Alig két hónapja egyszer már megpróbáltam a véleményemet egy fotó alapján leírni. Egyébként gratuláltam a fotós kollégának. Most is megkísérlem, bár igen nehéz a (gondolom lengyel) fotós nevét pontosan leírni: Joachim Brudzinski. Annak nevét viszont, aki a témát szolgáltatta, könnyebb: Orbán Viktor. A fotó a minap jelent meg a Népszavában. Orbán kezet fog Kaczynskival. Kezet fog? Rohanásban, mint aki nem ér rá, félig odanyújtja a jobbját. A vendég csak áll, de ő már menne is tovább. És egyáltalán, mit keres ez a lengyel itt a magyar parlamentben? De azt tudnám, mit keres Orbán? Nem azt írtam, hogy mennyit, hanem, hogy mit. De nem is ez az érdekes, amiért géphez ültem. Orbán itt van a munkahelyén az ország házához méltóan és szépen ki is öltözött. Aki nem látta a képet, tessék elképzelni: a magyar kormányfő vendéget fogad (fogad?) a munkahelyén. Kissé gyűrött a pantallója (ejnye anyu, kivasalhattad volna) az inge kék- fehér kockás, kigombolt, vagy be nem gombolt nyakkal, alul, igen ott elöl éppen szétnyílni készül, ingujja felgyűrve. A vendég kényszeredett mosollyal, nyakkendőben, zakóban, ahogy illik, nem érti hova rohan a házigazda. Ő nem is sejti, hogy az iskolások iránti szolidaritásból vett fel kockás inget. Hiszen addig is annyira szolidáris volt velük! Vagy lehet, hogy ez az új protokoll viselet, csak őt nem értesítették róla és így még egy kicsit kellemetlen is nyakkendősen. De hova siet Orbán? Talán nem kellene annyira rohannia! Megvan: a várba megy. De hát ennyire sürgős, vagy most adják át huszadszor. Mindenesetre jól kiöltözött.