Erdogant éltették

Hétvégén ismét tüntetést tartottak Isztambulban a demokráciáért. A kormánypárton, az AKP-n kívül ezúttal is két parlamenti tömörülés, a szociáldemokrata CHP és a nacionalista MHP is képviseltette magát. A levert puccskísérlet óta e pártok több közös megmozdulást is tartottak.

Ismét a demokráciáért tüntettek Isztambulban Recep Tayyip Erdogan elnök felhívására. Több százezren vettek részt a megmozduláson. Erdogan elnök beszédében ismételten „árulónak” nevezte Fethullah Gülen hitszónokot, aki vádjai szerint a puccskísérlet mögött állt.

John Bass, az Egyesült Államok Ankarába akkreditált nagykövete visszautasította a vádakat, amelyek szerint hazájának köze volt a puccshoz. Előzőleg Süleyman Soylu munkaügyi miniszter vádolta meg az Egyesült Államokat. Hatay tartományban őrizetbe is vettek egy amerikai állampolgárságú nőt, aki a vádak szerint „gülenista” volt.

Közben az AKP már saját soraiban is megkezdte a tisztogatást. A párt alelnöke, Hayat Yazici dekrétumot adott ki, amelyben minden párthivatalt felszólított arra, „gyorsan és körültekintően” szűrjék ki mindazokat, akik a Pennsylvániában élő Gülenhez köthetőek. Hogy milyen irányba haladnak az ügyek Törökországban, azt a rendelet egy másik pontja is mutatja: részletes feljegyzéseket kell készíteni azokról is, akik nem köthetően Gülen mozgalmához, hogy „elkerüljék a gyanúsítgatásokat”.

Mindez azt sugallja, hogy nincs megállás a tisztogatásokban. Pedig már eddig is 26 ezer embert vettek őrizetbe, akik közül 13 419 személyt helyeztek előzetes letartoztatásba, 75 ezer útlevelet vontak vissza. Ha a jelenlegi ütemben folynak tovább a letartóztatások, mint a Reuters tudósítása rámutat, teljes összeomlás fenyegeti a börtönrendszert, miközben már a tisztogatás előtt túlterheltek voltak a büntetésvégrehajtási intézmények: márciusban 188 ezer rab volt Törökországban, ami már az eddigi kapacitást is meghaladja nyolcezerrel.

A rabok száma megháromszorozódott 2002 óta, amikor az AKP vette át a hatalmat. A kormány új börtönöket tervez: 165-öt építenének és 131-et zárnának be. Korábban amnesztiával próbálták javítani a börtönhelyzetet, a legutóbbi 2000-ben volt, amikor még Bülent Ecevit töltötte be a miniszterelnöki tisztséget. Csakhogy már három évvel később a rabok száma ismét elérte az amnesztia előtti szintét.

A Gülen mozgalma elleni hisztériakeltés már egészen bizarr méreteket ölt. A török állami televízióban megszólalt egy férfi, aki azt állította, hogy a gülenisták tömegesen árasztották el a világcégeket, az Apple-t, a Twittert, a NASA-t, és a hitelminősítő intézeteket. Ankara ezzel már előre megmagyarázza az ország hitelképességének további várható leminősítéseit. Nihat Zeybekci gazdasági miniszter ünneplő tömeg előtt azt mondta, Gülen követői „könyörögni fognak azért, hogy elkerüljék a szenvedést”.

Elrendelték a Zaman című lap hirdetési osztályának vezetőjét arra hivatkozva: olyan reklámot jelentetett meg, amely „titkos kódot tartalmazott”. Törökország világrekorderré vált a letartóztatott újságírók számában, 77-et küldtek rács mögé, közülük 42-t az elmúlt húsz napban vettek őrizetbe. Az ország ebben a tekintetben már megelőzi Kínát (49), Egyiptomot (23) és Iránt (19). Az Egyesült Államok továbbra sem hajlandó kiadni Gülent azt állítván, nincs bizonyíték arra, hogy ő vezényelte volna a puccskísérletet.

Törökország közben a határokon túl is fellép azért, hogy bezárják a Gülenhez köthető iskolákat. Három ország, az iraki kurd autonóm terület, Pakisztán és Kirgizisztán is elutasította a kérést.

A demokráciaellenes török intézkedések miatt egyre több a kérdőjel az Európai Unió és Törökország által megkötött menekültügyi megállapodás kapcsán. A Törökország és Ausztria között kialakuló élesedő vita miatt Sebastian Kurz osztrák külügyminiszter – Christian Kern korábbi kancellárhoz csatlakozva – ésszerűnek tartaná a csatlakozási tárgyalások leállítását Ankarával.

Szerinte a menekültügyi megállapodás sem járhat sikerrel. Mint mondta, az EU-nak „el kellene végeznie házi feladatát, s saját magának kell védenie határait”. Hozzátette, nem engedheti meg magának, hogy zsarolhatóvá váljon. Az uniós csatlakozási tárgyalások leállítását nem támogatja Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter és Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter sem.