Zidane újabb trófeája?

Publikálás dátuma
2016.08.09. 07:53
A BL-serleg után újabb nemzetközi kupára hajt a Real Madrid FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/ MATTHIAS HANGST
Bár a spanyol labdarúgó bajnokság még nem kezdődött el, ma este épp az ország két együttese vívja az Európai Szuperkupa fináléját: a Bajnokok Ligája-győztes Real Madrid ugyanis a norvégiai Trondheimben az Európa-ligát megnyert Sevillával néz farkasszemet. Zinédine Zidane együttese máris megkezdheti a trófeagyűjtést.

Ha a párosításra pillantunk, megállapíthatjuk: kissé egysíkúvá kezd válni az európai labdarúgás. Sorozatban ugyanis harmadszor rendeznek spanyol házidöntőt a kupa fináléjában, ami teljesen egyértelműen mutatja, hogy mennyire Primera División együttesei dominálják a kontinens fociját.

Két évvel ezelőtt ráadásul ugyanezen két gárda vívta az akkor a walesi Cardiffban megrendezett döntőt. Az akkori találkozó hőse Cristiano Ronaldo volt, aki két találattal biztosította a győzelmet (2-0 lett a végeredmény). A júliusban hazája válogatottjával Európa-bajnoki címet nyert portugál most csak a lelátóról szoríthat együttesének, hiszen még az Eb-döntőjében súlyos sérülést szenvedett, így néhány hetet ki kell hagynia. Ám nemcsak ő, Kroos és Pepe sem játszik, illetve Bale szerepeltetését sem akarja megkockáztatni a francia tréner.

A walesi augusztus 6. óta tréningezik együtt a madridiakkal, miután hosszabb pihenőt kapott az Eb-t követően. Zidane azonban úgy gondolja, visszaüthet, ha még régi erőállapota visszanyerése előtt küldené a gyepre a támadót. Benzema pályára lépésével kapcsolatban sok a kérdőjel, egyes források szerint combsérülése miatt még mindig nem láthatják őt a nézők, ám akad olyan hírportál is, amely szerint ő is beáll majd. Az mindenesetre tény, hogy Zidane jelölte a keretbe, s az is lehet, hogy egy félidőt ad neki.

A francia – aki zsarolásos ügye miatt nem volt tagja az Eb-második francia válogatottnak – azt közölte, jól sikerült a felkészülésük, megfelelőnek tartja az észak-amerikai tornán nyújtott teljesítményüket, amelynek során legyőzték a Chelsea-t és a Bayern Münchent is, ám kikaptak a Paris Saint-Germaintől. „Összességében elégedett vagyok azzal a munkával, amit elvégeztünk – fejtette ki. – Jól játszottunk a Bayern ellen, kivált az első 45 percben, jól felvette a ritmust Luka Modric és Sergio Ramos is”.

Egyelőre kérdéses Isco sorsa. Zidane alatt nagyrészt epizódszerep jutott a tehetséges támadó középpályásnak, ám ennél ő nyilván sokkal több játéklehetőséget szeretne, amit edzője nem tud garantálni neki. Ezért felmerült a lehetősége annak, hogy klubot vált, a kérők között szerepel a kínai tulajdonba kerülő AC Milan. Az újjászerveződő Rossoneri első komoly szerzeménye lenne. Ami viszont tegnap eldőlt: Jese biztosan nem marad a Realban, ő még annyi lehetőséget sem kapott, mint Isco. A támadó a PSG-nél folytatja pályafutását.

A komoly ászok kiesése ellenére a madridiak meg vannak győződve arról, csakis ők nyerhetik meg a finálét. A bukmékerek szerint is a királyi gárda a favorit: 1,80 körüli szorzóval adják győzelmüket, míg ha valaki az andalúziaiak diadalára fogadna, s bejönne a tipp, több mint négyszeres pénzt kapna vissza.

A nagy különbség oka az, hogy a Sevilla igen nagy átalakuláson megy át. A legnagyobb veszteség a tréner, Unai Emery távozása a Paris Saint-Germainhez. A baszkföldi 2013-2016 között háromízben is El-győzelemre vezényelte az andalúziai gárdát. Utódja az argentin Jorge Sampaoli lett, aki szintén nem nevezhető ismeretlennek a szakmában. Két év alatt két Copa América-győzelmet mutatott fel, ráadásul mind tavaly, mind idén szülőhazájának válogatottja volt a szenvedő alany. Az 56 éves szakember Andalúziába költözése egyfajta kísérletnek is tekinthető, hiszen korábban sosem edzősködött az európai kontinensen, s a chilei nemzeti tizenegy 2012-ben történt átvétele előtt kizárólag dél-amerikai együttesek szakmai munkáját irányította.

A Sevilla nyáron két középcsatárt is igazolt: Ben Yeddert és Luciano Viettót. Előbbi 23 találatot ért el az előző évadban a francia FC Toulouse együttesében. Túl népesnek tűnik azonban a távozók listája. A védekező középpályás Krychowiak régi edzője, Emery csapatát, a PSG-t, Gameiro az Atlético Madridot, Immobile a Laziót, Llorente a Swansea-t, Coke a Schalke 04-et (már meg is sérült új klubjában), Figueiras pedig az Olimpiakosz Pireuszt választotta.

José Castro, a Sevilla elnöke azért bízik a meglepetésben, s abban is, hogy a Spanyol Szuperkupában, amelynek első mérkőzését vasárnap késő este rendezik meg, az FC Barcelonát is sikerül két vállra fektetni. „Két rendkívül nehéz ellenfél vár ránk, de mindkét címet meg akarjuk nyerni, a játékunk, a bátorságunk segíthet majd hozzá” – fejtette ki a klubelnök. Meglátása szerint a csapatban nagy lehetőségek rejlenek. Mint mondta, Sampaoli támadófocit előtérbe helyező játékstílusa veszélyeket rejt magában”, de mi mindig is szerettünk kockáztatni” - közölte. Castro úgy látja, bár a madridiak több sztárja is kihagyja a meccset, a Real minőségi labdarúgást mutat majd be. „A madridiaknál több hiányzó van, de több más remek játékossal helyettesíthetik a kiesőket”.

Zidane hátul a Carvajal, Ramos, Varane és Marcelo alkotta négyesnek szavazhat bizalmat, a felkészülési meccsek során a brazil balhátvéd elképesztő teljesítményt nyújtott, s ismét igazolta: posztján tényleg ő a világ egyik legjobbja. A középpályán Casemiro, Isco és Modric szerepelhet, elől pedig Morata, Vázquez és James ostromolhatja a kaput, Benzema várhatóan csereként áll majd be.

A találkozót a Sport 1 közvetíti élőben, 20 óra 45 perctől.

Megduplázták a tréner bérét
Bár az Európai Szuperkupa találkozót még le sem játszották, máris jól indul a szezon Zinédine Zidane számára. A tréner eddig nem keresett különösebben jól, s év elején a szerényebbnek számító fizetésért is hajlandó volt elvállalni az együttes szakmai munkájának irányítását.
2,2 millió eurót keresett egy évben, ám Florentino Pérez klubelnök úgy döntött, megduplázza bérét, így 5,5 millió eurót keres majd. Csak összehasonlításként: José Mourinho egykor 10 millió eurót kapott egy év alatt. Igaz, ő kivétel volt, általában a Real trénerei nem kerestek kiemelkedően sokat, a játékosok bére viszont „mindent vitt”.
Szerző

Közelkép - A zászló a „vörös farok”

Akik már éltek a Kádár korszakban, azok valószínűleg még emlékeznek a „vörös farok” kifejezésre. Azt jelentette, hogy az itthon készült filmek befejezésének tükrözni kellett az ideológiai eszméket, és a főhősöknek pedig zárásul olyan sorsra kellett jutni, hogy feltétlenül kielégítse a nézők igényeit. 

Volt ebben nemcsak politikai megfontolás, hanem a nézők természetes vágya is közrejátszott. Igaz, időnként, kicsit erőltetettre sikeredett ez a művi befejezés. Ráadásul voltak olyan szerzők, például Jancsó korai filmjeiben, amikor nem kellett külön „vörös farokban” gondolkodni, mert az egész film, ha úgy tetszik "vörös farok” volt. (Egy cannes-i sajtótájékoztatón jelen lehettem, amikor Jancsó és Hernádi a legkomolyabban arról beszéltek, hogy meg kellene filmesíteni a kommunista kiáltványt.)

Persze jól tudom, tulajdonképpen hasonló gesztusnak tekinthető, amit egyre több amerikai filmben látunk, amikor a hős temetésének a végén a díszőrség katonái leveszik a koporsóról az amerikai lobogót és gondosan, bizonyos technika szerint, összehajtják a zászlót és átadják az özvegynek vagy más hozzátartozónak.

Természetesen biztosan tudom, hogy erre a hajtogatásra senki nem ad utasítást „felülről”, sem a producereknek, sem a rendezőknek. Ha úgy tetszik: spontán gesztus ez, ami egyre erősebben magán viseli a szokás jeleit. Miközben kétségtelen érezni mögötte a nemzeti összetartozás fontos jelképi értékét.

Ma már egy kicsit szokványos ez a megoldás, különösen, hogy az amerikai nézők is a „boldog véget” várják a filmektől és hát a temetés mégse lehet annyira boldogságos.

Közelkép - A zászló a „vörös farok”

Akik már éltek a Kádár korszakban, azok valószínűleg még emlékeznek a „vörös farok” kifejezésre. Azt jelentette, hogy az itthon készült filmek befejezésének tükrözni kellett az ideológiai eszméket, és a főhősöknek pedig zárásul olyan sorsra kellett jutni, hogy feltétlenül kielégítse a nézők igényeit. 

Volt ebben nemcsak politikai megfontolás, hanem a nézők természetes vágya is közrejátszott. Igaz, időnként, kicsit erőltetettre sikeredett ez a művi befejezés. Ráadásul voltak olyan szerzők, például Jancsó korai filmjeiben, amikor nem kellett külön „vörös farokban” gondolkodni, mert az egész film, ha úgy tetszik "vörös farok” volt. (Egy cannes-i sajtótájékoztatón jelen lehettem, amikor Jancsó és Hernádi a legkomolyabban arról beszéltek, hogy meg kellene filmesíteni a kommunista kiáltványt.)

Persze jól tudom, tulajdonképpen hasonló gesztusnak tekinthető, amit egyre több amerikai filmben látunk, amikor a hős temetésének a végén a díszőrség katonái leveszik a koporsóról az amerikai lobogót és gondosan, bizonyos technika szerint, összehajtják a zászlót és átadják az özvegynek vagy más hozzátartozónak.

Természetesen biztosan tudom, hogy erre a hajtogatásra senki nem ad utasítást „felülről”, sem a producereknek, sem a rendezőknek. Ha úgy tetszik: spontán gesztus ez, ami egyre erősebben magán viseli a szokás jeleit. Miközben kétségtelen érezni mögötte a nemzeti összetartozás fontos jelképi értékét.

Ma már egy kicsit szokványos ez a megoldás, különösen, hogy az amerikai nézők is a „boldog véget” várják a filmektől és hát a temetés mégse lehet annyira boldogságos.