A nagy kérdés az volt a labdarúgó NB I második fordulójában, vajon a címvédő Ferencváros fel tud-e állni a padlóról, azok után, hogy a csapat hét közben büntetőkkel alul maradt az albán Partizanival szemben a Bajnokok Ligája selejtezőjének második fordulójában, így búcsúzott a nemzetközi kupától. Thomas Doll legényei győzelmi kényszerben léptek pályára a Honvéd ellen, s végül Böde Dániel góljának köszönhetően 1-0-ra legyőzték a kispestieket.
„Számunkra most az volt a legfontosabb, hogy egységesek tudtunk lenni – fogalmazott a klub honlapján Thomas Doll, a Ferencváros vezetőedzője. - Mindenki el tudja képzelni, hogy a szerdai napot követően nem csak a játékosok, hanem az egész klub padlóra került. Örültünk, vártuk ezeket a nemzetközi meccseket, mégis, ennyire könnyen hagytuk elveszni ezt a lehetőséget...
A szerdai 120 percet követően az volt a legfontosabb, hogy ma egységesek és eredményesek legyünk. Úgy gondolom, ezt ma egész jól végrehajtottuk. A Honvédnál nagyon nehéz dolgunk volt eddig, de ma jól végeztük el a feladatunkat. Ha figyelembe vesszük, hogy milyen meleg van, és azt is, hogy szerdán 120 percet játszottunk, amit követően padlóra kerültünk, akkor most ez a győzelem volt a legjobb válasz. Előre kell tekintenünk, tegnap óta én is próbálok így gondolkozni.”
Az újabb sikernek köszönhetően az FTC hibátlan teljesítménnyel vezeti a bajnokságot, ám nem dőlhet hátra, ugyanis a Diósgyőr is százszázalékos. A miskolciak 100. bajnoki találkozójukat játszották az Újpest ellen, s végül 2-1-re diadalmaskodtak.
„Az első félidő első részében inkább mi kezdeményeztünk, a második fele inkább az Újpesté volt - nyilatkozta a klub honlapján Horváth Ferenc, a Diósgyőr vezetőedzője. - Nem volt egyszerű ezt a 11-est feldolgozni, nem tudom, hogy jogos volt-e vagy nem, elérte vagy nem, de ilyenért még nem láttam büntetőt ítélni. Megfogta a csapatot, meg is látszott az első félidő végén bemutatott játékon. A szünetben azt hittem az öltözőben, hogy meghalt valaki, de föl tudtak állni, ami nagyon dicséretes. Azt próbáltam elhitetni a fiúkkal, hogy ezt a mérkőzést a végén is meg lehet nyerni, hálistennek nem hallgattak rám, eldöntötték hamarabb.
A második félidő elején nagyon jó perceket produkáltunk, két gólt is szereztünk, a játékrész vége felé pedig próbáltuk tartani az eredményt. Ha a srácok a továbbiakban is így fognak futballozni, akkor el lehet kezdeni szeretni őket, mert nem volt ma olyan játékos a pályán, aki ne adta volna ki a maximumot magából. Kell még idő, legfőképpen ahhoz, hogy a magunk által diktált tempót bírjuk. Nem a megszerzett hat pont a lényeg, hanem az, hogy a játékosok higgyenek abban, hogy igenis, lehet eredményt elérni az NB I.-ben.”
