A magyar nyelv és beszéd története hatalmas változásokat mutat az évezred során. Döntő fordulatot hozott a latin helyett a magyar nyelv meghonosítása. Előbb csak szavak, aztán egész vers majd krónikák jelezték a fordulatot. Később összecsaptak a jottisták és az ipszilonisták. Előbbiek, élükön Verseghy Ferenccel kiejtés szerint írták volna a szavakat, Révay Miklósék viszont épp ellenkezőleg, éreztetve a helyesírás következményeit. A nagy fordulat Kazinczy Ferenc működéséhez köthető, máig nyelvújításnak nevezzük. Kazinczy elveit Vörösmarty vitte diadalra. Az azóta eltelt időben is folyton változott a nyelv, új eszközök, új fogalmak befogadásával, megnevezésével bővül a szókincs, miközben régebbi fogalmaink eltűnésével, megnevezésükre nincs már szükség. E folyamattal párhuzamosan változik a politika szókincse is. Hogy ez használ-e nyelvünknek, a jövő dönti el. Itt van mindjárt a legszentebb magyar szavak egyike. Már próbálkoztak kisajátításával, kizárva jelentésköréből az idegenszívűeket, akik miatt állítólag kisebbségbe szorult a mélymagyar. Napjainkban azonban még radikálisabb jelentésváltozás figyelhető meg: magyar hazafi az, akit a parlament elnöke annak minősít (a keresztény párttagok lelkes egyetértésével), a többi idegen érdekek megvalósítója. Hazafi, aki a kormánypártok zászlaja alá sorakozik, a többieknek nincs köze a hazához, idegen erők pénzelik, uszítják. A becsület értelmezése is változott. Becsületes, aki a hatalom jóvoltából vagyonhoz jut, bármi áron növeli is azt, ellenkezője az, aki élhetetlen, annyit is ér, amennyiért nyomorogni képes. Becsületes lehet a tolvaj, a csaló, a „feledékeny”, becstelen, aki nem az. Becsületes, aki az uralkodó pártok tagja, a többi selejt, és nem érdemel figyelmet az állam vezetőitől. A hűséges az uralkodó pártok iránt mutat hűséget, teszi lelkesen, hiszen bármikor előbbre léphet. „Barátom, gyere följebb” - hangzik a hívás, s máris rohannak, hiszen ott a húsosfazék, amelyből eddig csak csontokat és koncokat kaptak. Aki viszont nem ebbe a kategóriába tartozik, fenéken billentik és kivetik a külső sötétségbe. Az igazmondó sajátosan értelmezi az igazságot. Minden igaz, amit a vezérkar tagjai állítanak, szavaikat nem szabad vitatni, nem lehet kételkedni bennük. Az igazság így szép lassan hazugsággá válik, de megmarad hihetőnek, hiszen állandóan, görcsösen ismételgetik, álszent, gúnyos mosollyal, pimaszul, mert ők az erősebbek. Gondolom, saját életéből ki-ki szaporítani tudja a modern nyelvújítás példáit. Kazinczy leleményei beépültek nyelvünkbe. Ezek – remélhetően – csak üres lózungok.