Levelezés;Franciaország;turisták;terrortámadások;aggodalmak;lemondások;

2016-07-29 07:31:00

Franciaország gyászol és reménykedik

Szinte már minden hétre jut egy véres terrortámadás Franciaországban. Legutóbb, kedden egy kisvárosban vágták el egy pap torkát iszlám szélsőségesek. Előtte másfél héttel Nizzában történt véres terrorakció, amelyben nyolcvan személy vesztette életét. Ezek a vérfürdők egyre inkább politikai síkra terelődnek.

Vigasztalódik, vagy panaszkodik a francia sajtó javarésze, hogy Nice, az áldozati város az utolsók egyike, amely gall nyelvterülethez csatlakozott? Hiszen a világlapok tekintélyes része még ma is többnyire az olasz nevét említi, Nizzát, amit persze gondosan kerülni igyekeznek a helyiek.

Olvasván utólag a dráma elemzését, az látszik, most lett igazán kemény politikai téma a francia nemzeti ünnepen rendezett vérfürdő, keresik az igazi felelősöket, akiket az ellenzék természetesen csakis kormánypárti körökben talál meg. Első helyen Bernard Cazeneuve belügyminiszter személyében, akinek azonnali lemondását követelik, nem csupán a kellő biztonsági intézkedések elhanyagolása okán, azért is, mert állítólag „meghamisítja” a tényeket, valótlanságokat állít.

Ellenérvként kormánypárti oldalon idézik Francois Holland államfőt, aki „teljes bizalmáról” biztosítja miniszterét, párthívét, és ígéri, mihelyst lecsillapodnak a kedélyek mindenki megtudhatja a teljes igazságot. Szerinte kellő időben, az egész országban minden szükséges biztonsági intézkedés megtörtént, a vérengzés által sújtott városban is, de arra igazán nem lehetett számítani, hogy egy megkergült politikai bandita többszáz áldozatot – halottakat és sérülteket - hagy maga után, esztelenül vezetett kamionjának kerekei alatt.

Az államfő, és utasítására a minisztere, hivatalból és kellő időben intézkedett, hogy szüntelenül 10 000 fegyveres álljon készenlétben, s másfélezer videokamera pásztázza az utcákat. Érthetetlennek tartja, hogy a terrorista bérelt kamionja szabadon cikázhatott az Angol sétányon, amikor a város központjában „elméletben” egyetlen gépkocsi sem közlekedhetett volna. Az egyébként inkább kormányközelinek vélhető Libération, tehát nem a makacsul jobboldalinak ítélhető Le Figaro nevezi skrupulus nélkül hazugnak a szocialista belügyminisztert, írásának a szerzője szerint minden egyes szava félrevezető.

A kommentárban azzal vádolták a nem túlságosan nagy, de mégiscsak többséggel rendelkező kormánypárti képviselőket a nemzetgyűlésben, hogy a rendfönntartó erőktől rendszeresen megtagadták a kellő fölfegyverkezést, legfeljebb a „vízipisztolyok” használatához járultak hozzá. Nem volt elegendő a rendfenntartók létszáma sem. A Le Monde idézte az annyit emlegetett belügyminisztert, aki folyvást azt ismételgette, hogy 64 rendőr ügyelt a biztonságra.

Manuel Valls kormányfő ennek már a háromszorosát, pontosan 185-öt említett, de mindegyik szám légből kapott, valótlan. A Le Canarde Enchainé szatirikus hetilap szóvá tette azt is, hogy a fegyvereseknek egyáltalán nem volt fölhatalmazásuk a személyi motozásra, ami bizonyára nem is lett volna célravezető, kamionóriást hajszolva nem zsebekben kell matatni.

A hivatalos magyarázatok a belügyminisztert higgadt, komoly, sőt gyakran „szigorú” politikusként jellemzik. Az egész kép hamis, hangoztatják a bírálók. Annyi igaz állítólag belőle, hogy Cazeneuve csakugyan goromba, nem tartja vissza magát a nyers megjegyzésektől. A Paris Match idézte az i-Télé csatornát, amely azt állította, hogy a faggatott franciák 69 százaléka azt tapasztalta, a miniszter inkább rosszul, sőt „nagyon rosszul kezelt minden válságjelenséget”.

Az elemzésekben gyakorta idézik Hollande államfő szavait is, aki önmagát fölülemelvén minden párton, meleg hangon köszönte meg mind a baloldalnak, mind a jobboldalnak, hogy zokszó nélkül szavazta meg a rendkívüli állapot meghosszabbítását. S eközben találgatják, meddig késlelteti döntését az elnök, végül is kegyesen elszánja-e majd magát arra, s az immár csupán hónapokon belül esedékes államfőválasztáson „hajlandó lesz-e ismét jelöltetni magát”. Minden sajtótermék ezen már csak kacag. Hollande megszállottan hajszolja azt a 13 százalékra becsült voksot, amennyire kedvező politikai széljárás idején is számíthat.

Az ország nagyobb többséget azonban ennél komolyabb gond foglalkoztatja. Az idegenforgalmi szervezetek azért aggódnak, hogyan alakulnak majd a turisztikai bevételek? A várható számokat illetően az illetékeseket inkább mérsékletre intik, kerüljék a helyzet dramatizálását, annak megóvására törekedjenek, ami még egyáltalán megmenthető.

A Le Figaro szerint a közhivatalok, kivált a Quai d’Orsay és a külföldi francia nagykövetségek azt az ajánlást kapták, hogy szorítkozzanak a tényszerűségre, ne abban buzgólkodjanak, hogy a külföldiek által Franciaországba tervezett utak lemondásának százalékos arányát publikálják. Annak ellenére, hogy a labdarúgó Európa-bajnokságot viszonylag jól átvészelték, a lemondások arányai kezdenek ijesztő méreteket ölteni, éppen a közbiztonság további romlása miatt.

Egy árulkodó adat: a párizsi Louvre látogatottsága például tíz százalékkal esett vissza, az Eiffel toronyé hússzal, a mérsékeltebben keresett párizsi Disneylandé is úgy öt százalékkal. Az idei esztendő első felében, - ez az igazán nyugtalanító szám – egész Párizs úgy 23 százalékkal kevesebb érdeklődőt fogadott. A fő repülőterek forgalma elsősorban Ázsiából összesen mintegy nyolc százalékkal csappant meg, Japánból 22 százalékkal kevesebben választották célpontként Franciaországot.

A Plaza Athénée hotel igazgatója szerint a telefonok megállás nélkül csöngenek, a merényletek óta tömegesek a lemondások már nem csupán a közeli hetekre, augusztusra és szeptemberre is.

Természetesen tömény politika ez is, amit súlyosbít, hogy bizonytalanság övezi azt is, a Brexit után miként alakulhat Franciaország európai megítélése. Az Élysée-palota azt bizonygatja szaporán, hogy Angela Merkel Németországa oldalán valamennyire gyorsan visszatér majd az a tekintély, amelyet az ország De Gaulle és Adenauer korában élvezett, hiszen Hollande-ban állítólag megvan a kellő erő ehhez. Nagyon sokan ezt kétségbe vonják, a választások közelsége inkább a kétkedést, a bizonytalanságot tükrözi, mintsem a csillapodást.

Ha jövő tavasszal történetesen csakugyan a mérsékelt jobboldal adná az államfőt Alain Juppé Bordeaux-i polgármester személyében, ezt az erőpróbát hamarosan a nemzetgyűlési választás követi, amely állítólag azzal kecsegtetheti Marine Le Pen Nemzeti Frontját, hogy a mandátumoknak akár az egyharmadát is megszerezheti, teljesen módosulnak a korábbi erőviszonyok. Az utóbbi hetekben még a mérsékelt jobboldalon is azt emlegetik, hogy a brit kiválás az Unióból nem gyarapította a szélsőjobboldal követőinek a számát, inkább soványította.

 Magyarországon is rendőri védelmet kaphatnak a templomok
Néhány napon belül dönt az ORFK arról, hogy komolyabb védelmet kapnak-e a templomok, vallási intézmények Magyarországon – jelentette be tegnap Tasnádi László rendészeti államtitkár.
Egyelőre a franciaországi merénylet körülményeit tanulmányozza az ORFK és a magyar belügy, az Országos Rendőr-főkapitányság egy-két napon belül meghozza döntését az ügyben. A franciaországi Rouenben történt templomi tragédia után Franciaországban, Belgiumban illetve Olaszországban már szigorítottak az egyházi létesítmények őrzésén.

A harcias hölgy állítólag kevésbé örvendhet, miként korábban remélte, a franciák tekintélyes része most döbben rá arra, hogy Európára, az európai eszmére nagyobb a szüksége, mint volt valaha is. Csakugyan jó volna, ha a derűlátás igazolódnék. Csakhogy a hangulatok mostanában gyakrabban és szeszélyesebben ingadoznak, ahhoz képest, amit eddig tapasztaltunk.

Kétségtelen a mai Franciaország is számottevőbb európai tényező annál mintsem átmeneti és ingadozó tényezők elhamarkodott hangulatváltozásokra ingerelhetnének. A mostanában sajnos mind gyakoribb kedvezőtlen fejlemények ellenére is, mint amilyen éppen a nice-i dráma volt, talán mégsem veszett el minden menthetetlenül, s maradt esély a kedvezőbb változásoknak is. Hátha.

Azonosították a templomi terroristákat
A francia nyomozóhatóság azonosította a normandiai Saint-Etienne-du-Rouvray, Rouen déli külvárosa katolikus templomában kedden elkövető iszlamista terrortámadás mindkét elkövetőjét.
Mint ismert, két fiatalember tört be a templomba a reggeli mise idején, ott túszokat ejtett és a misét celebráló lelkészt megölve, a 86 éves atya torkát vágva át. Mindkét terroristát radikális iszlamistaként tartotta nyilván a francia terrorelhárítás.
Az már szerdán kiderült, hogy rendőrségi megfigyelés alatt állt az egyik elkövető, a 19 éves Abdel Malik Petitjean. A merénylet ideje alatt is elektronikus nyomkövetőt viselt. Az Iszlám Állam szimpatizánsa volt, szerepelt a radikálisokat számon tartó megfigyelési listán.
Tavaly kétszer is megpróbált Szíriába szökni, hogy részt vegyen a harcokban, de mindkétszer visszafordították, először Németországból, majd Törökországból. Mindkétszer néhány hónapot börtönben is ült emiatt.
Tegnapi francia hatósági bejelentés szerint társa a szintén 19 éves Adel Kermiche volt. Ő is egy ideje már rendőrségi megfigyelés alatt állt, őt is elfogták a török határon, amikor át akart szökni Szíriába a dzsihádistákhoz. Márciusban szabadult a börtönből, próbaidős volt, naponta csak néhány órára hagyhatta el otthonát. Szüleivel élt, a megtámadott templom közvetlen közelében.
A BBC tegnap azt írta, hogy a francia terrorelhárítás múlt hét pénteken jelentést kapott egy meg nem nevezett külföldi hírszerző ügynökségtől, mely arra figyelmeztetett, hogy Petitjean feltehetően terrorcselekményre készül a következő napokban. A francia hatóságok egyelőre nem reagáltak erre az információra.