Értetlenül nézek szerteszét

Orbán csippentett egyet a szemével, s még azon minutumban el is döntötte, hogy aki nincs ellenünk az mától fogva velünk van. Legott szalajtott is egy fullajtárt Szijjártóért, hogy a derék külügyér a föld alól is kerítse elő az Eörsit, mert ugyan ki más vigyázhatná, óvhatná jobban a mi kis törékeny demokráciánkat, mint egyes egyedül ő. Igaz, hogy egy nyavalyás DK-s, de ott egye meg a fene! Már attól dobnak egy hátast a gyurcsányisták, ha megtudják, hogy a Matyi együtt szürcsöli a kávét a mi Péterünkkel.

A Legfőbb Gazda mire még egyet csippentett a szemével, már ki is ötlötte, hogy Doboly Alexandránál sem lehetne találni tökéletesebb nagykövetet. (Ha ráadásul még a férjuramat, a Verest is viszi magával…) Mert senki más emberfia nem reprezentálhatná méltóbb módon kis hazánkat, a világpolitikában amúgy meghatározó szerepet betöltő Moldáviában, mint éppen ő, a volt szoci. Hogy milyen fontos posztról van szó, azt nyomatékosítani a minap külügyérünk íziben el is látogatott Kisinyovba, egy nagyon fontos gazdasági megállapodást nyélbe ütni.

Ha egy üzlet beindul, akkor nincs megállás! Ercsey Katiból, ha törik, ha szakad, diplomata lesz, akárki meglássa! Pedig ő még csak nem is szemkilövetőzött, mint a Schiffer, de sebaj, majd belejön!

Hát, egyelőre ennyi! – gondolta magában a felcsúti stadionszomszéd, a többi megy majd magától is…

Akár egy orákulum, egy önbeteljesítő jóslat. Napokat sem kellett várnia, hogy aztán bal felől meg is érkezzék a segítség. Molnár Gyula, az MSZP frissen megválasztott elnöke kiállt a nép elé, és kijelentette: a szocialisták sem kérnek a kötelező kvótából. Persze sietett hozzátenni, hogy ez a kötelező micsoda amúgy sosem létezett, de ha mégis létezne, akkor a szocik a Fideszt támogatnák. Csak éppen népszavazni nem mennek. Sőt! Szavazóbiztosnak is csak módjával ajánlkoznak, oldják ezt meg egymás között a kormánypárti delegáltak. Magától értetődően a fair play jegyében. Csak remélni merem, hogy már megkérdezték Nyakó és Lukács urakat is, hogy odatartják-e még egyszer a másik orcájukat is.

Pukli István igazgató urat láttuk a minap az egyik kereskedelmi TV riporterének nyilatkozni. A „Tanítanék” mozgalom lánglelkű harcosának - aki miatt fogalommá és egyúttal a remény szimbólumává nőtte ki magát a Teleki Blanka Gimnázium -, esze ágában sincs semmiféle Orbán ellenes mozgalom élére állni. Ő sem kér a baloldalból, szerényen beérné azzal, ha jobbító szándéka odafönt meghallgatásra, s értő fülekre lelne. Elvégre ő - Hoffmann Rózsa ide vagy oda – bizony 2014-ben is a Fideszre szavazott, s rossz az, aki rosszra gondol. Hogy baloldaliak, civilek tízezrei támogatták? Ugyan már…

Nem tudom, hogy a nép ilyenkor mit érez, elvégre nem vagyok nép, legfeljebb csak egy parányi egyede, aki értetlenül néz szerteszét. Sokunk - ötvenhatot követően - már átélte mindezt. A cserbenhagyottságot. A becsapottságot. Akiktől a legkevésbé vártuk, azok hagytak magunkra reményeinkkel, vágyainkkal, míg ők így vagy úgy betagozódnak, alámerülnek, hogy „belülről bomlasszanak”. S ha majd ismét eljő az idejük…

Addig azonban – tartok tőle – Orbán még csippent egyet-kettőt…