játéknak, az improvizációnak, így az anyag tovább érhet, fejlődhet, hiszen más egy lemez, s más annak színpadi előadása. Amikor 12 évvel ezelőtt elkezdtem gyerekeknek játszani, már évtizedek óta működött a Kaláka, Gryllus Vilmos, a Kolompos, Halász Judit és a Szélkiáltó, de tény, hogy sokkal kevesebb gyerekzenekar volt. Az idő dönti el, hogy ki milyen minőséget tud a gyerekeknek adni, mert ahhoz, hogy gyerekekkel foglalkozhassunk, nagy alázattal kell újra és újra feléjük fordulni. Én továbbra is ugyanazzal a lelkesedéssel játszom, s nem mérem magam másokhoz.

- Említette a Körforgás sikerét. Az internetes letöltés korában egyáltalán érdemes még hagyományos hanghordozót kiadni?

- Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyiknek még sokat jelent a kézzelfogható fizikai formátum. Egy lemez elkészítése azonban rendkívül költséges, így aki rétegzenét játszik, ma nincs könnyű helyzetben. Én mégis igyekszem tenni a dolgomat. A gitáros-dalszerző-producer Fenyvesi Mártonnal készítettünk elő egy új anyagot, amelyen 20. századi és kortárs magyar költők versei hallhatók modern zenei köntösben. Saját verseimből is megzenésítettünk néhányat. Most azon dolgozom, hogy ez az anyag valamilyen formában a közönség elé kerülhessen.

- Mire készül még az év hátralévő részében?

- Egy új világzenei projektet indítunk két nagyszerű énekesnővel, Lakatos Mónikával és Pandzarisz Dinával közösen. A repertoárunkat a magyar, cigány és szefárd dalkincsből építjük fel. A premier október 16-án lesz, a Müpában.