Hattyúk Dala – Vámos Miklós estje a Zsidó Kulturális Fesztiválon

Először lép fel Vámos Miklós a Zsidó Kulturális Fesztiválon szeptember 4-én, vasárnap a Goldmark teremben.

- Jól emlékszem, most debütál a fesztiválon.

- Így alakult. Annál jobb, hogy az idén mégis. A Goldmarkt teremben lesz az estem, szeptember negyedikén, fél nyolckor. Másfél órányira tervezem, talán kicsit rövidebbre. Úgy vélem, ennél több időt nem szabad elvenni a közönség életéből. Talán az a legokosabb, ha utána kezet szorítunk, és sietnek haza Vámos-könyveket olvasni.

- Hattyúk dala a címe az októberben megjelenő regényének. Miről szól?

- A hattyúk ugye sosem énekelnek. Ez egy komoly vállalkozás, öt évbe telt, míg megírtam. Ha nem volna internet, tízig tartott volna, akkor a könyvtárban kellett volna utánanézni mindennek. Talán ijesztően hangzik, de ez kétezer év története, méghozzá úgy, hogy jelenből indulunk vissza a múltba. A helyszín nagyjából Pécs és környéke. A szereplők az ott élő népek. Magyarok, szászok, zsidók, törökök, kunok, rómaiak, hunok, avarok, kelták, satöbbi. A cselekményt egy bizonyos Hattyús kézirat tartja össze. Ahogyan más munkámban, itt is sok az emberhalál, a borzalom, a szomorúság, mégis lehet, ha nem is nevetni, de mosolyogni vagy ironikusan bólogatni. Nem történhet velünk olyan rossz, hogy az ne lenne más szempontból jó, és nem történhet olyan jó, hogy az ne lenne más szempontból rossz. A legnagyobb nemzeti sorsfordulók mindig tragikusak, de más szempontból mindig komikusak. Példa: a mohácsi vész idején II. Lajos királyt, mielőtt belefulladt a Csele patakba, magyar nemesek megölték. Ez ma már ténynek tekinthető.

- Újabban gitározik is, többször fellépett Bornai Tiborral és Karácsony Jánossal. A Goldmark teremben is fog zenélni?

- Gitárral csak – hogy is mondjam – közkívánatra szoktam kiállni. Bornai Tiborral 3 évig jártuk az országot, nagyjából mindenütt voltunk. Most Karácsony Jánossal csináltunk egy Beatles-műsort, mert megjelent tavaly a Beatles és én, a vicces dalszövegfordításaimmal, inkább ferdítéseimmel. Négy meghívásból egynek általában eleget teszünk. Én csak színházszerű helyszínen tudok fellépni, olyat prózai esteknél sem vállalok, hogy asztaloknál üljenek az emberek, és közben fogyasszanak. Míg tart az est fogyasszák a szavaimat vagy a zenénket. Sok magyar zenésszel játszhattam együtt, amikor a Klubrádióban Kalózadás címmel készítettem olyan beszélgetős műsort, hogy közben egy-két számot elő is adtunk a vendégemmel. Zenéltem Zoránnal, Koncz Zsuzsával, Kiss Tiborral, Harcsa Veronikával, és az egész LGT-vel, négy részletben, járt nálam Presser, Somló (isten nyugosztalja), Solti és persze Karácsony is. Nyilván egyszerű lett volna megkérnem James-t (Karácsony beceneve), hogy jöjjön el szeptember 4-én. De inkább olyasvalakit kértem meg, akivel még sosem játszottam. Engem igen szórakoztat, ha sikerül megtanulnom klasszikus zenedarabokat a gitáron, hogy írjak rájuk meglepő szöveget. Für Elise (Beethoven), Stückchen (Schumann), C-dúr prelúdium (Bach), s még sorolhatnám. Szeretek rock és jazz számokat is „kifordítani”. Az Így járják a szambát című Jobim szerzemény – eredeti szövege kábé annyi, mint a címe –, nálam arról szó, hogy megárt a szamba, nem nekünk való, mi, drága fotelmagyarok, együnk inkább.