Rónay Tamás;
Kína;kommunista párt;Hszi Csin-ping;erős vezető;
2016-08-12 07:32:00
Bebetonozná hatalmát a kínai elnök?
Elemzők valószínűnek tartják, hogy Hszi Csin-ping nem tartja magát ahhoz az íratlan szabályhoz, amely szerint a pártfőtitkárnak tíz év múltán le kell köszönnie. Mao óta ugyanis nem állt ennyire erős vezető a kommunista párt élén, Hszi elnök pedig semmi jelét sem adja annak, hogy ezt a hatalmat ki akarná adni a kezéből. Ezzel azonban hűtlenné válhat a Teng Hsziao-ping által fémjelzett hagyományokhoz.
Kínában a kínai reform már Mao halálát követően megkezdődött: átdolgozták az alkotmányt, s kivették belőle azt a passzust, amely lehetővé tette a pártban tisztségeket betöltők életfogytig való megválasztását.
Teng Hsziapo-ping nemcsak a gazdasági, hanem a politikai nyitást is fontosnak tartotta. Már 1980 augusztusában elmondott beszédében azt közölte, olyan „átfogó és mélyreható” forradalmat akar, amely nem csak a gazdaság reformjára korlátozódik, hanem „teljes demokratizálódáshoz és jogállamisághoz” vezet. Teng úgy vélte, hogy a sztálini hatalmi koncentráció, a párt nem éppen hatékony működése, valamint a bürokrácia miatt bukott el Mao Ce-tung kulturális forradalma.
Politikai reformját 1985-ben jelentette be. Meggyőződése volt ugyanis, hogy Kína modernizálása nem képzelhető el a politikai rendszer változása nélkül. Javaslatot tett arra, hogy a párt illetékeseinek gyakoribb cseréjére van szükség. Az intézkedések célja az volt, hogy szétválasszák egymástól a pártot és az államot. Egyes városokban kísérletet is tettek a reformokra, a pártvezetésben azonban nem volt egység a reformokat illetően.
Mindenesetre a Neue Zürcher Zeitung 1986. szeptember 27-i számában beszámolt arról, hogy megkezdődött a decentralizáció, illetve a politikai rendszer bizonyos fokú megváltoztatása. Országszerte konferenciákat rendeztek erről a kérdésről. Teng nyitását erőteljesen támogatta az értelmiség, az írók és tudósok. Egyes szaklapokban olyan alkotmányt követeltek, amely garantálja az emberi jogok érvényesülését.
A párt 1986 szeptemberi, 12. kongresszusán megállapították, a szocialista rendszert ugyan nem válthatja fel kapitalista, ám ez utóbbitól is lehet tanulni. A nyitásnak a már 1986-ban kezdődő diákmegmozdulások vetettek véget, amely az 1989-es Tienanmen téri eseményekben csúcsosodott ki. A politikai reform azonban nem maradt következmények nélkül, a párt tisztségviselőit gyakrabban cserélték le, s az alkotmányban is rögzítették, hogy az elnököt legkésőbb kétszer öt évig tartó mandátuma után, tíz múltán le kell cserélni. A pártfőtitkári tisztségre ugyan nem vonatkozik ez a kitétel, ám ez is íratlan szabállyá vált.
Csiang Cö-min ugyan még 13 évig volt pártfőtitkár, elnök azonban csak tíz évig, 1993-2003 között. Utóda, Hu Csin-taót 2002 novemberében választották meg pártfőtitkárnak és éppen tíz évvel később váltották le, az elnöki tisztséget pedig 2003 márciusa és 2013 márciusa között töltötte be. Hszi Csin-ping ennek megfelelően 2012 novemberétől pártfőtitkár és 2013 tavasza óta államfő, vagyis megbízatása elvileg 2022-ben, illetve 2023-ban jár le.
Szakértők szerint Mao óta a legerősebb vezető, egyetlen elődje sem összpontosított ekkora hatalmat a kezében, s mintha szakítani is akarna a Teng által képviselt, az állam és a párt szétválasztására vonatkozó ideológiával. Pozíciója megingathatatlannak nevezhető, s ennek kialakulásában komoly szerepet játszott a korrupció ellen indított harca. Ez biztos, hogy számos pozitív eredményt hozott, de azért az is egyértelmű, hogy ez a fellépés alkalmat adott a politikai ellenfelekkel való leszámolásra. Egy másik negatív hozadéka pedig az volt, hogy sok pártszervezetnél megbénult az ügymenet, mert az illetékesek repressziótól tartva nem mertek kellő időben hatékony intézkedéseket hozni.
Szakértők úgy látják, Hszi elnök pártkongresszuson deklarálhatja majd, hogy tíz év múltán is pártfőtitkár marad. A kérdésről azonban megállapodásra kell jutnia a legfelsőbb vezetőket tömörítő Állandó Bizottságnak. Augusztusban rendre zárt ajtók mögött üléseznek a párt hét legbefolyásosabb személyisége az északi üdülővárosban, Beidahéban, s itt dől el, milyen irányvonalat kövessen az ország. Itt döntik el azt is, hogy milyen döntéseket fogadjanak el a kommunista párt következő, 19. kongresszusán.
Várhatóan változások lesznek az Állandó Bizottság összetételében, s kiderül, milyen új nevek kerülnek be a legszűkebb vezetésbe. Amennyiben olyan személyiségek tűnnek fel, akik közismerten Hszi elnök emberei, akkor már akár egészen reális forgatókönyvnek tűnhet a pártfőtitkári tisztség időbeni kiterjesztése.
Szakértők biztosra veszik, hogy az Állandó Tanács tagja marad Vang Csi-san, aki Hszi elnök egyik legfontosabb szövetségese, s a korrupció elleni harc legfőbb motorja. Hszi Csin-ping elnök, aki júniusban töltötte be 63. életévét, fiatal vezetőnek számít hazájában. Egyelőre semmi jelét sem adta annak, hogy át akarná adni a hatalmat bárkinek is, igaz elődje, Hu Csin-tao sem választott ki utódjelöltet. Christopher Johnson, a washingtoni stratégiai tanulmányok központjának elemzője a francia Libérationban úgy vélte, hozzá hasonlóan több elemző látja úgy, hogy Hszi Csin-ping a tervezettnél tovább marad hatalmon.
Mint mondja, a kínai elnök, pártfőtitkár már eddig is több íratlan szabályt rúgott fel. William Lam, a hongkongi egyetem politológusa 60-70 százalékra teszi az esélyét annak, hogy nem lesz hajlandó távozni a tervezett időpontban. Mint mondja, a rendőrség és a hadsereg is teljesen az ellenőrzése alatt áll. Victor Shih, a Kaliforniai Egyetem politológusa szerint Hszi saját embereit ültette egy sor befolyásos gazdasági és katonai bizottság élére, amellyel még inkább konszolidálta hatalmát. „Ezzel eleve problematikussá teszi az utódlás kérését” – fejtette ki.
"Stratégiai rémálom" lehet Peking számára, ha Szöul megosztja a telepítésre váró amerikai rakétavédelmi rendszer (THAAD) radarjai által gyűjtött adatokat - véli a South China Morning Post című lap szakértője.
A lapban utalnak rá, jó esély van arra, hogy ez bekövetkezik, mivel a dél-koreai védelmi minisztérium szóvivője csütörtökön azt közölte, az információmegosztás egy 2014-ben az Egyesült Államokkal és Japánnal kötött megállapodás alapján lehetségessé válik.
Igaz, hogy csupán az hangzott el, hogy az észak-koreai fegyverzetekről szóló információkról lenne szó, de ez magában rejti a kiterjedtebb együttműködés esélyét - vélte Szung Csung-ping pekingi katonai elemző.
Ez már egyértelműen háromoldalú szövetséget jelentene, sem mint kétoldalúakat (Washington és Szöul, illetve Washington és Tokió között), ami fenyegetést jelentene Északkelet-Ázsia stabilitására - fejtette ki Szung. Megjegyezte, mindez jelentősen aláásná Kína befolyását a Koreai-félszigeten.
A kínai alkotmány a pártfőtitkári tisztség időtartamára nem határoz meg felső határt, ám a pekingi vezetők azért el akarták kerülni annak a látszatát is, hogy despotának tűnjenek, vagy hogy az ország Észak-Koreához hasonlóan dinasztikus hatalommá váljék. Kína modern államként kíván feltűnni a világ szemében, s az életfogytiglani pártfőtitkári tisztség nagyon is ellentmondana ennek.
Szakértők szerint Hszi Csin-ping véghez akarja vinni terveit, a Dél-kínai-tengeren még jelentősebb katonai jelenlétre törekszik, gazdasági szempontból pedig megvalósíthatja nagy álmát, amely szerint az egy főre jutó GDP-t tíz év alatt megkétszerezi. Politológusok rámutatnak, hogy Hszi elnök példaképe Vlagyimir Putyin, ezért várhatóan arra törekszik, hogy még jobban ellenőrizze a pártban zajló történéseket. Az Állandó Bizottság jelezte, szigorúbb ellenőrzésnek veti alá a párt ifjúsági szervezetét, amelyben még ma is nagy a befolyása Hu Csin-tao volt elnöknek, illetve a tehetséges technokrata fiatalokat maga köré gyűjtő miniszterelnöknek, Li Ko-csiangnak.
A kínai elnök azért is törekszik szigorúbb fellépésre, mert intő jelként lebeg előtte a Szovjetunió példája: mindenképpen el akarja kerülni, hogy hazája hasonló sorsra jusson. Ebből pedig ő is azt a következtetést vonhatja le, hogy sűrűbben kell cserélni a pártvezetőket, mert a Szovjetunió összeomlásában az is szerepet játszott, hogy aggastyánok vezették a hatalmas országot.