Rengeteg gyereket szakítanak el a hatóságok családjuktól ma Magyarországon csak azért, mert szegények. Persze sosem ez az elsődleges hivatkozási alap, mivel az jogellenes lenne, hiszen a gyermekek védelméről szóló törvény már húsz éve rögzíti, hogy a gyermekeknek alapvető joguk saját családjukban felnövekedni, függetlenül anyagi helyzetüktől.
Viszont gyakran lehet olyan indokokkal találkozni, hogy az anya terhessége alatt nem szedett magzatvédő vitamint, vagy nem járt rendszeresen orvosi ellenőrzésre, illetve gyakran előkerülnek a lakhatási problémák is. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) szerint az ilyen kiemelések sértik a gyermekek és a szülők jogait, ezért kampányt indítottak Hiányzó emlékek címmel a törvénytelen gyakorlat ellen.
Súlyos lelki károk
A jogvédők szerint persze nem minden esetben helytelen döntés a gyerek kiemelése egy családból. Az állami beavatkozás kifejezetten szükséges azokban az esetekben, amikor fizikai, lelki, szexuális, bántalmazástól kell megvédeni az érintetteket. A TASZ kampányában azonban olyan esetekről van szó, melyekben a család nagy szegénységben, létbizonytalanságban, de alapvetően szerető, támogató közegben nevelte a gyermekeit. A jogvédők szerint ilyen esetekben mind a szülő, mind a gyermek számára visszafordíthatatlan lelki károkat okoz a kiemelés traumája.
"Kizárólag anyagi okból fennálló veszélyeztetettség miatt senkit nem szabad családjától elválasztani, a gyakorlatban mégsem ezt tapasztaljuk. A jogellenes kiemelésekkel feleslegesen tönkretett életek, szétszakított családok, örökre hiányzó emlékek. A mélyszegénységet embertelenséggel tetéző hatósági eljárások azt mutatják, hogy azonnal változtatni kell!" - fogalmazott Boros Ilona, a TASZ Romaprogramjának jogásza. A szegénység miatt szüleiktől elszakított gyerekek nagy része ugyanis roma, a társadalom perifériáján élők körében messze felülreprezentáltak a roma családok.
A jogvédők tapasztalatai szerint ráadásul a gyermekvédelemben dolgozók munkáját esetenként a romákkal szembeni előítéleteik is befolyásolják, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy a cigány származású gyermekeket aránytalanul sokszor veszik el jogellenesen a szüleiktől. A TASZ munkatársai találkoztak olyan esettel, hogy a hatóság egyenesen a szülőszobáról vitt el csecsemőket úgy, hogy az anyjuk még szoptatni sem tudta őket, később pedig havonta egy-két órát tölthettek el gyermekeikkel a láthatásokon. A nagyon korai életkorban bekövetkező elszakítási trauma az egyik legsúlyosabb, hiszen az első életévek a korai kötődés kialakulásának korszaka - ha ez sérül, annak nagyon komoly (romboló) hatása van a személyiségfejlődésre.
Nincs együttműködés
A TASZ szakértői egy javaslatcsomagot készítettek a kormánynak, mert a probléma rendszerszintű, a jelenlegi szisztéma nem megoldja a gondokat, hanem folyamatosan újratermeli saját áldozatait. Az anyagban sok minden más mellett rámutattak arra, hogy évről évre több az állami gondoskodásban, családjaiktól távol nevelkedő gyerek, az Európai Roma Jogok Központja Alapítvány (ERRC) kutatása pedig már 2007-ben felhívta a figyelmet a roma gyerekek feltűnően magas arányára a gyermekvédelmi intézményekben. Akkor ez az arány 58 százalék volt, 2010-re pedig 66 százalékra nőtt. Az ERRC tavalyi, Nógrád megyei kutatása pedig a roma gyermekek 80 százalék körüli arányáról számol be a szakellátásban.
Az alapellátás jól működésének egyik legfontosabb feltétele az lenne, hogy a szakmai jelzőrendszer hatékonyan, a gyermekvédelmi törvény előírásainak megfelelően működjön. A törvényen kívül számtalan szakmai útmutató, ombudsmani jelentés, tanulmány is megállapította, milyen alapvető fontosságú a jelzőrendszer tagjainak együttműködése egy-egy családgondozásnál.
A jogvédők szerint mégis újra és újra felmerül az együttműködés hiánya. Legutóbb a nagy port kavart szigetszentmiklósi ügyben készült ombudsmani jelentés is kimondta: "a gyermekvédelmi jelzőrendszer tagjai között a jelzéseken túlmutató érdemi és hatékony együttműködés nem volt. (…) Mindez a jogállamiságból eredő jogbiztonság követelményével, valamint az érintett gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz fűződő jogával összefüggésben okozott visszásságot, egyúttal sértette a gyermekek legjobb érdekét figyelembe vevő eljárás elvét is."
A TASZ szerint a rendszerszintű problémák megoldását elsősorban a költségvetési átcsoportosítás, a családban maradás segítése, a szemléletmód, illetve az eljáró hatóságok gyakorlatának megváltoztatása jelentené. Mint írták, a jogszabályi rendelkezések és tilalmak érvényesülésére, gyermekközpontú, rendszerszemléletű és preventív szociális munkára, felkészült szakemberekre, továbbképzésre, esélyegyenlőséget megvalósító szociálpolitikára, hatékony jelzőrendszeri együttműködésre, jól kidolgozott protokollra és utánkövetésre is szükség lenne egy jól működő gyermekvédelmi rendszerben.
A javaslatcsomagot egy petícióval egyetemben szeptember 20-án, a gyermekjogi világnapon adják át Balog Zoltán emberi erőforrás miniszternek. A jogvédők azonban remélik, hogy a kormány már előtte is hajlandó lesz szakmai egyeztetésre.
Újra együtt
A TASZ munkatársai több településen dolgoznak, ahol segítenek visszaszerezni a családoknak gyermekeiket: a folyamatos munka eredményeképpen már több gyermeket sikerült hazajuttatni, az elszakított családokat egyesíteni. Az egyik ilyen történetet filmre is vitték: egy borsodi család három év után kapta vissza gyermekét. Az édesanya 2013-ban szülte meg negyedik gyermekét, akit viszont már a kórházban elszakítottak tőle.
A család nagy szegénységben, de békében nevelgette a gyerekeket, ám amikor az anya negyedszerre is terhes lett, a helyi védőnő először jelzett a családról a gyermekjóléti szolgálatnak: "az anya közölte velem (!), hogy újra várandós. Az anya alacsony intellektusú, alulszociálizált." A védőnő szerint viszont nem kellene gyermeket vállalniuk, hiszen "megélhetési gondjaik vannak, annak ellenére, hogy a szülők ezt nem érzékelik."
Ekkor kezdődött el a család folyamatos fenyegetése, ellenőrzése és zaklatása a szakemberek részéről. Az egész helyzet odáig fajult, hogy a szülők három nagyobb gyereke is nevelőszülőkhöz került, csak ritkán láthatták őket. Legalább nyári szünetre, karácsonyra szerették volna őket legalább néhány napra hazakérni, de minden próbálkozásukat elutasították.
A TASZ munkatársainak közbenjárásával javult a helyzet: sikerült elérni hogy a gyerekek nyáron és karácsonykor is otthon, családi körben ünnepelhessenek. A soros felülvizsgálaton ugyan elismerte a hatóság, hogy a szülők rendszeresen tartják a kapcsolatot a gyerekekkel, albérletbe költöztek, mindketten dolgoznak közmunkaprogramban, és minden rendben van, de megállapította, "anyagi helyzetük továbbra is labilis", így nem mehetnek haza a gyerekek.
2016 januárjától új családgondozókat kapott a család, akikkel rendszeres esetmegbeszéléseket, konzultációkat kezdeményeztek a jogvédők is. Végül 2016 tavaszára minden kompetens szereplőt sikerült meggyőzniük arról, nincs semmilyen jogszerű ok, hogy a gyermekek szüleiktől távol nevelkedjenek, és semmire nem vágynak úgy a gyerekek és a szülők, mint újra együtt élni. Végül a gyámhivatal is úgy döntött, hogy a gyerekek hazamehetnek.
Az viszont továbbra is kérdés: mi szükség volt az elmúlt három év gyötrelmeire? Miért nem érti meg a döntéshozó, hogy ugyanolyan súlyú trauma és legalább olyan megengedhetetlen tragédia a szerető szüleikhez ragaszkodó gyerekek elszakítása a családjuktól, mint a valóban veszélyeztetett gyermekek kimentésének elmulasztása a bántalmazó környezetből?
A család történetéről szóló film, a TASZ petíciója valamint más, a kampánnyal kapcsolatos anyagok elérhetőek a hianyzoemlekek.tasz.hu weboldalon.
