Angela Merkel állítólag éktelen haragra gerjedt a július elején megrendezett nyugat-balkáni konferencián – ha hinni lehet a belgrádi lapok értesüléseinek. A német kancellár annyira keményen kérdőre vonta Miro Kocavot a szerb tárgyalási fejezetek megnyitásának folyamatos akadályozása miatt, hogy a horvát diplomácia vezetője úgyszólván köpni-nyelni nem tudott. A hatalmi szó hatott, később bejelentették, hogy nincs több akadálya a tárgyalások megnyitásának.
A német kancellárnak megvan a maga baja. A Brexittel kapcsolatos június 23-án megrendezett népszavazás után új irányvonalat kell keresnie az EU számára, s ami szintén nem ígérkezik könnyű feladatnak, olyan feltételeket kell teremtenie, hogy se London, se az Unió ne érezze a britek kilépése vesztesének magát. Az euroszkeptikus veszélyre is megoldást kell találni, bár a kilépésről szóló referendumot követelő európai erők most mintha halkabbak lennének a Brexit-népszavazás nem éppen pozitív következményei nyomán.
Nos, nem elég, hogy az EU nagy veszélybe került, Merkelnek még a balkáni országok folyamatos torzsalkodásaira is megoldást kell találnia. Márpedig ezek az államok két évtizeddel a délszláv háborúk után is ott törnek borsot egymás orra alá, ahol csak tudnak. Szlovénia is egykor késleltette, akadályozta a horvátok uniós csatlakozását a két ország közötti máig nem teljesen rendezett területi vita miatt, most pedig Zágráb teszi meg ugyanazt a „szívességet” Belgrádnak.
A horvát vezetés ezzel Angela Merkelt hozza kellemetlen helyzetbe. Minél tovább halogatják ugyanis Szerbia uniós integrációját, az ország annál kevésbé kíván csatlakozni a közös Európához, s egyre inkább Oroszország felé tolódhat. Most még nem kell ettől a forgatókönyvtől tartani. Az uniós integrációt legfőbb prioritásnak tekintő Aleksandar Vucic miniszterelnök biztosan tartja a kezében a kormányrudat, bár az általa vezetett Szerb Haladó Párt (SNS) néhány mandátumot veszített a két évvel ezelőtti parlamenti voksoláshoz képest, Vucic hatalmát nem fenyegeti veszély. Ám már most komoly bizonytalanság tapasztalható Belgrádban.
Miközben ugyanis Vucic szinte napokkal az április 24-én megrendezett voksolást követően úgy nyilatkozott, már csak két olyan tárca van, amelynél vacillál, kit nevezzen ki az élére, ehhez képest még most, július közepén sem állt fel az új kabinet, sőt még csak azt sem tudni, hogy mely pártok lesznek az új kabinet tagjai, s ismét számít-e az SNS koalíciós partnerként a Szerb Szocialista Pártra (SPS). Ivica Dacic, a szocialisták első embere mindenesetre minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy önfényezéstől sem visszariadva pártját a koalícióban tartsa. Amikor eldőlt, hogy mégiscsak megnyitják a két említett fejezetet Szerbiával, Dacic nem köszönetet mondott Berlin közbenjárásáért, hanem mindent a saját érdemének állított be.
Lényegében azt állította, jól rápirított az uniós vezetőkre, akik aztán annyira elszégyellték magukat, hogy zöld utat adtak a tárgyalások megkezdésére. Kérdés azonban, hogy ezzel a nyilvánvaló csúsztatással mennyire szerzett jó pontokat Vucicnál. A kormány egyetlen biztos pontja az SNS mellett a Vajdasági Magyar Szövetség. A kormányalakítási tárgyalásokkal megbízott, hivatalban lévő miniszterelnök már a kezdet kezdetén világossá tette: továbbra is számít a Pásztor István által vezetett pártra, s ugyanúgy, mint az előző törvénykezési időszakban, ezúttal is államtitkári szinten képviselteti majd magát.
Felmerül a kérdés, hogy a britek Unióból való kilépése milyen hatással lesz Szerbiára? Politikai szinten nem feltétlenül lesz negatívak a következmények, mert London mindig is nagyon kritikus volt Belgrád integrációját illetően. Jellemző például, hogy Horvátország mellett Nagy-Britannia akadályozta a két csatlakozási fejezet megnyitását. Abból a szempontból sem nevezhető döntőnek szerb szempontból a referendum, hogy a britek elsősorban az uniós állampolgárok további munkavállalására mondtak nemet, e tekintetben Szerbia nem érintett.
Aleksandar Vucic kormányfő két nappal a referendumot követően úgy nyilatkozott: Szerbia a történésektől függetlenül „határozott lépésekkel folytatja útját az EU felé”. Mint mondta, országa gazdasági, politikai és pénzügyi stabilitása sincs veszélyben a britek (várható) kilépése miatt. „Garantálom, hogy hazánkban nem lesznek komolyabb pénzügyi és gazdasági következményei a brit referendum eredményeinek, amilyeneket számos nyugati államban lehet most tapasztalni” – fogalmazott szó szerint a kormányfő.
Arra a felvetésre, hogy Szerbiában is népszavazást kellene tartani az uniós csatlakozásról, Vucic azt felelte: lehet szó erről, de csak akkor, ha legyőzik a parlamenti választásokon. Közölte, hogy a polgárok tudták milyen politikára szavaznak, amikor bizalmat adtak újra a hatalmi pártnak.
Ivica Dacic külügyminiszter is hitet tett az uniós integráció mellett. Kifejtette, hogy az EU-t nagy ütés érte, de, mint mondta, hozzá kell tennie, nagyon úgy tűnik, hogy Nagy-Britannia esetében sem kisebb ez az ütés. Emlékeztetett, hogy az Egyesült Királyság EU-tagságától függetlenül soha sem alkalmazott minden uniós mechanizmust, különleges státust élvezett és állandóan kételyekkel tekintett az unióra. Hozzátette: Szerbia ezután is saját érdekeit fogja nézni.
A gazdasági hatások biztos, hogy érződnek majd Szerbiában. A Sloga szakszervezet felszólította a kereskedőket, ne emeljék áraikat a Brexitet követően, mert ezt az árfolyamingadozások nem indokolják. Az érdekvédelmi szervezet ezért úgy véli, hogy meg kellene erősíteni az üzletekben az árellenőrzést.
Bár több év telik el, amíg kiderül, hogy Nagy-Britannia milyen feltételekkel távozhat az EU-ból, az már most bizonyosnak tűnik: London jelentősen visszafogja majd balkáni szerepvállalását. Igaz, ennek következményeit nem csak Szerbia tapasztalhatja majd meg. James Ker-Lindsay, a London School of Economics (LSE) szakértője rámutatott, hogy a britek különösen Boszniában és Koszovóban léptek fel aktívan, igaz, ez a lelkesedés már az eltelt években némiképp alábbhagyott.
Korábban azonban London is síkra szállt a koszovói függetlenség mellett. Densa Kostovicova, az LSE egy másik szakértője úgy véli, hogy a britek kilépésével még jobban lelassulhat az EU bővítésének folyamata, s külpolitikai szempontból megosztottabbá válhat az EU. A szakértők egyetértenek abban, hogy a britek szerepének csökkenésével még fontosabb lesz Németország balkáni fellépése.