élelmiszeripar;

2016-08-25 07:23:00

Mostohagyerek az élelmiszeripar

Mára töredékére zsugorodott a hazai élelmiszer-feldolgozó ipar a 25 évvel ezelőtti állapothoz képest. Alig maradt konzervgyár, de a húsfeldolgozók nagy része is csődbe ment és a malomipar is nagy nehézségekkel küzd a talpon maradásért. A kormány áprilisban ugyan egy 100 milliárdos támogatási csomagot ígért az ágazatnak, de abból a nagyobb cégek nem juthatnak forrásokhoz, a kicsiknek pedig nem sokat javít versenyképességén.

Évente mintegy 10 milliárd forintra becsülik a szakemberek azt a kárt, amit a fákon rohadó gyümölcsök okoznak. Ma már a többi nemzetgazdasági ágazathoz hasonlóan a mezőgazdaságban is egyre égetőbb a munkaerőhiány, de nem csak szakembereket keresnek hiába, az sincs aki leszüretelje a gyümölcsöt. Ennek egyik oka, hogy vidéken, főleg a leghátrányosabb régiókban mindent ural a közmunka.

Ám azzal sem mennének sokra a gazdák, ha az utolsó szemig a ládákba kerülne a zöldség-gyümölcs, mert alig maradt Magyarországon konzervgyár. Általában is elmondható, az elmúlt bő negyedszázad nem a hazai élelmiszeripar felemelkedésének és tündöklésének időszaka volt és ebben színezettől, ideológiai elkötelezettségtől függetlenül valamennyi kormány ludas volt. Az élelmiszer-feldolgozó ipart nem tekintették olyan fajsúlyosnak, mint például a növénytermesztést, vagy az állattenyésztést és politikailag sem hozott volna annyit a konyhára, hogy érdemes lett volna a kiemelt figyelemre.

Az uniós csatlakozást követően sem sokat javult a helyzet, mert a 2007-2013-as közösségi pénzügyi ciklusban az 1200 milliárd forintos vidékfejlesztési programból összesen 70-80 milliárd forint jutott az élelmiszeriparra. Ennek az összegnek is jelentős részét is a szőlészet-borászatra fordították. Az ezredfordulót követően néhány évig a hazai élelmiszer-feldolgozó ipar stagnált, valamelyest még csökkent is a teljesítménye.

Az elmúlt időszakban az ipari átlag alatt ugyan, de mégis bővült az ágazat - nyilatkozta a Népszavának Éder Tamás, az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) elnöke. Ennek ellenére a magyar élelmiszer-feldolgozó üzemek versenyképessége jócskán elmarad a kívánatostól, vagyis a versenytársakétól. Többnyire 20-30 éves technológiai megoldásokat alkalmaznak, nem csoda, hogy emiatt jövedelmezőségük is alacsony. A forrás-, illetve tőkehiány miatt pedig elmaradtak a szükséges fejlesztések.

Tavaly az élelmiszeripar teljesítménye ugyan 4,3 százalékkal nőtt az előző évhez képest, de ez elsősorban a 10 százalékkal növekvő kivitelnek volt köszönhető. Ezzel szemben a belföldi értékesítés csak 1 százalékkal bővült, s így tovább folytatódott a magyar élelmiszeripar belföldi piacvesztése. A magyar élelmiszer-ipari termelés értéke éves szinten nem éri el a 3 ezer milliárd forintot.

Az élelmiszeripar rendkívül összetett ágazat, hiszen a takarmánygyártástól a konzerviparig, húsüzemekig terjed a skála. A különböző alágazatok teljesítménye változó és kétségtelenül az átlag elfedi ezeket a különbségeket. Sajnos éppen a nagy mezőgazdasági beszállítói háttérrel bíró szegmensek, mint a hús, a tej, a baromfi, a gabonaipar összességükben az elmúlt években inkább az átlag alatt teljesítményt nyújtottak és inkább az olyan speciális területek húzták a hazai élelmiszeripart, mint az izocukor vagy hobbiállat-eledel gyártás - jegyezte meg Éder Tamás. Ezekben az iparágakban viszont jelentős a külföldi tulajdon aránya. Egyébként is elmondható, hogy a magyarországi élelmiszeripar nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a külföldi és a magyar tulajdonú cégek között. A külföldi részesedés volt ennél magasabb is, elérte a 60 százalékot is.

Tagadhatatlan, hogy az elmúlt években változott a helyzet. A mikro- és kis gazdaságok, valamint a feldolgozó beruházásba kezdő mezőgazdasági termelők mintegy 150 milliárd forint értékben pályázhattak uniós forrásokból élelmiszer-feldolgozással kapcsolatos fejlesztésekre az elmúlt években.

A kormány idén áprilisban 100 milliárd forint támogatást ígért a Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program (GINOP) forrásaiból az élelmiszeriparnak. A hivatalos megfogalmazás szerint az élelmiszer-feldolgozást fejleszteni kell a versenyképesség javítása érdekében.

A pályázatokon az élelmiszeripar fejlesztésére 50 milliárd forint vissza nem térítendő és 50 milliárd forint visszatérítendő támogatásra pályázhatnak majd az érintettek. A forrásokból juthat a közepes méretű élelmiszer-feldolgozóknak is. A pályázati feltételeken jelenleg is dolgoznak a kormányzati illetékesek, talán őszre elkészülnek.

A nagyok most is kimaradnak a támogatotti körből. Legalábbis egyelőre, mert pillanatnyilag csupán halvány ígérteket lebegtetett meg a kormány az ő támogatásukról. Ez viszont tovább növelheti a távolságot a versenytársaktól és a lemaradást a korszerű technikai, technológiai színvonaltól. Ugyanakkor a magyar élelmiszeripar teljesítményének a felét a pályázatokból kihagyott nagyvállalatok, 30 százalékát a közepes cégek és 20 százalékát a mikro- és kisüzemek adják.

Billeg a mérleg nyelve
Az unió külkereskedelmi statisztikai kimutatása három kategóriába sorolja a mezőgazdasági és élelmiszer ipari termékeket: a feldolgozatlan tömegtermék, például a gabona, az elsődlegesen feldolgozott, mint a ládába csomagolt zöldség, gyümölcs, a tőkehús és a harmadik kategória a magas hozzáadott értéket tartalmazó, vagyis feldolgozott termékek csoportja.
A magyar mezőgazdasági kivitelben az uniós átlagot meghaladja az első két kategória, vagyis az export döntő részét az alapanyagok, illetve az elsődlegesen feldolgozott termékek adják. Azért a kínálatot színesítik a különféle húskészítmények, szalámifélék, lekvárok, sajtok, feldolgozott zöldségek, gyümölcsök. Ezek a termékek még valamennyire tartják az exportpozícióikat.
Nem túl biztató az sem, hogy miközben a kivitel bővül, a belföldi piacon visszaszorultak a hazai termékek. A dobozos tej, vagy a trappista típusú sajt, a fel nem dolgozott tőkehús esetében jelentős a külföldi áruk aránya, amelyeket éppen a nagy, korszerű üzemekben lehet előállítani. Az üzletekben jellemzően sok a lengyel sajt, a szlovák uht tej, vagy a dán, a spanyol és a német tőkehús.

Feledékeny képviselők

Az elmúlt öt évben több képviselő is kihagyta a vagyonbevallásából részben vagy egészben az államtól kapott agrártámogatást - derítette ki a Direkt36. Volt képviselő, aki 12 millió forintnyi támogatásról nem számolt be, jellemzően néhány százezer forintos tételek maradtak ki a nyilatkozatokból. Az érintett 17 képviselő összesen több mint 33 millió forint bevallásával maradt el - összegezte az Index.

A vagyonnyilatkozatokat szabályzó törvény mellékletében egyértelműen szerepel, hogy a képviselőknek bármilyen tevékenységük után járó állami és uniós támogatást nyilvánosságra kell hozniuk. Ennek elmaradását az érintettek többsége figyelmetlenséggel magyarázta.

A rekorder Szabó Zsolt fejlesztés- és klímapolitikáért, valamint kiemelt közszolgáltatásokért felelős államtitkár, aki több mint 12 millió forint területalapú támogatást kapott 2011 és 2015 között, ám ebből semmi nem szerepel a vagyonnyilatkozatában a támogatások közt, csupán a jövedelmekhez írt be évi 4,5-6,8 milliót.

Hanó Miklós korábbi fideszes képviselő közel négymillió forintos támogatást felejtett el bevallani a vagyonnyilatkozataiban, ezt először azzal indokolta, hogy "ez nem jövedelem", de később ő is figyelmetlenségre hivatkozott. A KDNP-s Földi László több címletben összesen 1,7 millió forint támogatást kapott az Magyar Vidékfejlesztési Hivataltól (MVH), amelyből semmit nem vallott be. Sajátos eset Czerván György agrárgazdaságért felelős államtitkáré, aki 2011 óta több mint hétmillió forint támogatást kapott méhészetre, de csak annyit írt be, hogy „jogszabály szerint”. A Direkt 36-nak azt mondta, "halvány lila fogalma sem volt" arról, hogy ezt fel kell tüntetni.

Bár az érintett képviselők többsége fideszes, egy volt jobbikos és egy volt MSZP-s képviselő is jelentős támogatást mulasztott el bevallani. Az MSZP volt Heves megyei elnöke, Sós Tamás, aki 2002 és 2014 között volt képviselő, összesen 3,5 milliós támogatásról nem vallott. Az előző ciklusban képviselő, jobbikos Kiss Sándor 1,5 millió forint támogatást nem tüntetett fel a vagyonnyilatkozataiban. A Jobbik alelnöke, Volner János 2015-ben kapott az MVH-tól 245 ezer forintot egy aranykalászos gazdatanfolyam elvégzésére, amit nem írt be, mert állítása szerint bizonytalan volt, hogyan kell eljárni. Magyar Zoltán jobbikos képviselő, szintén egy tanfolyamra kapott 172 ezer forintos támogatást nem tüntetett fel - összegezte a portál.

Az Együtt az eset kapcsán ismét arra kérte a parlamenti pártokat, hogy támogassák az augusztus elején a parlamenthez benyújtott a vagyonnyilatkozati törvényt módosító javaslatát.

Őrlődő malomipar
Jelenleg mintegy félszáz működő malmot üzemeltet negyven cég. Az ezredforduló előtt a malomipari vállalkozások száma még elérte a 150-et, de 2003-2005-től megkezdődött ebben az ágazatban is a koncentráció. Hiába csökkent azonban a piaci szereplők száma, a gondok nem csökkentek.
Évek óta minimális nyereséggel dolgoznak a malmok, sőt, a nulla közeli és a veszteséges termelés is előfordul - mondta a Népszavának Pótsa Zsófia. A Magyar Gabonaszövetség főtitkára hozzátette, figyelmeztető jel az is, hogy tavaly a tíz legjelentősebb cég egyike is kénytelen volt lehúzni a rolót. A hazai malomiparban a külföldi tulajdoni hányad aránya nagyjából egyharmadot tesz ki.
A malomipar nehézségeinek is több oka van. Az egyik, hogy évek óta stagnál a hazai kenyérfogyasztás. A ma is létező kapacitás még nagyjából másfél millió tonna kenyér gabonára épült ki és még 15 éve is ennyit őröltek a malmok, ám ez a mennyiség 1,2 millióra zsugorodott, néha még az alá is csökkent.
A kivitel ugyan valamelyest növekedett tavaly és megközelítette a 200 ezer tonnát, ám a képet árnyalja, hogy korábban voltak olyan évek, amikor az export elérte a 400-500 ezer tonnát is. Jelenleg a malmok átlagos kihasználtsága 60 százalékos. Ez annak ellenére így van, hogy míg a '90-es évek végén a hazai malomipar névleges kapacitása elérte a napi 10 ezer tonnát, ez ma már csak 7 ezer tonna körül van.
Természetesen a malomiparban is jelentősek az eltérések a cégek között. A tucatnyi legmeghatározóbb cég az elmúlt években korszerűsítette a technikát, technológiát. Nem zárható ki, hogy az elkövetkező időszakban folytatódik a koncentráció és tovább csökken a malomipari cégek és malmok száma.
A kiutat azonban nemcsak a piaci szereplők kirostálása jelenthetné, hanem például a liszt áfájának 5 százalékra mérséklése. A költségvetést nem is érné túl nagy bevételkiesés, hiszen a megtermelt liszt alig 10 százaléka kerül közvetlenül a fogyasztóhoz, a többi úgynevezett köztes termék - tette hozzá Pótsa Zsófia.

 Nem növekszik az ágazat

Stagnál a magyar élelmiszeripar, az adatok szerint mind az árbevételt, mint a foglalkoztatottak létszámát tekintve megállt az ágazat növekedése – közölte az Opten céginformáció-szolgáltató. Több mint 5000 élelmiszeripari vállalkozás működik ma Magyarországon, csaknem 3 ezer milliárd forintos bevétellel és 92 ezer alkalmazottal, amivel az egyik legjelentősebb feldolgozóipari ágazat.

Az eddig stabilan növekvő árbevételi trend azonban kifulladóban van: 2011 és 2014 között évi 3-5 százalékkal nőtt a szektor árbevétele, de a 2015-ös adat beállt a 2014-es szintre az ágazat szereplőinek beszámolói szerint. A jelenlegi létszámadat is már csaknem egy éve változatlan.

Az elmúlt öt évben a 2014-es volt az egyetlen, amikor a szektor árbevétele és alkalmazottainak száma is stabilan emelkedni tudott – jelezte az Opten.

Az élelmiszergyártás legjelentősebb alágazata a húsipar, amely a teljes élelmiszeripari termelés mintegy 26 százalékát teszi ki. Ágazati statisztikák szerint komoly eltérések vannak az alágazatok termelési trendjeit tekintve, az elmúlt hónapokban voltak erősen csökkenő és növekedő alágazatok is. A vártnak megfelelően a húsfeldolgozás jól teljesít, de a legkiemelkedőbb a takarmánygyártás volt.

Az ágazatban 2015-ben 374 céget alapítottak és 430-at szüntettek meg – közölte az Opten.