A Katona Imre által rendezett produkciót a csúnya véget ért Rock Színház fennállásáig repertoáron tartották. Legendássá vált benne Kováts Kriszta alakítása a címszerepben, egyszerre volt perzselően vonzó nő, agresszív, törtető karrierista, szegények irányában lágyszívűen ellágyuló, vagy akár politikai okokból számító adakozó, aki egészen az alelnökségig jut, és karizmatikusságával megbabonázza az országot. De máig emlékezetes Szakácsi Sándor is Che Guevaraként, az örök tagadóként, a nyughatatlan, éles szemű, eszes forradalmárként, aki kimondva, kimondatlanul, persze a hazai viszonyainkat is erősen megkérdőjelezte. Azóta többször és többfelé játszották nálunk a darabot, maga a Rock Színház is felújította a kilencvenes években az előadását. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon a legutóbb 2009-ben tűnt fel a győri teátrummal közös produkcióban.
Most pedig a Budapesti Nyári Fesztivál és a Szegedi Nemzeti Színház fogott össze annak érdekében, hogy láthassuk az Evitát. Radnay Csilla sok tekintetben evidens választás a címszerepre. Több zenés darabban remekelt már, operettben, musicalben egyaránt, és nem csak jól tud énekelni, hanem kiválóan, izgalmasan, összetetten ábrázol még nem túl bonyolult figurákat is. Ezúttal ugyancsak így történik. Megmutatja a törtető kis színésznőt, aki mind feljebb és feljebb küzdi magát, egyre jobban veszíti el a gátlásait, olykor már taszítóan akaratos, és mégis perzselően vonzó. Fenemód szép, elegáns, szálfaderekú, királynői jelenség, ugyanakkor gyerekkori kivetettsége miatt mindig marad benne valami plebejusi egyszerűség, felfokozott érzékenység, ami miközben akár kétes módon is meggazdagszik, szociális affinitással is párosul.
Bár bizonyos hangok kiéneklésével gond van, de azért szárnyal ez a hang, hihetetlen fájdalom sűrűsödik benne, egy egész országért, a világért való aggódás, vibráló nőiesség is kiérződik belőle. Bianca Imelda Jeremias pompázatos ruhákat tervezett Radnaynak, amiket ő fenségesen tud viselni. Szép az egész látványvilág, amihez hozzájárul a sokszereplős színes forgatag, és Fodor Viola többfunkciós díszlete egyaránt.
A forgatagot képező szereplők mozgósításáról pedig Juronics Tamás rendező-koreográfus gondoskodik. Kiadósan megmozgatja a saját együttesét, a Szegedi Kortárs Balettet és a Szegedi Nemzeti Színház tánckarát egyaránt. És nem csupán dekoratív elem a tánc, a történet szerves részévé lesz, öröm, düh, totális elkeseredés, kétségbeesés kifejezőjévé válik. Juronics jól mozgat tömeget, és ezzel is hangsúlyosan beszél a tömeg manipulálhatóságáról, arról, hogy könnyen belevihető az őrületbe, és arról is, hogy vakon képes hinni valakiben és szinte bármiben követni azt, akit megszeret, akit akár istenségként bálványoz.
A neten látható az Evitaként becézett Eva Peron temetéséről kép, amin iszonyú nagy a tömeg, és félelmetes is, mert olyan szabályosan elrendezett, mintha egy katonai díszszemlén állna, mértani alakzat szerint. Ezt a nőt imádták és gyűlölték. Amikor már tudható volt, hogy méhnyak rákja van, „Éljen a rák!” feliratok jelentek meg a házak falain. Három hétig zarándokoltak viszont egy bazilikában felravatalozott holttestéhez az emberek. A 33 évesen, és normál testsúlyánál 33 kilóval könnyebben eltávozó Evita halála előtt azt mondta, hogy „Visszajövök és millióké leszek.” És tényleg itt van, mert ez a különös sorsú, nagy formátumú, ellentmondásosan izgalmas, karizmatikus nő, azóta is foglalkoztatja az embereket.
Madonna főszereplésével a darab alapján készült filmváltozat világsikert aratott. Kissé könnyedebb, poposabb volt, mint az eredeti, az amerikanizált igényeknek megfelelően. Juronics inkább az eredeti, a klasszikus zenei hangzáshoz, az operához jobban közelítő, némiképp érdesebb változatot használja, és ezt bontja ki Koczka Ferenc karmester, amikor energikus átéltséggel vezényli a Szegedi Szimfonikus Zenekart.
Sándor Péternél pedig nehéz jobbat elképzelni Che szerepére. Már a Jézus Krisztus szupersztár Júdásaként is fergeteges volt tavaly. Most is a tagadás szellemeként van jelen, pikírten, eszesen, átlátva a szitán, a maga gunyoros szemszögéből, és izgága egzaltáltságával kommentálja az eseményeket. Zaklatottságában szélsebesen nyargalássza be a jókora színpadot. Őt nem lehet hülyíteni, de ő alkalmas arra, hogy erőteljesen befolyásolja az embereket. Egyházi Géza Juan Perón, aki kellően kieresztve egészségesen nagy hangját, tudatja, hogy végzetesen belehabarodott Evitába, aki komoly tényező lett a kormányzásban, európai politikusok is készséggel tárgyaltak vele. A tangóénekes-zeneszerző, aki fiatalon bevezette Evitát a nagyvilági életbe, szerepében Bot Gábor hatásosan énekel egy nyelvöltögetően ironikus számot. Török Anna Perón ágyasaként, kiválóan előadott dallal tudatja, meglehetősen zokon veszi, hogy Evita kiebrudalja a helyéről.
Juronics olyan világot ábrázol, ahol a magánéletben és a politikában egyaránt, ember embernek farkasa. De azért adódnak olyan hatalmas egyéniségek, mint Evita, akik legalább belül szabadok tudnak lenni. És netán másokban is elültetik a vágyat az emberséges életre. Nagy fantaszták és realisták egyszerre. Rendkívüli, összetett személyiségek. Belőlük lesznek a legendák. Ez a produkció Eva Perón legendáját élvezetesen, és olykor még elgondolkodtatóan is, élteti.
