Egészségügy - A betegek fizetik meg a spórolás árát

A biológiai terápiában részesülő reumabetegek kifogásolják, hogy januártól havonta kell megjelenniük a reumacentrumokban a gyógyszereikért. Az egészségbiztosító azért szigorította a korábban negyedéves felülvizsgálatot előíró szabályt, hogy ne menjen kárba egy készítmény sem. Az állami spórolás ezzel arra a szintre jutott, hogy a meglévő gyógyszerkészletek maradéktalan felhasználásának igénye felülírta a pácienseknek azt a jogát, hogy minél egyszerűbben juthassanak hozzá a kezeléseikhez.

Élénk, de mindeddig eredménytelen levelezés tart február óta a Reumabetegek a Célzott Terápiáért Egyesület és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) között. A betegszervezet tagjai arról panaszkodnak, hogy nehezebb lett az életük idén januártól, amióta a biztosító arra kötelezi őket, hogy havonta jelenjenek meg abban a kórházi reumacentrumban, ahová korábban besorolták őket. 2015 végéig elég volt, ha negyedévente mentek el a kezelőorvosukhoz, majd azonnal az intézményi gyógyszertárba, hogy hazavihessék a többnyire injekció formájában elérhető biológiai terápiás készítményeiket. Nem értik, miért kellett a megkérdezésük nélkül változtatni ezen a rendszeren. Jelezték is az OEP-nek, hogy a betegek kétharmadának hátrányos az új megoldás, sokan közülük ugyanis csak több órás utazással jutnak el a kijelölt kórházba, és a korábbihoz képest évente nyolc plusz út a pénztárcájukat is megterheli. Aki még dolgozik, annak minden hónapban kiesik egy munkanapja, aki segítő családtagra szorul, ott a kísérő munkahelyén nézik rossz szemmel a megszaporodott utazgatást. A rendeléseken ráadásul tovább nőtt a zsúfoltság.

A felvetésekre az OEP a jogszabályok felsorolásával válaszolt, de főosztályvezetőjük arra is emlékeztette a betegszervezet tagjait, hogy egyrészt a biológiai terápiás készítmények szállítása és tárolása speciális feltételeket igényel (ezt nem írták le, de 2-8 fok között kell tárolni őket a hazaszállítás ideje alatt is, amihez a gyógyszergyártók adnak hűtőtáskát), másrészt más gyógyszerekkel szedve akár allergiás reakciókat is kiválthatnak, és ha ez előfordul, akkor a hazavitt, de fel nem használt készítményt veszélyes hulladékként meg kell semmisíteni, másnak nem lehet odaadni. Mivel sem a betegek, sem az ellátórendszer körülményei nem változtak a korábbiakhoz képest, vélhetően annyi történt, hogy a gyógyszerkassza csökkentésének kényszere alatt valaki kimutatott néhány tucat fel nem használt készítményt, ami pár millió forint felesleges kiadást jelentett az államnak.

Bár ez megkeseríti a legsúlyosabb reumabetegek hétköznapjait, az OEP határozottan elzárkózott a havi megjelenésre kötelező szabályozás megváltoztatásától, csak azt az engedményt tudják megadni, hogy a centrumoktól távol élők rokonai is elmehetnek a havi gyógyszeradagért, megfelelő felhatalmazással ők is átvehetik a készítményt. Eközben augusztus végén elutasították az egyesületnek azt a kérését is, hogy ismét közforgalmú gyógyszertárakban válthassák ki az injekciót. Az OEP szerint az úgynevezett tételes elszámolású, többnyire drága gyógyszerek - és ilyenek a biológiai terápiás készítmények is, amelyek havi adagja nem egyszer a félmillió forintot közelíti - beszerzését, készletezését és kiadását a jelenlegi jogszabályok csak az intézeti gyógyszertárakban teszik lehetővé. Ha ezen változtatnának, az megdrágítaná a szétosztásukat - hangzott az érvelés, mivel pedig a biológiai készítmények finanszírozása zárt kasszából történik, a pluszköltség miatt kevesebb beteg juthatna hozzá a korszerű terápiához.

Ugyanezeket a válaszokat ismételte meg a biztosító a Népszava kérdéseire is. Ha a levélváltásokat összegezzük, azt látjuk: az állami spórolás arra a szintre jutott, hogy a betegbiztonság egyik fele, vagyis a meglévő készletek maradéktalan felhasználásának igénye felülírta a pácienseknek azt a jogát, hogy minél egyszerűbben juthassanak hozzá a kezeléseikhez. Apró, de fontos adalék ahhoz a rendszerszintű átalakításhoz, amelyben a cél, hogy a betegek fizessenek a korábbiaknál nagyobb részt az ellátásuk költségeiből.

A pénz fontosabb

Ma a háziorvosok minden ötödik betege mozgásszervi panaszokkal jelentkezik, közülük százezren szenvednek krónikus sokízületi gyulladásban. A komoly fájdalommal, ízületi torzulással és életminőség romlással járó betegség sok ezer esetben már csak a biológiai terápiák mellett tartható elviselhető szinten. Már csak ezért is kérdéses épp e kör "megleckézetetése", noha mindez nem meglepő annak fényében: még 2011 -ben született a döntés, hogy csökkenteni kell a járóbetegek gyógyszerkasszáját, majd 2012-ben tételes elszámolás alá kerültek a reumatológiai kórképekben használt biológiai gyógyszerek. Korábban közforgalmú gyógyszertárakban, a szakorvos által felírt receptre kapták meg kiemelt támogatású gyógyszereiket a páciensek, ettől kezdve kijelölt centrumokba, kórházakba vagy klinikákra kell menniük, ahol többórás várakozás után, de legalább ingyen kézhez kapják a készítményeket. Sokak szerint az új gyógyszerellátási forma legnagyobb előnye, hogy az OEP a központi beszerzés révén jelentősen lefaragott a korábbi árból. Felmérések azt igazolják, hogy a központok létrehozása után mindenhol nőtt a kezelt betegek száma, így csökkent az egy kliensre fordítható idő, nagy a zsúfoltság és romlott a páciensek informálása. Az idén januári újabb változtatás, hogy egyszerre csak egyhavi adagot adnak ki a betegeknek, ennek a sorozatnak a folytatása. A lapunk által megkeresett centrumok véleményére csak következtetni lehet abból, hogy közülük egy sem válaszolt kérdéseinkre.