Tudta? - A szegénységben élő magyar családok tömege veszti el a gyerekeit

Publikálás dátuma
2016.09.08. 07:15

A nagy szegénységben élő magyar családok tömegei veszítik el a gyermekeiket rossz anyagi körülményeik, illetve a diszkriminatív gyermekkiemelési gyakorlat miatt - mutatott rá a Társaság a Szabadságjogokért. A jogvédő szervezet kampányt indított az ilyen akciók ellen. Országjárással, szakmai eseményekkel, a nyilvánosság különböző fórumait használva keresik a magyar polgárok figyelmét, illetve petíció indításával gyakorolnának nyomást a döntéshozókra, hogy egyetlen gyermeket se szakíthassanak el a családjától a szegénység miatt.

Rengeteg gyereket szakítanak el a hatóságok családjuktól ma Magyarországon csak azért, mert szegények. Persze sosem ez az elsődleges hivatkozási alap, mivel az jogellenes lenne, hiszen a gyermekek védelméről szóló törvény már húsz éve rögzíti, hogy a gyermekeknek alapvető joguk saját családjukban felnövekedni, függetlenül anyagi helyzetüktől.

Viszont gyakran lehet olyan indokokkal találkozni, hogy az anya terhessége alatt nem szedett magzatvédő vitamint, vagy nem járt rendszeresen orvosi ellenőrzésre, illetve gyakran előkerülnek a lakhatási problémák is. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint az ilyen kiemelések sértik a gyermekek és a szülők jogait, ezért kampányt indítottak Hiányzó emlékek címmel a törvénytelen gyakorlat ellen.

Súlyos lelki károk

A jogvédők szerint persze nem minden esetben helytelen döntés a gyerek kiemelése egy családból. Az állami beavatkozás kifejezetten szükséges azokban az esetekben, amikor fizikai, lelki, szexuális, bántalmazástól kell megvédeni az érintetteket. A TASZ kampányában azonban olyan esetekről van szó, melyekben a család nagy szegénységben, létbizonytalanságban, de alapvetően szerető, támogató közegben nevelte a gyermekeit. A jogvédők szerint ilyen esetekben mind a szülő, mind a gyermek számára visszafordíthatatlan lelki károkat okoz a kiemelés traumája.

"Kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt senkit nem szabad családjától elválasztani, a gyakorlatban mégsem ezt tapasztaljuk. A jogellenes kiemelésekkel feleslegesen tönkretett életek, szétszakított családok, örökre hiányzó emlékek. A mélyszegénységet embertelenséggel tetéző hatósági eljárások azt mutatják, hogy azonnal változtatni kell!" - fogalmazott Boros Ilona, a TASZ Romaprogramjának jogásza. A szegénység miatt szüleiktől elszakított gyerekek nagy része ugyanis roma, a társadalom perifériáján élők körében messze felülreprezentáltak a roma családok.

A jogvédők tapasztalatai szerint ráadásul a gyermekvédelemben dolgozók munkáját esetenként a romákkal szembeni előítéleteik is befolyásolják, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy a cigány származású gyermekeket aránytalanul sokszor veszik el jogellenesen a szüleiktől. A TASZ munkatársai találkoztak olyan esettel, hogy a hatóság egyenesen a szülőszobáról vitt el csecsemőket úgy, hogy az anyjuk még szoptatni sem tudta őket, később pedig havonta egy-két órát tölthettek el gyermekeikkel a láthatásokon. A nagyon korai életkorban bekövetkező elszakítási trauma az egyik legsúlyosabb, hiszen az első életévek a korai kötődés kialakulásának korszaka - ha ez sérül, annak nagyon komoly (romboló) hatása van a személyiségfejlődésre.

Nincs együttműködés

A TASZ szakértői egy javaslatcsomagot készítettek a kormánynak, mert a probléma rendszerszintű, a jelenlegi szisztéma nem megoldja a gondokat, hanem folyamatosan újratermeli saját áldozatait. Az anyagban sok minden más mellett rámutattak arra, hogy évről évre több az állami gondoskodásban, családjaiktól távol nevelkedő gyerek, az Európai Roma Jogok Központja Alapítvány (ERRC) kutatása pedig már 2007-ben felhívta a figyelmet a roma gyerekek feltűnően magas arányára a gyermekvédelmi intézményekben. Akkor ez az arány 58 százalék volt, 2010-re pedig 66 százalékra nőtt. Az ERRC tavalyi, Nógrád megyei kutatása pedig a roma gyermekek 80 százalék körüli arányáról számol be a szakellátásban.

Az alapellátás jól működésének egyik legfontosabb feltétele az lenne, hogy a szakmai jelzőrendszer hatékonyan, a gyermekvédelmi törvény előírásainak megfelelően működjön. A törvényen kívül számtalan szakmai útmutató, ombudsmani jelentés, tanulmány is megállapította, milyen alapvető fontosságú a jelzőrendszer tagjainak együttműködése egy-egy családgondozásnál.

A jogvédők szerint mégis újra és újra felmerül az együttműködés hiánya. Legutóbb a nagy port kavart szigetszentmiklósi ügyben készült ombudsmani jelentés is kimondta: "a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai között a jelzéseken túlmutató érdemi és hatékony együttműködés nem volt. (…) Mindez a jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével, valamint az érintett gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz fűződő jogával összefüggésben okozott visszásságot, egyúttal sértette a gyermekek legjobb érdekét figyelembe vevő eljárás elvét is."

A TASZ szerint a rendszerszintű problémák megoldását elsősorban a költségvetési átcsoportosítás, a családban maradás segítése, a szemléletmód, illetve az eljáró hatóságok gyakorlatának megváltoztatása jelentené. Mint írták, a jogszabályi rendelkezések és tilalmak érvényesülésére, gyermekközpontú, rendszerszemléletű és preventív szociális munkára, felkészült szakemberekre, továbbképzésre, esélyegyenlőséget megvalósító szociálpolitikára, hatékony jelzőrendszeri együttműködésre, jól kidolgozott protokollra és utánkövetésre is szükség lenne egy jól működő gyermekvédelmi rendszerben.

A javaslatcsomagot egy petícióval egyetemben szeptember 20-án, a gyermekjogi világnapon adják át Balog Zoltán emberi erőforrás miniszternek. A jogvédők azonban remélik, hogy a kormány már előtte is hajlandó lesz szakmai egyeztetésre.

Újra együtt

A TASZ munkatársai több településen dolgoznak, ahol segítenek visszaszerezni a családoknak gyermekeiket: a folyamatos munka eredményeképpen már több gyermeket sikerült hazajuttatni, az elszakított családokat egyesíteni. Az egyik ilyen történetet filmre is vitték: egy borsodi család három év után kapta vissza gyermekét. Az édesanya 2013-ban szülte meg negyedik gyermekét, akit viszont már a kórházban elszakítottak tőle.

A család nagy szegénységben, de békében nevelgette a gyerekeket, ám amikor az anya negyedszerre is terhes lett, a helyi védőnő először jelzett a családról a gyermekjóléti szolgálatnak: "az anya közölte velem (!), hogy újra várandós. Az anya alacsony intellektusú, alulszociálizált." A védőnő szerint viszont nem kellene gyermeket vállalniuk, hiszen "megélhetési gondjaik vannak, annak ellenére, hogy a szülők ezt nem érzékelik."

Ekkor kezdődött el a család folyamatos fenyegetése, ellenőrzése és zaklatása a szakemberek részéről. Az egész helyzet odáig fajult, hogy a szülők három nagyobb gyereke is nevelőszülőkhöz került, csak ritkán láthatták őket. Legalább nyári szünetre, karácsonyra szerették volna őket legalább néhány napra hazakérni, de minden próbálkozásukat elutasították.

A TASZ munkatársainak közbenjárásával javult a helyzet: sikerült elérni hogy a gyerekek nyáron és karácsonykor is otthon, családi körben ünnepelhessenek. A soros felülvizsgálaton ugyan elismerte a hatóság, hogy a szülők rendszeresen tartják a kapcsolatot a gyerekekkel, albérletbe költöztek, mindketten dolgoznak közmunkaprogramban, és minden rendben van, de megállapította, "anyagi helyzetük továbbra is labilis", így nem mehetnek haza a gyerekek.

2016 januárjától új családgondozókat kapott a család, akikkel rendszeres esetmegbeszéléseket, konzultációkat kezdeményeztek a jogvédők is. Végül 2016 tavaszára minden kompetens szereplőt sikerült meggyőzniük arról, nincs semmilyen jogszerű ok, hogy a gyermekek szüleiktől távol nevelkedjenek, és semmire nem vágynak úgy a gyerekek és a szülők, mint újra együtt élni. Végül a gyámhivatal is úgy döntött, hogy a gyerekek hazamehetnek.

Az viszont továbbra is kérdés: mi szükség volt az elmúlt három év gyötrelmeire? Miért nem érti meg a döntéshozó, hogy ugyanolyan súlyú trauma és legalább olyan megengedhetetlen tragédia a szerető szüleikhez ragaszkodó gyerekek elszakítása a családjuktól, mint a valóban veszélyeztetett gyermekek kimentésének elmulasztása a bántalmazó környezetből?

A család történetéről szóló film, a TASZ petíciója valamint más, a kampánnyal kapcsolatos anyagok elérhetőek a hianyzoemlekek.tasz.hu weboldalon.

Az állam lemondott a szegény családokról
A legfrissebb adatok szerint a magyar lakosság 44 százaléka él anyagi deprivációban, a szegénységgel összefüggő okokból történő gyermekkiemelés kutatásokkal és statisztikákkal is alátámasztott országos tendencia, és ezt jelzik a TASZ jogsegélyszolgálatához érkező panaszok is.
Budapesten például 2008 és 2013 között a legtöbb esetben a "szülők lakásproblémáival" indokolták gyerekek állami gondozásba vételét. Nem csak a főváros vonatkozásában igaz ez, az országos adatok alapján is elmondható, hogy a gyermekek többsége szegénység miatt kerül gyermekvédelmi gondoskodásba. Tehát kijelenthető, hogy valóban tömegesen veszik el a szüleiktől a gyermekeiket csupán azért, mert a szülők nem tudják biztosítani a kellő anyagi biztonságot.
A TASZ hangsúlyozza: a magyar társadalom egy részének súlyos elszegényedéséért, az oktatás alacsony színvonaláért, a munkahelyek hiányáért, a generációkon átívelő munkanélküliségért pedig elsősorban az állam felelős a szegényeket sújtó állami intézkedések, a hibás szociálpolitika, a szegények állami megbélyegzése, kriminalizálása révén.
Szerző

Állami újságírókat képeznek

Rendészeti és közpénzügyi szakújságírói szakot indít októbertől a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE).

Antal Zsolt, az NKE Vezető- és Továbbképzési Intézet Közszolgálati Média és Kommunikáció Tanulmányok Kabinet vezetője ezt azzal indokolta, hogy az állami és a magánszférában dolgozó vezetőktől egyaránt olyan visszajelzéseket kaptak, hogy egyre nagyobb az igény a biztos szakmai alapon álló, közérthetően fogalmazó, az egyes szakterületeket ismerő újságírók iránt.

A képzést Lentner Csaba, egyetemi tanár felügyeli. Ő kuratóriumi tag az MNB-alapítványokban, és vallja, hogy a Matolcsy György-féle gazdálkodás szolgálja Magyarország gyarapodását.

Szerző

Csupán a köd látható Farkas Flórián körül

Publikálás dátuma
2016.09.08. 07:05
Népszava fotó
Kezd komolytalanná válni Lázár János két héttel ezelőtti ígérete, ugyanis Farkas Flórián még mindig elérhetetlen. A kancelláriaminiszter augusztusi Kormányinfóján arra biztatta az újságírókat, keressék nyugodtan Farkast a hivatalában, vagy a rövidesen kezdődő parlamenti ülésszakon. Lapunk megfogadta a tanácsot.

A szóban forgó OLAF-vizsgálattal kapcsolatban a brüsszeli székhelyű szervezet tud információkkal szolgálni – válaszolta megkeresésünkre a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Központi Irányítás OLAF Koordinációs Irodája. A nemzetközi szervezet lapzártánkig nem küldött választ, de a RomNetnek korábban azt mondták: a miniszterelnöki biztos elleni vizsgálat folyamatban van, így nem áll módjukban tájékoztatást adni az ügyben. Lázár mondatait egyre nehezebb készpénznek venni, de a Miniszterelnökséget vezető miniszter azt is mondta, hogy Farkas nem tudott minden kérdésre megnyugtató választ adni a meghallgatásán, ezeket két héten belül írásban pótolja.

A határidő tegnap járt le, érdeklődtünk a Miniszterelnökségnél, hogy tudnak-e a pótlásról: most azt válaszolták, Farkasnak szeptember 20-ig kell válaszolnia.

Farkast egyébként már kerestük a humántárcánál, választ onnan sem kaptunk, és a Miniszterelnökségnél sem találtuk. Már csak Lázár Jánosban bízhatunk, aki múlt heti Kormányinfóján munkatársunknak megígérte: összehozza a Népszavát Farkas Flóriánnal. A "nagy találkozásra" szükség is lenne, ugyanis az Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) egykori elnökének igencsak „balhés” ügyei voltak az elmúlt időszakban, amelyek közül egyetlen egyet sem kommentált, pedig lenne mit mondania. Az egyik legfontosabb kérdés, mi van azzal az 1, 6 milliárd forinttal, amit az ő elnöksége alatt tüntetett el a roma önkormányzat a botrányos Híd a munka világába nevű programon keresztül. Az Emmi már régóta követeli a pénzt, de hogy miből és mikor fogja előteremteni a súlyos milliárdokat az ORÖ, arról egyelőre nincs információ. Farkas nem elnök már, de a fideszes országgyűlési képviselőnek a mai napig hatalmas befolyása van a roma önkormányzat munkájára.

Szerző