Történelmi, jelentőségű illésre gyűltek össze tegnap az Országházban a magyar dolgozó nép képviselői. Alkotmányunk ünnepének előestéjén zajlott le ez a határtalanul lelkes, ünnepi hangulatú ülés, azokban a napokban, amikor az üzemekben és falvakban, tervezőirodákban és hivatalokban, a magyar dolgozók milliói minden tudásukat és munkaakaratukat latba vetve harcolnak azért, hogy méltóképpen köszöntsék szép jelenünk, boldog jövőnk alapokmányát, maradéktalanul teljesítsék és túlteljesítsék Rákosi elvtársnak adott szavukat. És az építésnek, alkotásnak ezekben a nagyszerű napjaiban a dolgozó népképviselő, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának javaslatára a minisztertanács elnökévé választották Rákosi Mátyás elvtársat.
Azt a férfit, akinek hazánk a legtöbbet köszönheti. Azt a harcost, aki egész dicsőséges életével bebizonyította, hogy tántoríthatatlan hű fia, biztos kezű, éles szemű vezetője az egész magyar népnek.
Azt a vezért, aki Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványaként, a Bolsevik Párt tapasztalatainak, Lenin és Sztálin tanításainak mesteri alkalmazójaként vezeti a magyar népet a szocializmus napfényes útjára s akinek neve elválaszthatatlanul összeforrott alkotmányunkkal. Ezt a nevet dolgozóink nem is ejtik ki másként, csak így: a mi drága, szeretett apánk, Rákosi elvtárs.
A dolgozók a déli órákban a rádióból értesültek a nagy eseményről s határtalan lelkesedéssel fogadták mindenütt. Szájról szájra szállt: Rákosi elvtárs a miniszterelnökünk. És a hír nyomán kimondhatatlan öröm költözött a szívekbe s új győzelmek akarata, új győzelmek bizonyossága töltötte el szocialista jövőnk építőit. Jól tudják: minden eddigi büszke eredményünk, minden eddigi győzelmünk elválaszthatatlanul összeforrott a mi drága Rákosi elvtársunk nevével. Rákosi elvtárs nevét idézi a hazai reakció szervezett csapatainak szétzúzása, a hatalom biztosítása a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály kezében, a munkásegység megteremtése, a munkás- osztály lenini-sztálini pártjának létrehozása. Rákosi elvtárs bölcsességét hirdeti az újjáépítés minden sikere, a jó forint és a hároméves terv, szocializmust építő ötéves tervünk.
Rákosi elvtárs békeműveink ihletője: Sztálinváros ragyogó házsorai, a diósgyőri óriáskohóból bőven ömlő acél, a November 7 Erőmű vezetékein szétfutó elektromos áram, te földeken arató-cséplő nagyszerű gépek, emelkedő életszínvonalunk és kulturáltságunk, minden, ami életünket széppé, hazánkat erőssé, jövőnket derűssé teszi, az ő előrelátásának, szerető gondoskodásának gyümölcse. Az ő személyes gondoskodása tette és teszi hazánk nagyipari fellegvárává Borsodat és teremt az egykori romok helyén virágos játszókerteket gyermekeinknek.
Az ő útmutatása nyomán nőnek egybe valóságos gabonagyárakká a nadrágszíjparcellák és alkotnak lelkesítő, szép műveket művészeink. Az ő tanítása ösztönzi tudósainkat új felfedezésekre és lelkesíti ifjúságunkat arra, hogy kiváló szakmunkásaink, tudósaink, művészeink méltó utódaivá legyenek. S az ő személye jelképezi népünk egész megváltozott helyét a világban: azt, hogy oly sok évszázados levert szabadságharc után végre szilárdan és megingathatatlanul ott állunk a szabadság, a haladás táborának első soraiban, eltéphetetlen baráti szálak fűznek felszabadítónkhoz, a béke nyolcszázmilliós világtáborának vezetőjéhez, a szabadság és a békés alkotómunka nagy példaképéhez, a kommunizmust építő Szovjetunióhoz és a népek bölcs vezéréhez, Sztálin elvtárshoz.
Az ő személye, a legelső magyar békeharcos személye a kormány élén annak biztosítéka, hogy — mint azt egész népünk nevében kijelentette —: »A magyar dolgozó nép mindenütt olt lesz, ahol a béke nagy ügyét szóval vagy tettel kell szolgálni.«
Népszava 1952. augusztus 15.
