- A hazai munkaerőhiány nagyságát 100-250 ezer közötti széles sávban helyezik el a szakemberek. Csak a kertészeti ágazatban sürgősen 50-70 emberre lenne szükség, mert a gyorsan romló termények tönkremehetnek, a gazdával együtt. A gyáriparosok szerint mekkora lehet jelenleg a munkaerőhiány Magyarországon?
- Pontos számaink nekünk sincsenek, de szerintünk nagyjából 100-200 ezer ember hiányozhat a munkaerőpiacról. Sajnos azt is látni kell, hogy ez egy romló tendencia és egy-két év múlva ennél is nagyobb lesz majd a hiány. Ha a magyar gazdaságot emiatt nem is fenyegeti az ellehetetlenülés veszélye, de azért a helyzet súlyos. Korábban be lehetett határolni az ország bizonyos régióit, ahol a legégetőbb volt a munkaerőhiány, mint például a nyugat-magyarországi megyékben, vagy bizonyos foglalkozási ágakat, ahol kritikussá vált az elvándorlás, mint a hegesztők esetében. Mára a gondok országosan és nemzetgazdasági ágazatokat tekintve is általánossá váltak. Természetesen nem mindenütt egyformán súlyos a helyzet, de általában egyre nehezebb jó szakembereket találni régiónként és ágazatonként is.
- Ha ki kellene emelni egyes területeket, hol szorít leginkább a cipő?
- A sajtóban is többször megjelent, hogy egyebek mellett 22 ezerre becsülik az üres informatikus állások számát. Hasonlóan nagy kihívás elé néznek a feldolgozóiparban, a kereskedelemben, a szolgáltatásokban. Gyakran találkozhattunk a balatoni vendéglősök panaszával, hogy szinte elfogytak a képzett szakácsok, pincérek. Az építőiparban is csak azért nem olyan súlyos a munkaerőhiány, mert egyelőre még jóval elmarad a teljesítménye a válság előtti évekhez képest. Ám ha ismét bővebben érkeznek az uniós források és a kormányzat otthonteremtési erőfeszítései is növelik a keresletet, akkor feszültségek jelentkezhetnek ebben a szegmensben is. Az egészségügy egyre romló szakember ellátottsága talán a legismertebb a társadalom számára, mert az nagyon szem előtt van, ha nincs körzeti orvos.
- Miért tűnik még mindig megállíthatatlannak az elvándorlás, amikor egyre több ágazatban - kereskedelem, de az építőipar is - jelentős béremelésekre került sor?
- Úgy vélem, hogy a munkaerőhiány alapvetően már nem bérkérdés csupán, sokkal fontosabb a demográfiai korfa alakulása. Évről évre csökken a munkaerő kínálat Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy a munkaerőpiacra belépők és az onnan távozók, például nyugdíjba vonulók közötti létszám különbsége egyre nő. Ez éves szinten 40-50 ezer többletet jelent az utóbbiak javára. Ebbe a számba a külföldi munkavállalást bele sem vettük. Ha semmi sem változik, ez tíz év alatt mintegy félmillió ember távozását jelzi a munkaerő piacról. Ez pedig több mint a tíz százaléka a magyar munkaerő állománynak. Ehhez kapcsolódik azután az utóbbi időszakban felgyorsult kivándorlás Nyugat-Európába.
- Többféle becslés van forgalomban a külföldön munkát vállalók számáról. A számok 300-600 ezer között mozognak. Valójában mennyien mehettek el a jobb megélhetést keresve?
- Nem vállalkozom pontos adatközlésre, de az biztos, hogy több százezer emberről van szó. Ők eltűntek a hazai munkaerő piacról. A hiány másik oka pozitív értékelés alapján az, hogy a 2008-as válság után növekedésnek indult a magyar gazdaság is, és ez azért munkaerő keresletet gerjesztett. Ezek a tényezők tették hirtelen láthatóvá ezt a demográfiai okok miatt bekövetkezett munkaerőhiányt.
- Milyen következményekkel járhatnak ezek a folyamatok?
- Azért is foglalkozni kell ezekkel a kérdésekkel, mert hosszú távú hatásai vannak. Azok a generációk, amelyek majd húsz év múlva belépnek a munkaerőpiacra már most megszülettek. Bármilyen kedvező családpolitikai intézkedést is tesz bármelyik kormány, ami a születésszámot valamiképpen emeli, annak csak nagyon sokára lesz érzékelhető hatása a munkaerő kínálatban.
- Mennyire "hungarikum" a munkaerőhiány?
- Egyáltalán nem az. A népességfogyás szinte egész Európára jellemző. A Lajtán túl ezt némileg tudták pótolni éppen Kelet-Közép-Európából - lásd az ikonikus lengyel vízszerelőt -, illetve az egykori gyarmattartó országok egykori gyarmataikról bevándorlókkal. A mi térségünkben sem vagyunk egyedül, hiszen a lengyelek, szlovákok, csehek, románok ugyanezekkel a gondokkal küzdenek.
- Az MGYOSZ javaslatot tett arra, hogy kulturálisan beilleszthető vendégmunkásokat kellene behívni Magyarországra. Ezt Varga Mihály előbb támogatta, majd néhány nappal később kategorikusan elutasította. Honnan jöhetnének a vendégmunkások?
- A sajtóban ez a javaslatunk kapta talán a legnagyobb figyelmet, de mintegy tucatnyi pontban foglaltuk össze, mit kellene szerintünk tenni rövid és hosszú távon ennek a súlyos problémának a kezelésére, esetleges megoldására. Kétségtelen, ezek között a pontok között egy fontos elem, hogy valóban hasznosnak tartanánk, hogy a határon túlról jól képzett, kulturálisan integrálható munkaerőt alkalmazzunk.
- Az utóbbi években azonban mintha elapadt volna a határon túli magyarok bevándorlási kedve az anyaországba. Legföljebb átutaznak az országon Nyugat-Európa felé. Akkor honnan teremne a külföldi munkaerő?
- Tagadhatatlan, hogy a határon túli magyarok többségének már nem vagyunk célország. Ezért más megoldásokat is kell keresni és nem érdemes újra felfedezni a spanyolviaszt. Lengyelországban, ahonnan becslések szerint négy millió ember ment Nyugat-Európába dolgozni, egy millió ukrán vendégmunkás pótolja legalább részben a hiányzókat. Nekünk is érdemes lenne például Ukrajnából toborozni megfelelő képzettségű szakembereket. Úgy vélem, legalább 40 ezer ukrajnai munkavállalóra számíthatnánk, természetesen nem csak magyar ajkúakra. Számukra még a magyar fizetések is vonzóak lehetnek. Egyébként Csehországban külön programot dolgoztak ki az ukrán munkaerő fogadására. Kétségtelen, hogy a lengyel, vagy cseh munkaadókkal az ukrán munkavállalók, nyelvi rokonságuk folytán könnyebben szót értenek, mint a magyarokkal, de ezek a nehézségek leküzdhetők. De például a már említett informatika területén, ahol nagyon súlyos a munkaerőhiány, a közvetítő nyelv az angol. Elképzelhetőnek tartom, hogy akár állami támogatással, államközi szerződéssel, koordinációval oldjuk meg ezt a feladatot. Azt is tudni kell, hogy az unióban a munkaerőhiányt még egyetlen országnak sem sikerült csak belső forrásokkal megoldani.
- Milyen belső tartalékokkal rendelkezünk?
- Számunkra is elsődleges, hogy a munkaerőhiányt lehetőleg minél nagyobb mértékben hazai forrásból oldjuk meg. Az egyik lehetséges belső tartalékot a közmunkán foglalkoztatottak adhatják. Nagyjából 40-50 ezer embert lehetne képezni, átképezni és alkalmassá tenni arra, hogy a versenyszférában is elhelyezkedhessenek. Ők főleg betanított, kevésbé kvalifikált munkakörökben tudnának elhelyezkedni, de értékteremtő, adózó, járulékfizető állampolgárokká válhatnának. Egyetértünk a kormánnyal abban, hogy a költségvetési szféra arányaiban eltúlzott. Ha valóban karcsúsítanák az államigazgatást, a különböző szolgáltatásokat, rengeteg jól képzett munkavállalóhoz juthatna a gazdaság.
- Indokolt a feltételes mód, hiszen a kormány hat éve ígéri a túlburjánzó államigazgatás visszanyesését, eddig nem sok sikerrel. Ezeken kívül még honnan lehetne munkaerőt nyerni?
- A foglalkoztatás arányait tekintve még mindig elmaradunk az uniós átlagtól. Elsősorban a 18-25 éves korosztályban illetve a nyugdíj előtt állók kevesebben dolgoznak, mint a legtöbb nyugat-európai országban. Vannak tehát még korosztályi tartalékok. Ha mindez nem is oldaná meg teljesen a gondokat, enyhíthetne azokon. Hangsúlyozom azonban, hosszú távon elkerülhetetlen a külföldi munkavállalók alkalmazása.
- Mit kell érteni kulturálisan integrálható munkaerő alatt?
- Ez nem csak a külföldiekre érvényes, hanem akár a hazai foglalkoztatottak esetében is. Hiába találunk hazai, szakmailag felkészült embert, ha nem képes beilleszkedni a csapatba és szétveri azt, akkor nem veszem fel a céghez. Akkor sem ha külföldi és akkor sem ha magyar. Kulturálisan integrált az a személy, aki akar és tud is alkalmazkodni egy munkahelyi közösséghez, vagy egy országhoz.
- Létezik egyáltalán bármiféle egyeztetés a munkaadókkal, illetve felfedezhető valamiféle kormányzati stratégia a munkaerőhiány enyhítésére?
- Már korábban kértük Varga Mihály gazdasági minisztertől, hogy ezt a fontos témát tűzzük a Versenyszféra Konzultációs Fórum (VKF) napirendjére. Erre a szociális partnerek és a kormány közötti rendszeres egyeztetés első félévi utolsó ülésén sor került. Elindult a párbeszéd. Több ponton is egyetértés alakult ki. Ilyen például a munkaerőhiány belső forrásokból való enyhítésére tett javaslatunk, mint a közmunkások átképzése. Ezt a kormányzat is támogatja, hogy azután ez mennyire hatékony vagy sem, az egy másik kérdés. Ígéretet kaptunk arra is, hogy jövőre a támogatási és az adórendszer is könnyítéseket fog tartalmazni. Ez adna lehetőséget a bérszínvonal emelésére, amiben szintén egyetértettünk, hiszen csak így van remény arra, hogy fékezhessük az elvándorlást, esetleg még haza is jöhetnek néhányan, ha ez a bérszínvonal emelkedés folyamatos. Ma, ha a vállalkozó bért emel, annak nagyon jelentős a költségterhe. Főképpen a munkáltatói társadalombiztosítási járulékot kellene mérsékelni. Így források szabadulhatnának fel béremelésre. Abban egyeztünk meg a miniszterrel, hogy szeptemberben visszatérünk erre a témára.
- A szlovákoknál 3,7, a lengyeleknél 2,8, a románoknál 5(!) százalékos volt az első félévben a GDP növekedés, míg Magyarország a sor végén kullog 2 százalékkal. Mennyire gátolja a gazdasági növekedést a munkaerőhiány?
- Mindenképpen akadályozza, hiszen sok helyen már most sem tudják kihasználni a kapacitásokat a cégek a munkaerőhiány miatt. Még nagyobb gond, hogy ez a folyamat akadályozza a beruházásokat. Sem a külföldi, sem a hazai vállalkozó nem bővíti a kapacitását, ha azt látja, hogy nem lesz kivel működtetni. Éppen Varga Mihály nyilatkozta nem régen, hogy egy jelentős külföldi beruházás a munkaerőhiány miatt hiúsult meg Magyarországon.
- Lenne még egy fontos utánpótlási forrás, a jól képzett szakmunkásoké, ám rengeteg kritika érte a szakképzés átalakítását. Főleg azért, mert alaposan lecsökkentették a közismereti tárgyak óraszámát. Alulképzett "összeszerelő robotokat" fog kibocsátani a szakoktatás?
- Az eddigi szakoktatási rendszer katasztrofális volt. Hogy az új rendszer milyen lesz, az később fog kiderülni, de ezen a mostanin biztosan nem ront. A jelenlegi rendszer nem adott kellő gyakorlati ismereteket. Többségében úgy jöttek ki "szakmunkások" a képzésből, hogy fogalmuk sem volt mit kellene csinálniuk. A gondok gyökere azonban a közoktatásnál kezdődik, amikor funkcionális analfabétákat bocsátanak ki az iskolák, akiket a szakoktatásban már nem tudnak megtanítani írni, olvasni. Az ilyen korú gyerekek már nem motiválhatók az általános ismeretek megszerzésére. A családi, társadalmi értékrendszer sem kedvez a szakoktatásnak. Támogatjuk tehát a szakma gyakorlati oktatásának bővítését, de az is tény, hogy ma szükséges a konvertálható széles szaktudás. Azt is tudomásul kell venni, hogy a modern, tudás alapú társadalmakban a szolgáltatások a meghatározó gazdasági tényezők. Már csak azért is, mert az automatizáció, a termelékenység növekedése miatt egyre kevesebb ember állítja elő az anyagi javakat. A szolgáltatások már a magyar GDP-nek több mint 60 százalékát adják.
- Ezek a világtendenciák hogyan hatnak a magyar gazdaságra?
- Eddig mindig a munkaerő kínálatról beszéltünk. Arról, hogy a munkaerő kínálattal hogyan lehetne jobban egyensúlyba hozni a munkaerőpiacot. A szövetség foglalkozott a munkaerő kereslettel is. Mert ha lehet szűkíteni a keresletet, az is az egyensúly irányába mutat, ugyanúgy, mint a kínálatbővítés. A csökkenő demográfiai tendencia esetében inkább a keresletet kell csökkenteni. Eddig mindenféle támogatási program a munkahelyteremtésre épült, akár uniós, akár nemzeti forrásokról volt szó. Ez a felfogás egyre inkább elveszti a létjogosultságát. Ha a jelenlegi munkahelyeket sem tudjuk kihasználni, mi értelme van még újabbakat létrehozni.
A támogatáspolitikában alapvető irányváltásra lenne szükség. Nem munkahelyteremtő beruházásokat kell támogatni, hanem a munkahelyek hatékonyságát növelő beruházásokat. Ez nagy részt automatizálást jelent. Jelenleg a magyar kis és középvállalkozások hatékonysága - amelyek a munkaerő döntő részét foglalkoztatják-, nem világszínvonalú. Technológiai, munkaszervezési okok miatt sem igazán versenyképesek a nemzetközi, de akár a hazai piacon sem. Ezek a vállalkozások az indokoltnál több munkaerőt foglalkoztatnak. A vállalati hatékonyság javulásának kettős előnye lenne. Kevesebb munkaerőt igényelnének és nem sújtaná őket annyira a munkaerőhiány. Emellett pedig versenyképesebbek lennének a nemzetközi és a hazai piacon is a külföldi vetélytársakkal szemben. Ezen sokkal könnyebben és gyorsabban lehet változtatni, mint a demográfiai folyamatokon.