A világ harmadik legerősebb gazdaságát nagyon nehéz megmozdítani, még a 2012-ben hivatalba lépett Abe nagy reklámmal bevezetett programja, az „abenomics” sem tudta kilendíteni a legalább két évtizedes stagnálásból. A múlt hónapban bejelentett új intézkedéscsomagot már jóelőre bírálták: túl kevés ahhoz, hogy valódi változásokat indíthasson be.
A japán gazdasági célkitűzések teljesítését nehezíti a jen erősödése, Tokiót érzékenyen érinti a brit EU-kilépés, s komolyan megérzi a feltörekvő gazdaságok növekedésének lelassulását. A japán kormány tegnap - a csomag részeként - 13,5 ezer milliárd jen értékben pénzügyi ösztönző lépéseket fogadott el, a parlament szeptemberben 4 ezer milliárd jen értékű pótköltségvetést hagy jóvá, a jegybank, a Bank of Japan (BoJ) szeptemberben folytatja a mennyiségi enyhítést, ám lassacskán kifogy az ösztönző eszközökből.
A tegnap jóváhagyott intézkedések között nagy infrastrukturális programok szerepelnek, mintegy 6,2 ezer milliárd jen értékben. A tervek szerint lebegő mágnesvasút épül Tokió és Oszaka között, s új sinkanzen-vonalakat is kiépítenek. Modernizálják a kikötői hálózatot. „Ezek beindíthatnak bizonyos növekedést, de nem fenntarthatóak” – idézte a Nomura Securities Co. elemzőjét, Kuvahara Maszakit a Bloomberg.
A legfontosabb a kereslet felpörgetése és a termelékenység javítása lenne. Japánban gyakorlatilag nem létezett infláció, a szakértők pedig legalább két százalékra növelését tartanák kívánatosnak. A kormány hozzákezdett az áfaemeléshez, de a második szakaszát már többedszer – legutóbb a júliusi felsőházi választások előtt – elhalasztották, jövő áprilisról 2019 októberére.
Abe Sinzo a gazdaság 20 százalékos növekedését, az államháztartás egyensúlyának helyreállítását helyezte kilátásba a 2020-as esztendőre, de még nem tudni, hogy sikerül-e teljesíteni célkitűzéseit. A japán GDP 2015-ben nagyjából ugyanannyi volt, mint 20 évvel korábban, emlékeztetett a brit gazdasági hetilap, az Economist. A távol-keleti szigetország államadóssága az egyik legmagasabb a világon, a GDP 250 százalékát teszi ki. Igaz, Tokiónak olyan jelentős pénzügyi tartalékai vannak, hogy a nettó adósság jóval alacsonyabb, a GDP 130 százaléka.
Az állam gyakorlatilag új pénzt pumpál a gazdaságba, de alig-alig sikerül növelnie a keresetet. A japán fogyasztók bizonytalannak látják a kilátásokat, kicsit még vissza is fogták a kiadásaikat. Az Abe-kabinet 15 ezer jen készpénzzel segítené a legalacsonyabb jövedelműeket. A jen szisztematikus gyengítésével ösztönöznék az exportot, de az elmúlt időszak gazdasági fejleményei épp az ellenkező irányba hatottak, a japán valuta újra erősödni kezdett – a korábbi 120 helyett most éppen 100 alá süllyedt a jen – a dollárral szemben.
Mindeddig adós maradt az „abenomics” a beígért szerkezeti reformokkal. Rugalmasabbá kellene tenni a munkaerőpiacot, ám az életre szóló foglalkoztatás elve – ha már teljes mértékben nem is érvényesül – olyan mélyen gyökerezik a japán társadalomban, hogy csak bátortalanul feszegetik a határait. Japán egyik legfőbb dilemmája a lakosság elképesztő ütemű elöregedése, a demográfiai kihívással is csak alig tudnak valamit kezdeni.
Az Abe-kormány is bátorítja a külföldi munkaerő beáramlását, tavaly több mint 900 ezren dolgoztak a távol-keleti szigetországban. Különféle ösztönzőkkel növelnék a születési arányszámot, a bölcsődei és az idősellátás javításával könnyítenék a családok terheit. Jövő év végére például félmillió új bölcsődei hely létesítését helyezte kilátásba az Abe-kormány. Időről-időre felmerül a nők foglalkoztatásának bővítése, de ez is igazi tabutéma, házasodás után a nők ritkán állnak újra munkába.
Abe még nem döntötte meg a 2001 és 2006 között öt évig a kormány élén állt Koizumi Dzsunicsiro rekordját, legfeljebb csak akkor, ha alig egy éves, 2006-2007 közötti miniszterelnöki periódusát is számításba veszik. Népszerűsége első hivatali idejében rohamosan zuhant, s gyorsan lemondásra kényszerült. Másodszorra már felkészültebben, s a kihívásokra felvértezettebben lépett hivatalba.
A második világháború utáni időszakban rövid megszakításokkal kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) egyik legkonzervatívabb miniszterelnökeként nem csupán a gazdaságban akar fordulatot elérni, hanem a távol-keleti szigetország nemzetközi szerepvállalását is hangsúlyosabbá tenné. Abe nem titkolt célja az amerikai ihletésre-nyomásgyakorlásra elfogadott békealkotmány átírása.
Már jelentős változtatásokat fogadtak el a védelmi stratégiában: 2013-ban a tokiói kabinet nemzetbiztonsági tanácsot hozott létre, a védelmi költségvetést megnövelték, a japán önvédelmi erők proaktív szerepet vállalnak különféle nemzetközi békefenntartó missziókban, s koordinálják a fellépésüket stratégiai szövetségesükkel, az Egyesült Államokkal. Épp tegnap tették közzé az idei védelmi fehér könyvet, amely Kínát jelöli meg a térség fő destabilizáló tényezőjének, s méltatja az amerikai kapcsolatokat.
Ezer kormánytisztviselővel rázott kezet első munkanapján Tokió első női kormányzója. A 64 éves volt védelmi miniszter, Koike Juriko fölényesen győzött a vasárnapi kormányzóválasztáson. Koike függetlenként indult, s egymillió vokssal kapott többet, mint az Abe-kormány által támogatott hivatalos jelölt, Maszuda Hiroja.
Japán 47 prefektúrája közül mindössze háromnak az élén áll nő. A tokiói alsóház képviselőinek alig 9,5 százaléka női politikus. Koike azt ígérte, sokat fog tenni a bölcsődei helyek bővítéséért, s nőbarát politikát érvényesít majd.
Az új kormányzó a Kairói Egyetemen diplomázott, angolul és arabul is beszél, tolmácsként és tévés műsorvezetőként is dolgozott, mielőtt politikai pályára lépett volna. Az első nő volt a védelmi tárca élén is. 2003 és 2005 között a környezetvédelmi minisztérium élén állt. Tokió kormányzójaként Koike felügyeli majd a 2020-as olimpia előkészületeit.
Abe ma jelenti be a kormány átalakítását, hírek szerint a védelmi tárca élére egy héjának számító hölgyet állít, Inada Tomomi híve az alkotmány módosításának.
Japánban a hagyományos békealkotmány átírásának szándéka vegyes visszhangot vált ki, Abe népszerűsége azonban a jelek szerint – az abenomics-szal kapcsolatos fenntartások, a vitatott védelmi stratégia, illetve az atomerőművek újraindítását célzó törekvései ellenére is – töretlennek látszik. Friss JPP-felmérés szerint a kormányfő támogatottsága 52,6 százalékon áll, s elutasítottsága 33,9 százalék. Az LDP és koalíciós partnere, a Komeito párt földcsuszamlásszerű győzelmet aratott július 10-én a felsőházi választáson, a 242 felsőházi mandátum közül 147-et megszereztek. Kisebb revizionista pártok támogatását is beszámítva elvileg Abe mögött áll a szükséges felsőházi többség az alkotmány esetleges módosításához.
Az Aszahi című lap választás utáni felmérése szerint a szavazók 71 százaléka azzal magyarázta az LDP-Komeito koalíció győzelmét, hogy az ellenzéki pártok nem kínáltak vonzó alternatívát, 15 százalék szavazott rájuk Abe politikája miatt. A Jomiuri című lap felmérése szerint a „három nyíl” programját 44 százalék támogatta, 42 százalék ellenezte, 14 százalék nem nyilatkozott. Az Aszahi által megkérdezettek 55 százaléka szerint vitát kell kezdeni az alkotmány módosításáról, 29 százalék szerint viszont nem. Alig hat százalék nyilatkozott úgy, hogy azt szeretnék, ha a békealkotmány átírása lenne a tokiói kormány fő prioritása.