Az teljesen világos, miért beszélt többször is a nemzeti - és hitbéli - identitás fontosságáról a kedves vezető lengyelországi látogatásán. Ezzel igazolni kívánta egész politikáját, valamint a visegrádi négyek együttműködésének fontosságát. Miután átvette Az év embere díjat, eljutott odáig, hogy mindenképpen meg kell védeni az identitásunkat, különben "nem jut nekünk hely a Nap alatt". Az értelmező szótár szerint egyébként az identitás én-azonosságot jelent, és önmeghatározást szerepeken, magatartásformákon, értékrendszeren keresztül, mely a "teljes én" érzésével társul. Mindez - tudhatjuk régóta - nem áll messze Orbán Viktor személyiségétől.
Az viszont nem teljesen világos, mit értett azon, hogy igaz, a pénznek nincs szaga, "de a gazdájának van". Rendben, itt a gazdasági patriotizmusról beszélt és a nemzetközi tőke képviselőinek érveléséről. De e ponton rejtett zsidózással van dolgunk, avagy csak büszke utalást tett néhány évvel ezelőttre, amikor kormányunk bátran szembeszállt a Nemzetközi Valutaalappal, netán ez csak szerencsétlen megfogalmazás, az nem derült ki az okfejtésből. Hiszen a miniszterelnök lényegében egy fantasztikus sikertörténetet adott elő a gyanútlan hallgatóságnak. Ez arról szólt, hogy mi - magyarok, avagy azok, akiknek a kezében itt a hatalom van -, mindent nagyon jól csinálunk, példát lehet venni rólunk és akik jól viselkednek - így a visegrádiak -, azok csatlakozhatnak hozzánk.
Erős a gyanúnk, a lengyelországi beszédek - akárcsak jó néhány előtte és nyilván ezután is - arról tanúskodnak, hogy a kedves vezető elvesztette a mértéket. Ha úgy tetszik, a józanságát (bár ehhez egy kortyot sem kellett inni). A bekerített ország vezetőjeként, a már előre sikeressé tett népszavazás (bármi lesz is az eredménye) és a Brüsszellel szemben vívott szabadságharc árnyékában a gőg és a felsőbbrendűség sugárzik a rendszerből és irányítójából. Ezen az alapon várja el, hogy ne csak az országban, hanem a világon mindenki hozzá igazodjon és ismerje el, ő és csak ő az igazság letéteményese.
Gyakran már arra sem figyel, mit mond (úgyis a tettei számítanak), csak az identitás megőrzése a fontos. A beszédben benne van a rendszer.