Rosbergé az első hely

Publikálás dátuma
2016.09.05. 07:53

Nico Rosberg nyerte tegnap a Forma-1-es világbajnokság 14. futamát, az Olasz Nagydíjat. A másodikként rajtoló német már az indulást követően az élre állt, pályafutása 21. nagydíjgyőzelmével kettő pontra csökkentette összetettbeli hátrányát a második helyen befutó Lewis Hamiltonnal szemben. A hazai közönség nagy örömére harmadikként a Ferrari pilótája, Sebastian Vettel zárt.

A már-már demoralizáló szombati időmérős vereség után szemlátomást bosszús Rosberg számára egyetlen reális esély kínálkozott vasárnap arra, hogy megállítsa a címvédő Hamiltont: a start. A rajtjelre jobban reagáló német ennek megfelelően talán koncentráltabban indult, elsőként fordult a célegyenes utáni lassítóba. Hamilton olyannyira elrontotta a kigyorsítást, hogy a Mercedes mellett a két Ferrari, valamint Valtteri Bottas és Daniel Ricciardo is megelőzték.

A Red Bull ausztrálját a második körben maga mögé utasító bajnok – csapattársával egyetemben – lágy abroncsokkal kezdett, míg a riválisok a rövidtávon versenyképesebb szuperlágy garnitúrával, így Bottas megelőzésére csak a tizedik körben került sor. Rosberg eddigre több mint tíz másodpercnyi előnyt autózott ki riválisával szemben.

A hamarabb elhasználódó Pirellikkel versenyzők a 14.-15., az élmenő Mercedes-pilóták a 25.-26. körben hajtottak először a depóba új abroncsokért, ami azt vetítette előre, hogy Rosberg és Hamilton eggyel kevesebb kiállással tervez a futam során. A taktika megvalósításához adott volt minden, hiszen a pénteki gyakorlónapon a Mercedes versenyképesnek bizonyult a közepesen kemény keverékekkel is, így miután a Ferrari párosa másodjára is cserélt, Hamilton „megörökölte” a második helyet.

„Számomra minden verseny olyan, mint egy kupadöntő” – nyilatkozta belga sikere után Rosberg, s a verseny végéhez közeledve sejthető volt, hogy az első „finálé” a németé lesz. A mezőnyben kevés igazi csatát hozó futam során Hamilton elismerte, hogy önhibájából rontott a rajt pillanatában, megteremtve Rosberg számára a lehetőséget arra, hogy a német karrierje során először érhessen célba elsőként Monzában.

„A rajton múlt minden. Hihetetlenül jól sikerült a startom, azzal meg is nyertem a versenyt” – mondta el boldogan a dobogón állva Rosberg. A pódiumceremónia ezúttal is frenetikusra sikerült a legendás versenyhelyszínen, a célegyenesbe beözönlő szurkolók fantasztikus hangulatot teremtettek – a legnagyobb ünneplésben természetesen az olasz márkával harmadik Vettel részesült.

Button pihenőre megy
Meglepő bejelentést tett a szombati időmérő után Jenson Button. A McLarennél 2010 óta versenyző brit világelső több, a pilótapiaccal kapcsolatos pletykát oszlatott el azzal, hogy közölte: 2017-ben nem áll rajthoz a világbajnoki sorozatban.
„Tisztázzunk valamit! Nem vonulok vissza, szerződésem van 2017-re és 2018-ra is. Az autó fejlesztésén fogok dolgozni, és 2017-ben valamikor vezetni is fogom a McLarent.”
A pilóta után a csapat azt közölte, hogy Button helyét az istálló fiatal protezsáltja, a belga Stoffel Vandoorne veszi át a következő idényben, ő lesz Fernando Alonso csapattársa. A 2009-ben világbajnoki címet nyerő Button Felipe Massa után a második „veterán”, aki az olasz hétvégén köszönt el az F1-től.

Szerző

Michelisz Norbert: megvan az első siker

Publikálás dátuma
2016.09.05. 07:52
Michelisz győzelme után ötödik az összetettben FOTÓ: NÉPSZAVA
Megszerezte idei első futamgyőzelmét Michelisz Norbert a túraautók világbajnoki sorozatának idei Japán Nagydíján Motegiben, és folytatta kiváló sorozatát: az ázsiai országban 2013. óta mindig sikerült odaérnie az első három helyre!

Ezúttal az első, úgynevezett fordított rajtrácsos futamon a magyar pilóta az első helyről rajtolt – mivel a hivatalos időmérőn tizedik lett -, ez 2013-ban Szuzukában szerencsét hozott neki, mert ugyanilyen előzmények után megszerezte a győzelmet.

Idén Motegiben már a Honda gyári pilótájaként állt rajthoz. Japánban érthetően kiemelt figyelem és elvárás előzte meg a csapat szereplését. Michelisz mindent megtett azért, hogy ne okozzon csalódást, remek rajttal sikerült megőriznie vezető pozícióját. A magyar versenyző hivatalos honlapjának beszámolója szerint a második helyen csapattársa, az angol Rob Huff autózott, aki senkit sem engedett el maga mellett, közben pedig Michelisz növelni tudta előnyét.

A magyar pilóta mögött hárman csatáztak egymással a helyezésekért, végül a Honda számára a lehető legideálisabban alakult minden, hiszen Michelisz mögött a csapat másik két versenyzője – Huff és a portugál Tiago Monteiro – ért oda a második, illetve harmadik helyre. A futam másik két magyar indulója, a Zengő Motorsport színeiben állt rajthoz, Nagy Dániel a 15. helyen végzett, Ficza Ferenc pedig – aki az előző versenyt, az Argentin Nagydíjat vakbélgyulladása miatt kihagyta - 18. lett.

A második futamon, a főversenyen Michelisz a tizedik helyről indult, remek starttal feljött a hetedik pozícióba, a harmadik körben azonban a Volvóval induló svéd Thed Björk megelőzte a magyart, akinek nem sikerült visszaszereznie korábbi helyét és nyolcadikként ért célba, ami négy világranglista-pontot ért (a győzelemért 25 pont járt).

A másik két magyar közül Ficza ismét 18. lett, Nagy mögötte, a 19. helyen ért célba.

Mivel a Thaiföldi Nagydíj elmarad, eldőlt, hogy a pontversenyt nagy előnnyel vezető argentin Jose Maria Lopez az elmúlt két évhez hasonlóan idén is megszerzi a világbajnoki címet. Michelisz jelenleg ötödik, huszonhét pont választja el a második-harmadik helyet holtversenyben elfoglaló francia Yvan Mullertől (Citroen) és Monteirótól.

Az idei vb-sorozatból két verseny van még hátra: szeptember 25-én rendezik a Kínai Nagydíjat Sanghajban, majd november 25-én Katarban, Losailban ér véget az idei vb.

Szerző

Válogatott: a nyolcadik nekifutás

Publikálás dátuma
2016.09.05. 07:51

Holnap este Feröer-szigetek vendégeként kezdi világbajnoki-selejtezős szereplését a magyar labdarúgó-válogatott. A Magyarországot hosszú évtizedek után a nyári, franciaországi Európa-bajnokságon képviselő nemzeti tizenegy 1986-ban járt legutóbb a futballvilág legrangosabb seregszemléjén, az azóta eltelt időszakban hét sikertelen selejtezősorozat után – egy megfiatalított csapattal – következik a nyolcadik.

Bernd Storck szövetségi kapitány huszonnégyes kerete a válogatottságtól visszavonuló Király Gáborral és Juhász Rolanddal, illetve a sérüléssel bajlódó Gera Zoltánnal kevesebb, így korelnökök hiányoznak az Eb utáni magyar csapatból. Az újoncként behívott Kálnoki-Kis Dávid és Bognár István, valamint a „visszatérő” Megyeri Balázs és Kovács István egyaránt a húszas éveiket tapossák, így a csapat átlagéletkorát tekintve egészen megfiatalodott.

Kellhet is az ifjonti hév az Eb-első Portugáliával, a kontinenstornán nyolcaddöntős Svájccal, a régi mumus Lettországgal, Andorrával vagy a Feröerrel szembeni csoporttalálkozókon, tudvalévő ugyanis, hogy a 2018-as, oroszországi vb-re automatikus kvalifikációt csupán a csoportelsőség ér. Ettől – mármint az éllovas pozíciótól – a mögöttünk hagyott hét selejtezősorozatban egészen távol volt a mindenkori magyar válogatott.

Az első csalódások

A magyar futball máig kísértő, s egyben utolsó, ’86-os vb-részvétele után a Mexikóban negyeddöntős Spanyolország, a mundialtól hozzánk hasonlóan csoport harmadikként búcsúzó Észak-Írország, illetve Írország és Málta szerepelt a magyarokkal együtt a következő, olaszországi vb-re vezető kvalifikációs csoportban. Magyarország zsinórban három részvétel után elbukott, részben köszönhetően a Málta elleni két döntetlennek (a miniállam csak ezen a két meccsen szerzett pontot), illetve annak, hogy a közvetlen rivális íreket Budapesten nem sikerült legyőzni.

A következő, 1994-es kvalifikációs sorozatban abszolút súlytalan volt a nemzeti csapat. A rémálom 1992 júniusában, a Népstadionban Izlandtól elszenvedett vereséggel kezdődött, később további négy vereséggel folytatódott: az akkor még szerény eredményeket felmutató, inkább bálnavadászoknak titulált izlandiaktól sikerült Reykjavíkban is kikapni, a végül továbbjutó görög-orosz duó ellen pedig négy meccsen egyetlen pont jött össze. Az Egyesült Államokban a magyar színeket egyedüliként Puhl Sándor képviselte, igaz, őt érte a megtiszteltetés, hogy játékvezetőként az olasz-brazil finálét dirigálja.

Kevés öröm jutott a magyar focistáknak FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MORITZ WINDE

Kevés öröm jutott a magyar focistáknak FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MORITZ WINDE

Sok(k)…

A világbajnoki szerepléshez mostanáig a legközelebb talán az 1998-as, franciaországi vb-selejtezők után állt Magyarország. Finnország felülmúlása után a második körben jött a kijózanító pofon – egy 0-3 képében – Norvégiában, de mivel a norvég és a svájci csapattal szemben 1997 nyarán egy-egy döntetlent ért el a válogatott, a 3. csoportot záró körben úgy utazhatott Helsinkibe Csank János csapata, hogy amennyiben elkerüli a vereséget, csoport másodikként pótselejtezőre készülhet.

Az emlékezetes végjáték után a magyar csapat 1-1-re végzett, a sorsolás értelmében pedig a 6. csoport másodikja, Jugoszlávia következett. A többi már történelem: összesítésben megalázó, 12-1-es eredménnyel a jugók jutottak tovább, Magyarországgal pedig futballtörténete során először fordult elő, egymást követő harmadik alkalommal is nélküle rendezték meg a labdarúgó-vb-t.

A súlytalanság évtizede

A lejtmenetben nem volt megállás. Amilyen jól indult az új évezred első sorozata, oly’ csúnyán végződött: az ezredforduló évében Európa-bajnoki ezüstérmet szerző, sztárok sorát felvonultató Olaszország ellen Horváth Ferenc kétszer egyenlített, s mivel 2000 októberében Litvániában hatot hintett a magyar csapat – a néhai Fehér Miklós háromszor volt eredményes –, négy ponttal és nagy várakozásokkal tekintettek a magyar futball hívei a 2001-es esztendőre.

Hat tétmeccsen aztán csak egyszer, Grúzia ellen szerzett három pontot a Bicskei-csapat: a litvánok döntetlennel távoztak Budapestről, Románia oda-vissza nyerni tudott a mieink ellen, s idegenben a grúzok és az olaszok is focileckét adtak Magyarországnak. Az összességében 38%-os teljesítmény csupán az ötös fogat negyedik helyére volt elegendő.

Matthäus sem tudott segíteni FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/LARS BARON

Matthäus sem tudott segíteni FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/LARS BARON

A negyedik bukás után „vérfrissítés” következett. A 2006-os, németországi seregszemlére Lothar Matthäus vezetésével szeretett volna eljutni a magyar csapat, reális esélye azonban nem volt, nem lehetett. Az akkori erőviszonyoknak megfelelően a csoportból kiemelkedő Horvátország, Svédország és Bulgária ellenében csupán a horvátokkal és a bolgárokkal szemben jött össze a pontszerzés, s bár Izland és Málta ellenében hat-hat ponttal zárt a Matthäus-legénység, Németországban is nélküle ünnepelt a futballvilág.

Az első, afrikai kontinensen rendezett torna felé vezető úton hatodszorra bukott el a magyar futball. A legkisebbek legyőzése mellett a 2008/2009-es sorozatban sem sikerült nemzetközi szinten jegyzett csapatot megszorongatni: az akkor már mumusnak számító Svédország, a más dimenzióban futballozó Portugália idegenben és otthon is legyőzte a magyar válogatottat. A történet úgy kerek, ha nem hallgatjuk el a csoportelsőként kijutó dánok elleni budapesti pontszerzést és a koppenhágai győzelmet sem, tudvalévő azonban, hogy a kvalifikáció zárásaként rendezett mérkőzésen Dánia már félgőzzel, az országos ünnepség előtt lépett pályára.

Közel, mégis oly távol

Észtország idegenbeli és Törökország hazai legyőzése között papírforma vereség a Puskásban Hollandiától, mégis egy ország bizakodott a 2014-es vb-selejtezők kezdetén. A címeres mezben játszókért szorítók tudták, Brazíliába a nagy rivális románok legyőzésén keresztül vezethet az út. Aztán eljött az ötödik forduló, egy zártkapus mérkőzés. Magyarország-Románia. Elérkezett az utolsó utáni, azaz a 92. perc: Chipciu révén egyenlítenek a románok.

Utólag elmondható, hogy a fenti körülmények között, ott ment el a brazíliai szereplés lehetősége (hiszen a győzelemmel minimum pótselejtezőt játszhatott volna az Egervári vezette válogatott). A valóság azonban ennél fájdalmasabb volt: 2013 őszén Bukarestben – az utóbbi évek legpocsékabb játékát mutatva – 3-0, Amszterdamban 8-1 lett a vb-álmok vége, így az utolsó, Andorra elleni párharcra már nem is Egervári Sándor, hanem egy megbízott szövetségi kapitány ült le a kispadra.

Rég volt, tán igaz sem volt
A világbajnoki érmes labdarúgónemzetek közül - a magyar csapat 1934-ben és 1954-ben volt második - Magyarország vár a legrégebb óta arra, hogy újra megmutathassa magát a világnak.
Mellettük három olyan válogatottat sorolhatunk fel, akik sikeres kvalifikáció esetén 32 év elmúltával térhetnek vissza: ilyen a legutóbbi Eb-re eljutó Észak-Írország, Irak és Kanada.
A trió mellett tíz további – futballnagyhatalomnak azért jóindulattal sem nevezhető – ország vár régebb óta a vb-szereplésre: Peru, Salvador és Kuvait 1982, Haiti és Kongó 1974, Izrael 1970, az Eb-elődöntős Wales 1958, míg Kuba és Indonézia 1938 után idézné a korábbi sikert.

A sorozat végén, közel három évtizeddel a legutóbbi világbajnoki szereplés után megállapítható volt, hogy jó irányba tart a magyar futball, az egyébként tisztességgel végigküzdött selejtezősorozat végén nagyon kevés hiányzott a siker eléréséhez… Csupán a román és a holland zakót tudná feledtetni a csapat…

Nos, a történet innen íródik tovább: Dárdai Pál után, Bernd Storck alatt, Európa-bajnoki csoportelsőséggel a háta mögött holnap újra elindul a magyar válogatott. Azt egyelőre természetesen nem tudni, hogy a hazánkban manapság hallatlan népszerűségnek örvendő nemzeti tizenegy Oroszországig menetel-e, amennyiben azonban az új érában más szemléletű válogatott arról a küzdőszellemről tesz tanúbizonyságot, mint ami jellemezte a kontinenstornán is, valószínűleg felülmúlja a legutóbbi hét, kevésbé dicsőséges selejtezősorozatban nyújtott magyar teljesítményt. Időszerű volna.

A Feröer-szigetek ellen készülő keret
Kapusok: Dibusz Dénes (Ferencváros, 4 válogatottság/0 gól), Gulácsi Péter (RB Leipzig, 3/0), Megyeri Balázs (Greuther Fürth 0/0)
Védők: Bese Barnabás (Le Havre, 2/0), Fiola Attila (Videoton, 16/0), Guzmics Richárd (Wisla Kraków, 18/1), Kádár Tamás (Lech Poznan, 33/0), Kálnoki-Kis Dávid (Újpest, 0/0), Korcsmár Zsolt (Vasas, 24/0), Korhut Mihály (Hapoel Beer Sheva, 6/0), Lang Ádám (Dijon, 15/0)
Középpályások: Bognár István (DVTK, 0/0), Elek Ákos (DVTK, 40/1), Kalmár Zsolt (RB Leipzig, 7/0), Kovács István (Videoton, 5/0), Kleinheisler László (Darmstadt, 7/1), Nagy Ádám (Bologna, 11/0)
Támadók: Böde Dániel (Ferencváros, 14/4), Dzsudzsák Balázs (al-Vahda, 82/20), Németh Krisztián (al-Garafa, 26/3), Nikolics Nemanja (Legia Warszawa, 20/3), Priskin Tamás (Slovan Bratislava, 58/17), Stieber Zoltán (Kaiserslautern, 15/3), Szalai Ádám (Hoffenheim, 36/9)
Szerző