Magyar sikerek a palicsi filmfesztiválon

Publikálás dátuma
2016.07.25. 07:46
A Tiszta szívvel stábja a palicsi díjátadón FORRÁS: PALICFILMFESTIVAL.COM
Díjjal tért haza Till Attila és Fliegauf Bence a Palicson megrendezett Európai Filmek Fesztiváljáról.

Till Attila Tiszta szívvel című rendezése a versenyprogram legnépszerűbb filmje lett, az internetes szavazás alapján elnyerte a közönségdíjat. Fliegauf Bence Liliom ösvény című filmje fődíjas lett a Párhuzamok és Ütközések című versenyprogramban.

A palicsi filmfesztiválon idén 13 válogatásban több mint 100 filmet vetítettek. A versenyprogramban olyan kiemelkedő alkotások szerepeltek, mint Nicolas Winding Refn Cannes-ban bemutatkozott Neon démon-ja (The Neon Demon), Agnieszka Smoczynska The Lure című alkotása, mely több elismerést szerzett a legutóbbi Sundance-en, a román új-hullámot képviselő és Cannes-ban többször díjazott rendező, Cristian Mungiu legújabb alkotása, az Érettségi (Bacalaureat), továbbá Gianfranco Rosi Berlinale fődíjas alkotása, a Tűz a tengeren (Fuocoammare).

A Tiszta szívvel nemzetközi premierje korábban nagy siker volt a Karlovy Vary filmfesztiválon mind a külföldi filmkritikusok, mind a közönség körében. Palicson a filmet Till Attila, Dr. Dusan Vitanovics főszereplő és Stalter Judit, Rajna Gábor és Sipos Gábor producerek személyes részvételével mutatták be

Az Párhuzamok és Ütközések elnevezésű program nemzetközi filmkritikusokból álló zsűrije indoklásában kiemelte: a Liliom ösvény gondosan felépített alkotás, mely különböző szinteken érvényesül, méltatta az intim családi történet bemutatását és Lovasi Zoltán kiváló operatőri munkáját. Fliegauf Bence, a világszerte számos díjjal méltatott Rengeteg, Dealer, Tejút, Womb és Csak a szél című filmek forgatókönyvíró-rendezője Liliom ösvény című alkotásának főszerepeiben Stefanovics Angéla és a nyolcéves Sótonyi Bálint látható.

A Liliom ösvény világpremierje az avantgárd alkotások elsőszámú bemutatkozási színhelye, a Berlinale Fórum programjában volt februárban, majd áprilisban az olaszországi Lecce európai filmeknek szentelt filmfesztiválján elnyerte a fődíjat.

Szerző

Egy főállású mesélő

Publikálás dátuma
2016.07.25. 07:45
Lévi Dezső: „A csendőrök a lábánál fogva dobták be a vagonba anyámat” FOTÓ: TÓTH GERGŐ
Először nem látom meg Lévi Dezsőt, angol nevén Des Lee-t a Pozsonyi úti Láng Téka könyvesboltban, akkora tömeg tolong előtte. Az augusztusban 83. születésnapját ünneplő szerző a dedikáláshoz kijelölt asztal előtt ül és sztorizgat. Van miről mesélnie: megjárta a haláltáborokat, segítette az ausztráliai boldogulásban barátját, Puskás Ferencet, melbourne-i szállodája pedig már ötven éve sikeres.

A Láng Tékában a dedikálás véget ért, a közönség mégis marad, hogy hallgassa Lévi Dezsőt, aki Nem volt mit vesztenem címmel írta meg életrajzát, ami most magyarul is megjelent. Az 1933. augusztus 23-án, a Debrecen közeli Vértesen született úrnak kalandos sors jutott. A ma Ausztráliában élő szállodatulajdonos népes zsidó parasztcsalád gyerekeként jött világra (nagyapa huszonegy gyereket nemzett), szülei és nagybátyja hentesboltot és kocsmát üzemeltettek. Még fel sem cseperedett, amikor családjával a debreceni gettóban találta magát, onnan került a halál közelébe.

Nehezen beszél a holokausztról még ennyi idő elteltével is. Azt mondja, akit érdekel a története, olvassa el a memoárját. „Amikor hazajöttem a koncentrációs táborból, igyekeztem mindent lezárni magamban. A lakás, a mészáros üzlet, a kocsma, a földünk sehol, az életünk porig volt rombolva. Hosszú ideig egyáltalán nem nyíltam meg. A változás akkor történt, amikor 1989-ben az Izraelben élő unokatestvérem négy gyerekével meglátogatott minket Melbourne-ben. Azt mondta, a gyerekeknek írniuk kell egy iskolai esszét a holokausztról, de ő nem tud semmit a famíliáról, azt kérte, meséljek a múltról” – emlékszik vissza. A gyerekek magnóra vették az emlékeit. A felvétel reggel tíztől este tízig forgott.

Nem marad titok az sem, hogy a vészterhes időket hogyan élte meg az elbeszélő. „Koncentrációs táborok sorát jártam végig. Csak a nevüket mondom: Strasshof, Grafenegg, Mauthausen, Theresienstadt. A legnagyobb ezek közül talán a Bécs melletti Strasshof volt. A település rendezőpályaudvarának közelében átmenő tábor várta a zsidókat.

Sokáig szerették volna eltitkolni, hogy mi volt ott, de amikor az 1970-es években, az osztrák fővárosban építették a Mariahilfer Strasse metróját, a föld alól, egy pincéből húszezer titkos akta került elő a strasshofi táborról” – emlékszik vissza. Az iratok között szerepelt Lévi nagybátyjának még 1944-ben, egy lányhoz írt karácsonyi verse is, illetve a címzett naplója. Idővel ezek visszakerültek a családhoz, Lévi önéletrajza képi anyagát gazdagította vele.

Lévi nyilvános visszaemlékezései akkor kezdődtek, amikor a tanárok felfigyeltek a rokongyerekek dolgozataira. A Jad Vasemen keresztül a melbourne-i holokauszt múzeum találta meg. Az akkor már sikeres szállodatulajdonos eleinte nem akart foglalkozni a megkereséssel. Végül vállalta a beszélgetést, kilencórás videóinterjút adott.

Amikor évekkel később a felesége, a magyarul kiválóan beszélő cseh Melissa, elkezdte noszogatni, hogy az írott szó a maradandó, egy melbourne-i újságíróval közösen – angolul – megírta a memoárját. A Nem volt mit vesztenem című kötet öt tengerentúli kiadást ért meg, a bevételt rákos betegekkel foglalkozó alapítvány javára fordították.

A magyar kiadáshoz az interneten negyvenen jelentkeztek a fordítót kereső felhívásukra, a jelöltek közül próbafordítás útján választották ki a legmegfelelőbbet. A kötetbemutatót a közelmúltban tartották. "Nagyon nagy sikere volt. Sok példányt eladtunk ott, azóta rádió és hetilap is készített velem interjút” – summázza a szerző.

Kíváncsi vagyok, kalandos életéből melyik momentumot volt a legnehezebb leírnia. „Amikor bevagoníroztak minket, a csendőrök a lábánál fogva dobták be a vagonba anyámat. Eltört a dereka. Szerencsére volt egy doktor a deportáltak között, aki igyekezett segíteni. Kassán a partizánok felrobbantottak egy hidat, ezért nem kerültünk Auschwitzba. Akkoriban Ausztriának kellett húszezer földmunkás, némi turpissággal én is munkára kerültem. Ez volt az isteni szerencsém” – emlékezik vissza. 

Elmeséli azt is, hogy a fordulat évétől kezdve el akart menni Magyarországról, de a körülmények mindig meggátolták szökését. „Adófelügyelő voltam az '56-os forradalom idején, de mivel a megmozdulások alatt fellángoltak az antiszemita indulatok, engem is meg akartak ölni. Soha nem fogom elfelejteni, hogy egy ganédombban bújtattak a családommal együtt. Eztán egy teherautót szereztünk, beletuszkoltuk a családot, feljöttünk a fővárosba. A parlamentben Marosán György és Kádár János fogadott minket. Azt mondtuk, nem akarunk szökni, kértük, adjanak nekünk engedélyt, hogy legálisan elhagyhassuk az országot. Mr. Marosán és Mr. Kádár úgy döntöttek, a zsidókra szükség van az újraépülő rendszerben. Akkor biztosítsák nekünk a biztonságot, kértük. A válasz kiábrándított: azt mondták, a helyzet ezt nem teszi lehetővé.”

Győrből lovasszekéren, éjjel mentek a határ közelébe. A hatvanhat éves édesanya mellett vele volt még a nagybátyja és annak hathetes gyermeke is. „Anyám nem bírt gyalogolni, azt mondta, hagyjuk ott, a térdig érő hóban meghalni. A mai napig restellem, de akkor pofon vágtam az öreg, gyenge anyámat. Körülbelül fél kilométerre a határtól, egy gödörben húzódtunk meg. Amikor a két határőr háttal került nekünk, ex-partizán nagybátyámmal pisztolyt szegeztünk rájuk. A határ másik oldaláról aztán visszadobtam a fegyverüket” – meséli könnyel teli szemmel.

Léviék áthajóztak Melbourne-be, ott kiadó szobákba fektette tőkéjét. Éjjel-nappal dolgozott. „Volt úgy, hogy napközben hentesként, este konyhamészárosként dolgoztam, a nap végén pedig éjjeli portásként. Több is volt a keresetem, mint az átlagé” – mondja. Ötven évvel ezelőtt megvett egy ócska szállodát, a Hotel Brighton Savoy mostanra hatvan szobás vendégváró.

A melbourne-i szállodatulajdonos büszke rá, hogy saját erejéből csinosítgatta, bővítette hoteljét. Des Lee néven büszke maradt zsidóságára és magyarságára. Szállodájában gyakran látott vendégül magyar előadókat, köztük Korda Györgyöt, Sas Józsefet. A legendás labdarúgóval, Puskás Öcsivel nem csak barátok, hanem ultipartnerek voltak. Egyszer az elkeseredett Puskásnak megmondta a magáét: „Ide figyelj Öcsikém, annak idején azt mondta nekem a nagybátyám, hogy aki Melbourne-ben nem tud megélni, az akassza fel magát."

Puskás ezt követően a South Melbourne Hellas edzője lett, irányításával a csapat 1990-ben bajnoki címet, majd kupagyőzelmet szerzett. Puskás hálából barátjának adta azt a sípot, amelyet Leo Horn játékvezető használt 1953. november 25-én, a Wembleyben, a híres "hathármas" mérkőzésen. A „fütyülőt” a megajándékozott barát évekig őrizte fiókjában, tavaly tovább ajándékozta egy gyűjteménybe. Szeptemberben ezt a sípot megfújva nyílik meg újra a Hidegkúti Nándor Stadion.

Újra kórházat bombáztak Aleppóban

Publikálás dátuma
2016.07.25. 07:33
FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES
Négy kórház szüntette be vasárnap működését a tavasz óta ostromlott szíriai nagyvárosban, Aleppóban. Kórházi források közlése szerint mind a négy egészségügyi intézményt találat érte a város elleni légitámadás során.

Az AFP hírügynökség úgy tudja a kórházakat támogató Független Orvosok Szervezetétől (IDA), hogy a város keleti részén fekvő egyik intézményben a támadás következtében meghalt egy újszülött csecsemő is. A szervezet tudatta azt is, hogy mind a négy kórház kénytelen beszünteti működését.

Aleppó Szíria második legnagyobb városa Damaszkusz után, lázadók fellegvárának számít. Bassar el-Aszad elnök csapatai a tavasz óta megpróbálják bevenni, ezért is szakadtak meg tavasszal a genfi béketárgyalások. A városban humanitárius válság alakult ki, eddig már többször volt néhány napos tűzszünet, hogy a segélyszállítmányok bejuttathatók legyenek a városba.

A kormánycsapatok egyre közelebb nyomulnak, múlt héten teljes ostromgyűrűbe zárták Aleppót.

Szerző

Kapcsolódó

Remény Szíriának