„Szeretnénk megismerni az önök véleményét a most bemutatásra kerülő 1981. évi strandcikkeinkről. Kérjük, hogy a modelleket az iskolában használatos módon, osztályozással szíveskedjenek értékelni” — Olvasom a Divatáru Nagykereskedelmi Vállalat propagandalapját, a szerda délelőtti divatbemutatón.
Ám legyen! Mint a divatot hivatalból figyelemmel kísérőnek, mint fiatalnak és mint vásárlónak az a véleményem, hogy a bemutatott csaknem 150 modell közül egy kézen megszámolható az igazán szép, a legújabb divatjegyeket viselő darab, hogy a színeket, az alapanyagokat kiválasztok nem vették figyelembe a magyar nők alkati sajátosságait, szinte kizárólag a „pehelykönnyű” súlycsoportú hölgyekre gondoltak, hogy fürdőruhához legritkább esetben viselünk arany, ezüst vagy fekete lakk estélyi szandált, hogy ízléskultúránk fejlődésének köszönhetően már szívesen vennénk ízléses kiegészítőket, amelyekből csak elvétve láttunk egy-kettőt a bemutatón, hogy a vidám darabok bemutatásához vidám arcokra van szükség, s ez újabban hiánycikk a hölgyeknél, hogy ha mindenáron frissíteni akarják a „manekenkollekciót”, akkor azt jó mozgású, jó alakú lányokkal tegyék.
Az egész bemutató osztályzata éppen hogy megüti az elégségest. Ami javít a nem éppen biztató összképen, az a jó zenei összeállítás. Az — ötöst érdemel...
Népszava 1980. szeptember 10.
