Az aranygép hazatérése után beszélgettünk a 27 esztendős sportolóval, aki fáradtan, de boldogan nyilatkozott. "Amiért kimentünk, azt sikerült véghezvinni, nagyon sokat edzettünk együtt a négyessel. Voltak kisebb-nagyobb problémák, de nagyon örültünk, hogy a versenyre minden összeállt és tudtunk egy olyan pályát menni, ami a leges legjobb volt az idén eddig."
Tamara tisztában volt azzal, hogy kedvezőek az előjelek, azonban ez nem altatta el. "Éremesélyesek voltunk, sőt az aranyra is jók voltak a kilátások. De ezt félre kellett tenni a verseny előtt, hiszen nem szabad úgy odaállni, hogy ezt mi úgyis megnyerjük."
A Budapest Honvéd versenyzője egyfajta rekordot is beállított aranyérmével, ugyanis édesapja, Csipes Ferenc 1988-ban, Szöulban a férfi kajaknégyessel győzött 1000 méteren. A magyar sportban negyedszer fordult elő, hogy az apa után a gyermek is olimpiai bajnokká vált. "Az első, amit apa mondott, hogy hát ez borzasztó volt így kívülről, nagyon lassúak voltunk. Én meg: köszi, mégis nyertünk. Tehát elég kritikus, a legkritikusabb ember, akit valaha ismertem. De később azt mondta, hogy büszke ránk."
Elárulta, hogy az elmúlt másfél évtizedben rengeteg munkát fektetett ebbe, s az elmúlt két évben pedig talán még kétszer annyit. "London nekem nem sikerült, utána egy kicsit el is engedtem ezt az egészet. De tudtam azt, hogy ha ezt én tényleg akarom és 16 év munkáját ebbe belefektettem és szeretném, hogy ennek eredménye legyen, akkor az utolsó egy évet úgy kell csinálnom, mint soha semmi mást. Végül sikerült és ennek nagyon örülök" - mondta. Végezetül jövőbeli terveiről kérdeztük, ám egyelőre még nem volt érkezése gondolkodni a folytatáson. "Csak szeretnék hazamenni és leülni a kanapéra, mert nagyon fáradt vagyok. Egy 13 órás repülőútból jöttünk egyből ide. Én még nem is találkoztam anyukámmal, pedig itt van valahol. Szükségem van egy kis pihenőre, de nem szeretném nagyon elengedni magam" - zárta gondolatait.
