Az Isten Fårö-n lakik

Kiss Csaba írót, rendezőt tavaly váratlanul, indoklás nélkül felmentették a miskolci színház éléről. Azóta új alkotói korszakát éli. Októberben két bemutatója is lesz. A Nemzeti Színházban állítja színpadra Ingmar Bergman Szenvedély című legendás filmjének adaptációja. Tatabányán pedig Nappalok és éjszakák címmel írt darabját tűzik műsorra, s azt is ő rendezi. Az előkészületekről és az elmúlt hónapok élményeiről kérdeztük.

Kiss Csaba drámaíró, volt színházigazgató továbbra is hisz a meseszerű történetekben, annak ellenére, hogy sok nehéz helyzetet is megélt. Olyanokat, amelyekben sok a valószínűtlen elem. Az első mese Bergmanhoz, a másik Csehovhoz kapcsolódik.

A Szenvedély története

Tavaly szeptemberben véglegessé vált, hogy a Nemzetiben megrendezheti Ingmar Bergman Szenvedély című filmjének színpadi adaptációját, kitűnő szereposztással. Ez lesz a világon a 305. Bergman-premier. A Szenvedély ráadásul színházi ősbemutatónak számít.

„Bergman világa mindig is közel állt hozzám, igazságra, nyílt szembenézésre való törekvése nagyon erősen hatott rám. Újra megnézve a műveit azt gondolom, hogy az idő jót tett Bergmannak. Alkotásai stilárisan és tempójukban ugyan szokatlanok a mai nézőnek, de mondanivalójuk tekintetében ma is fájdalmasan érvényesek. Egy élő életműről van szó. Gyakran játsszák például a Jelenetek egy házasságból-t vagy az Őszi szonátát, most remélem, a Szenvedély is bekerülhet a kánonba” – véli a rendező.

Bergman a Szenvedélyt is, mint két másik filmjét Fårö szigetén forgatta. Házat vett ott, odaköltözött és élete végégig nagyon kötődött ehhez a csodás helyhez. Sírja is ott van a Fårö-i templom temetőjében. Kiss Csaba szerette volna, ha előadásának a díszlete egy sziget lenne, hiszen a darab a rendező szerint az emberek között egyre növekvő távolságról, a lelki elszigetelődésről szól. „Mintha szigeteken élnénk, amelyeket rövid időkre elhagyunk a másik ember kedvéért, majd visszatérünk „önmagunkba” – teszi hozzá.

Az előadás díszletét – a szigetet - Berzsenyi Krisztina tervezte. Nagy András operatőrt kérte meg Kiss Csaba, hogy teremtsen a díszlet köré egy erős, szuggesztív vetített világot. Egy filmrendező szigetét. És itt kezdődik valójában a mese. András azt mondta, hogy ehhez a darabhoz ő csak fekete-fehér állóképeket tud elképzelni és ezeket kizárólag Fårö szigetén tudja felvenni. Éreznie kell a környezetet, szüksége van a hely inspirációjára. Kiss Csaba szerint ez annyira meredek, de mégis igaz kívánság volt, hogy elkezdték szervezni András útját.

Ketten a szigeten

Fårö a Balti tenger egyik kis szigete, a Gotland szigetcsoport legkisebb tagja Stockholmtól három-négy óra hajóútra. Budapestről másfél nap alatt lehet eljutni oda.

Először a Nemzetiben is meghökkentek a kérés hallatán, hiszen nem szokás a fotóst elküldeni a világ végére ötven darab képért. Ám végül beleegyeztek, és a díszletre szánt költség egy részéből létrejött az utazás. Fårö szigete körülbelül egyötödnyi Budapest, és csupán ötszáz állandó lakosa van. Egy templom és egy bolt található ott. Nyáron viszont a turistákkal hét-nyolc ezerre is felmegy a sziget lakossága, mivel rendkívül csábító a vadregényes, sziklás partot megtörő három kilométeres vakítóan fehér homokos partrész. Északi Bahamák. „ Isten Fårö szigetén lakik” – üzente András, amikor egy szeles áprilisi napon megérkezett.

Ám a mese nem ért véget. Kiderült ugyanis, hogy a Bergman Alapítvány jóvoltából meg lehet pályázni egy alkotói ösztöndíjat három hétnél nem rövidebb, illetve három hónapnál nem hosszabb időre. A sikeres pályázó megkapja Bergman egyik házát és egy kerékpárt. Az ösztöndíj végén egy prezentációt kell tartani az ott született munkákból. Kiss Csaba pályázata a Szenvedély című Bergman-film és a Nemzeti Színház készülő előadása közti párhuzamokat, képi megoldásokat vizsgálta. Pályázatát sikeresnek ítélte az alapítvány, júniusban csaknem egy hónapra Fårö szigetére költözött.

Bergman nyolc évvel ezelőtti halála után elárverezték a hagyatékát, melyet a svéd rendező iránti tiszteletből teljes egészében megvásárolt egy norvég milliárdos. Az alapítványt is ő működteti. „Sokfelé jártam már a világban, de ilyen nyugalomban és szellemi inspirációban még nem volt részem – meséli Kiss Csaba. – Bergman angeni házában, az erdő közepén laktam, ablakomon néha benézett a róka, hogy éppen mit csinálok. Voltak napok, amikor több nyulat láttam, mint embert és mindez ötszáz méterre volt a tengertől. Reggelente bekerékpároztam a Bergman rezidenciára, ahol mindent úgy hagytak, ahogy Bergman idejében volt a könyvektől a lemezeken át a szobák berendezéséig. Ebben a letisztult értékrendet sugárzó, rendkívül inspiráló környezetben lehetett dolgozni. Nagyon erősen hatott rám. Kerülni kezdtem a díszítéseket, a fölösleges dolgokat, a sallangot. Olyan praktikus és világos volt ott minden.”

Amikor Kiss Csabát arról kérdezem, hogy miért éppen a Szenvedély című film adaptációja vonzotta, azonnal érkezik a válasz. „Úgy éreztem, hogy a film a társas magányról szól, a negyvenes-ötvenes korosztály életválságáról, arról, hogy az élményeinket, tapasztalatainkat, gondolatainkat senkivel sem tudjuk igazán megosztani. Minden normálisan zajlik, családban, barátok közt élünk, semmi dráma, és közben pereg egy belső történet, amiről senki nem tud. Bergman arról beszél, hogy mennyire feltörhetetlen ez az egyedüllét. Itt nem feltétlenül egy tragikus törésről van szó. Egyszerűen így élünk.” Mennyire generációs probléma ez – vetem fel. „Inkább életstádiumot mondanék, hiszen az addigi éveket kitöltő lázas ténykedés, érvényesülés, karrier, családalapítás után jön – mint egy nem várt nyugalom, hiátus. Amikor hirtelen kiürül minden, az ember elveszti az ambícióját. Bezárul. Engem régóta foglalkoztat, hogy lehet-e szenvedély nélkül élni. Mit csinál az ember, ha minden tüzet elolt magában? Akár kényelemből, akár mert már sokszor megégette magát. De a „Szenvedély” azt is felveti, hogy lehet-e hit nélkül élni? Érdemes–e?"

A Nemzeti Színház előadásának egyik legizgalmasabb pontja épp a szereposztás: - mondja a rendező. Öt csodálatos színész vesz részt a játékban, minegyik méltó a bergmani elődökhöz. Horváth Lajos Ottó, Györgyi Anna, Schnell Ádám, Tóth Auguszta. Ők szinte egy időben végeztek, hárman osztálytársak is voltak. És van egy különös sorsú ember a darabban, egy szigetlakó, akit Szarvas József játszik. A zenéket északi szerzők hűvös, fájdalmas műveiből Dj. Palotai állította össze. Az előadás a Gobbi Hilda teremben lesz.

Nappalok és éjszakák

Ugyancsak Miskolcról történt eljövetele után a tatabányai direktor, Crespo Rodrigo kereste meg Kiss Csabát azzal a kéréssel, hogy írja meg egy önálló darabban a Sirály utolsó két felvonása között eltelt két év történetét és rendezze is meg. A szereposztás is adott volt, ami különösen izgalmas kihívás egy drámaírónak. Ilyenkor élő színészre lehet szerepet írni. Az ősbemutatón Nyinát Trokán Anna, Arkagyinát, a színésznőt, Györgyi Anna, a neves írót, Trigorint Crespo Rodrigo játssza. Az ifjú Trepljov szerepét Mikola Gergő, Dorn doktort Kardos Róbert, Mását pedig Danis Lídia fogja alakítani.

„A darabot Fårö szigetén írtam meg, hazaérkezésem után, június végén meg is tartottuk az olvasópróbát - meséli Kiss Csaba. - A „Nappalok és éjszakák” egy játék a színházzal, a Sirály figuráival. Szerelmes darab ez is, szenvedélyről, kötődésről, gyűlöletről szól. Eszem ágában sincs versenyezni Csehovval. A játék a tisztelet élő formája. Nagyon izgalmas volt dolgozni ezzel a történettel. A Sirálynak van egy nagyon erős elvágyódás rétege, mindenki máshol akar lenni, máshoz akar tartozni. Ezt mindenképpen szerettem volna megtartani a Nappalok és éjszakákban is. Csehov szereplői tele vannak titkokkal. Olyan az egész, mintha az ember finom szövésű függönyön keresztül nézné a világot."

Kiss Csaba igyekezett hű lenni ahhoz a féloldalnyi meséhez, amit Csehov Nyina pályájáról írt a Sirályban. „Színésznő lett, gyereket szült, Trigorin elhagyta, a gyerek meghalt. ”Csehov nagyon kedvelte a négy-felvonásos dráma szerkezetet. A Nappalok és éjszakák is négy felvonás – a díszlet finom változásaival - a Szláv Bazár nevű moszkvai garniszállótól a temető üres teréig. Egyszerű, fájdalmas történet. Ennek ellenére az olvasópróbán sokat nevettünk, bár volt, amikor elszorult a torkunk. A Nappalok és éjszakákban összesen három Csehov mondat hangzik el: az ínyencek nyilván észre fogják venni őket. De a darab megértéséhez nem kell a Sirályt ismerni” - mondja az író-rendező. Adódik a kérdés, miért van napjainkban ekkora reneszánsza a Sirálynak – tudakolom. A válasz az, hogy ez egy nagyon ravaszul megírt darab. "Egyszerű, köznapi, emberi problémákkal foglalkozik: szerelem, féltékenység, szakítás, siker, bukás, pénz. Három generáció szerepel benne. A fiatalok, a szüleik és a nagyszülők generációja. Emiatt minden közönségréteg számára van mondanivalója. És mindezt érzékeny, költői nyelven teszi, ezért az alkotóknak és a közönségnek is jó vele találkozni. Ugyanakkor nagy érzelmekkel, szenvedélyekkel dolgozik. Ahogy Csehov fogalmaz: öt pud (nyolcvan kiló) szerelem.”

Folytatja, amit elkezdett

Egy évvel távozása után Kiss Csaba úgy érzi, a miskolci kudarc nem vette el alkotó kedvét. Nem keseredett meg. A legnehezebben a méltatatlan eljárást, a társaiban való emberi csalódást tudta megemészteni. A miskolci három év rendkívül fontos volt az életében. Megtapasztalta például, milyen háromszáz embert vezetni, szerette azt a pezsgést, sokszínűséget, amit együtt létrehoztak. Tétje volt a színháznak. Nem örül annak, hogy lassan mindez eltűnik. Az idén nyolcan szerződtek el Miskolcról, a nemzetközi SZEM fesztivál tartalma szerinte kiürült, a Miskolci Balett leépült. Amit elkezdett, annak egy részét megpróbálja Budapesten folytatni. Jövő februárban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen rendezik az első FACT fesztivált a müncheni, bukaresti és a prágai színiakadémiák részvételével. A hazai színeket a kaposvári és a budapesti intézmény képviseli. Novemberben, a könyvvásárra Erdélyben megjelenik drámáinak első kötete, jövőre pedig román nyelven is kiadják. Továbbra is műelemzést és kreatív írást tanít a Színház és Filmművészeti Egyetemen. Őszre Bukarestbe is visszahívták egy Macbeth-kurzust tartani.