Sportcsarnokból iskola

Rio de Janeiro ezekben a napokban a paralimpia miatt kerül ismételten a sportvilág látókörébe, hamarosan azonban elmúlik a kitüntetett figyelem, s a brazil nagyvárosban minden visszatér a megszokott kerékvágásba. Az előrelátó szervezők nem szeretnék, hogy az XXXI. nyári játékokra épült versenyhelyszínek az enyészeté legyenek, így azok többségét eleve úgy alakították ki, hogy később könnyedén elbonthassák vagy átalakíthassák, hogy aztán a közösség szolgálatába állíthassák őket.

Jól emlékezhetünk azokra a képekre, amelyek a 2004-es athéni olimpia 10. évfordulóján készültek. Az egykor szurkolókkal teli létesítményekből szinte hírmondó sem maradt. Egyes pályákat monumentális szeméttelepként használtak, mások inkább növénytani intézethez hasonlítottak, mintsem stadionhoz.

Valljuk be, már csak emiatt is egészen riasztó volna, ha pusztán a játékok idejére töltötték volna meg élettel a mintegy egymillió négyzetméteren elterülő Barra Olimpiai Parkot a maga létesítményeivel.

Ennek megfelelően Eduardo Paes, Rio polgármestere már évekkel ezelőtt, az építkezések kezdetén nyomatékosította, hogy a majdani tervezőnek két állapotot kell figyelembe vennie: az olimpiai alatti, néhány hónapig működő létesítményközpontét, és az utána levő maradandót, amelyben az olimpiai park új városnegyedként épül be Rio szövetébe.

Paes az ötkarikás lobogóval FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/EZRA SHAW

Edzőközpontok és iskolák létesülhetnek a fenntarthatóság jegyében. Oktatási célokra használnák az eredetileg egyaránt tíz-tízezer néző befogadására alkalmas Carioca kettes és hármas névre keresztelt létesítmény a Barra zónában; előbbi a cselgáncs- és birkózóversenyek, utóbbi a vívó- és tékvandós küzdelmek otthona volt. A Carioca 2 a súlyemelőknek, a cselgáncsozóknak, a birkózóknak és az asztaliteniszezőknek, a 3 tíz más sportág képviselői számára biztosíthat edzéslehetőséget, egyúttal több száz diák oktatásának lehet a helyszíne.

A Carioca 1 némileg kilógna a sorból: az olimpián a kosárlabda-meccseken akár 16 ezer embert is vendégül látó létesítményben közel tízezer hely megszűnik, így a majdnem Veszprém Aréna-méretűvé zsugorodó csarnokban a jövőbeni tervek szerint koncertek és vásárok lehetnek. A Carioca-sor mellett található Velodróm hiánypótló célzattal megmarad annak, ami, lévén, hogy korábban nem volt profi helyszíne a pályakerékpárosoknak Brazíliában.

Az Arena do Futuro – azaz a Jövő Arénája, ahol a kézilabdatorna mérkőzéseit rendezték – méltó lehet a nevéhez. A 12 ezer néző befogadására alkalmas, ideiglenesen megépített épületet négy részre osztják a jövőben, ezeken a területeken pedig állami iskolákat létesítenek: egy-egy ilyen létesítményben 500-500 fiatal tanulhat. A szintén alkalmi helyszínként megálmodott olimpiai uszodából közösségi uszodákat hoznának létre a világméretű sportőrület után. S hogy hol helyeznék el a várt diáksereget? Egyes információk szerint az újságírók birodalmából, azaz a médiaközpontból hamarosan kollégium lesz.

A több sportágnak versenyhelyszínül szolgáló Deodoro területén a szlalom- és kajak-kenu pálya helyén tavat alakítanának ki, melyben strandolni lehet. Az előzetes tervek alapján a környéket sportolási lehetőségeket kínáló parkká alakítják, és klinika kialakítását is tervezik ott. És ha már fürdőzés: a Copacabanán felhúzott strandröplabda aréna bár impozáns látványt nyújtott a világhírű partszakaszon, tiszavirág életűnek bizonyul: a tizenkétezres stadiont hamarosan lebontják. Az ennél valamivel nagyobb befogadóképességű, a futballdöntőknek otthont adó világhírű stadion, a foci vb-re felújított Maracana érintetlen marad: a jövőben is közel 80 ezer néző tombolhat a brazil válogatott egy-egy meccsén.

Athén, avagy a rossz példa

Görögország mindent elkövetett, hogy a centenáriumi, 1996-os ötkarikás seregszemle rendezője lehessen, akkor azonban – pénz beszél – Atlanta győzött a tradícióval szemben. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság egy évvel később, 1997-ben odaítélte a 2004-es rendezés jogát Athénnak, így a görögök minden követ megmozgattak, hogy elkápráztassák a világot.

Mondhatni kissé túltolták a biciklit: a milliárdokat felemésztő stadionépítési láz mostanra ékes példája a soha meg nem térülő befektetésnek, hiszen a versenyhelyszínek többsége kietlen, ráadásul borzalmas állapotban van. Egyes vélekedések szerint a görög gazdaság koporsójába az utolsó szeg volt a világverseny megrendezése, melynek költségei az eredeti tervekhez képest közel tízszer magasabbra rúgtak.