Új hajózási útvonalak az Észak-sarkvidéken

A brit Readingi Egyetem kutatói szerint a globális felmelegedés miatt 2050-re a maihoz képest kétszer annyi hajózási útvonal áll majd a Jeges-tengert átszelő, a jég ellen meg nem erősített hajók rendelkezésére, sőt ezek a nyílt vízi hajók időnként akár az Északi-sarkon is áthaladhatnak majd.

Ha nem sikerül csökkenteni a széndioxid-kibocsátást és a globális felmelegedést két Celsius-fok alatt tartani, akkor a jég ellen mérsékelten megerősített hajók rutinszerűen, az év 10-12 hónapjában hajózhatnak az Északi-sarkvidéken az évszázad végére, de a nyílt vízi hajók előtt is nyitva lehet majd az út évi 4-8 hónapon keresztül.

"A klímaváltozás talán legszembetűnőbb jele, a nyári jégtakaró visszaszorulása akár gazdasági lehetőségeket is hozhat" - mondta el Nathanael Melia, az egyetem kutatója. Hozzátette: megélénkült az érdeklődés az északi-sarkvidéki hajózás iránt, mivel az csökkentheti az Ázsia és az atlanti partok közötti szállítás költségeit és időtartamát is. A kutatók szerint ráadásul a folyamat egyhamar nem vesz más irányt.

A kutatók modellezték, hogy milyen gazdasági előnyökkel járhat az északi-sarki jégtakaró visszaszorulása. A Kelet-Ázsiából a Szuezi-csatornán keresztül Rotterdamba szállító hajózási társaságok járműveinek egy átlagos útja jelenleg legalább 30 napig tart. Ha megvalósulnak a párizsi egyezmény célkitűzései, a 21. század közepére ez az út a Jeges-tengeren át 23 napra, az évszázad végére átlagosan 22 napra csökkenhet egy átlagos nyíltvízi hajó számára.

Amennyiben egyáltalán nem sikerül csökkenteni a széndioxid-kibocsátást, a felmelegedés miatt az út 2050-re 20, 2100-ra alig 17 nap lehet az Északi-sarkvidéken keresztül haladva. A hajóút hosszának csökkenése mellett a társaságoknak ráadásul nem kellene fizetni a szibériai partok közelében hajózásért sem.

Szerző

Embert küldenek a Holdra

Publikálás dátuma
2016.09.17. 13:56
Illusztráció: Thinkstock
Kína megkezdte az emberrel történő holdmissziók kivitelezéséhez szükséges technológiai alapok beszerzését - jelentette be az emberi részvétellel folyó kínai űrprogram vezető mérnöke.

Csienping a második kínai űrállomás csütörtöki fellövése alkalmából elmondta, hogy az ember vezette holdmissziókhoz szükséges technológia jóval bonyolultabb a jelenlegi küldetésekhez használtnál. A sikeres misszióhoz Kínának nagyobb kapacitású rakétákra, a Hold felszínén való landolásra és visszatérésre képes ember vezette űrhajóra, továbbá a Föld és a Hold közötti közlekedésre képes űrjárműre van szüksége.

Technikai szempontból az ország déli részén lévő Hajnan tartománybeli Vencsang űrrakéta-indítóállomás lenne alkalmas az emberi részvétellel történő holdmisszió kivitelezéséhez.

A 2014-ben befejezett bázis a negyedik kínai űrrakéta-indítóállomás. A bázis alacsony tengerszintfeletti magassága és az Egyenlítőhöz való közelsége kedvező feltételeket jelent a hordozórakéták kapacitását és a műholdak élettartamát illetően. Kína helyi idő szerint csütörtök este fellőtte a világűrbe második űrállomását a Tienkung-2-est az északnyugat-kínai Csiucsüen űrközpontból.

A tervek szerint a jövő hónapban indítják a Sencsou-11 űrhajót kétfős legénységgel, akiknek az lesz a feladata, hogy dokkoljanak az űrállomással és egy hónapot töltsenek el annak fedélzetén. A magyarul Mennyei Palota nevű űrállomásmodult szakértők fontos mérföldkőnek tartják az évtized végére tervezett küldetéshez a Marsra - írja a napi.hu az MTI alapján.

Szerző

Hűha, kiderült: mindannyian migránsok vagyunk

Hát kérem, a tudományos - és nem politikusi - alapon alátámasztott tények szerint a honfoglaló népesség anyai ági genetikai öröksége nagyon heterogén, és jelenleg nincsen ok arra, hogy a honfoglalók genetikai előzményeit csupán egy adott régióból vagy népességből eredeztessük. A kapott eredmények összehasonlító analízise alapján a honfoglaló populációban mind az ugor eredetű, mind a közép-ázsiai török népekre jellemző genetikai elemek jelen lehettek - áll az MTA közleményében. Az archeogenetikai eredményeiket a Scientific Reportsban jelentették meg kutatók.

Több gyökerű népességről tanúskodnak a honfoglaló magyarok anyai génjei, amelyek között az ugor eredetű genetikai elemek éppúgy jelen lehettek, mint a közép-ázsiai török népekre jellemzők a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Intézetében folyó kutatások szerint. A kutatás alapjául 16 Kárpát-medencei lelőhelyről származó 144, többségében honfoglalás kori csontváz szolgált, emellett egy kisebb, dél-alföldi, 7-9. századi csoport bevonásával az itt élő avar populáció genetikai jellemzőit is vizsgálták. A tudósok az eredményeket más publikált archaikus és modern mintákkal összevetve arra a következtetésre jutottak, hogy míg a kisebb mintaszámú vizsgált mikroregionális avar csoport inkább dél- és kelet-európai jellegzetességekkel bír, a honfoglaló populációt nyugat-eurázsiai jellegzetességek mellett mintegy negyedrészben közép-ázsiai és észak-ázsiai típusok alkotják.

 Az ázsiai típusok a honfoglalás kora óta eltelt bő évezredben szinte teljesen kikoptak a magyarság genetikai állományából, azonban néhány recens székely és csángó mitokondriális DNS-típus fennmaradó nyomaira utalhat. A kutatásnak a történeti tudományokra nézve is fontos eredménye, hogy rámutat, a 10. századi népességnek a régészeti leletanyag alapján kimutatott eltérései mögött nem áll egy anyai ági vérségi-rokonsági szervező erő.

Az adatok jelzik azt is, hogy a honfoglalás korának kutatásában használt régészeti-történeti kategóriák - a korábban használt klasszikus leletanyagú, valamint köznépi temetkezések szerinti csoportosítás - által létrehozott csoportokat jelenleg nem lehet megfeleltetni homogén eredetű népességeknek. A Kárpát-medencei 10. századi adatok jelentős része teljesen feltárt temetőkből származik, amelyekben az anyai ági rokonság csekély aránya egy mobil, temetőit rövid ideig használó népességre utal.

A tanulmány az archeogenetikai kutatás úgy nevezett klasszikus metodikájú időszakának eredményeit foglalja össze, lehetővé téve a kutatott 7-12. századi Kárpát-medencei népességek különböző szintű összefüggéseinek vizsgálatát, összevetve mind ma élő, mind más archaikus népességeinek adataival. A tanulmányt jegyző kutatók - Szécsényi-Nagy Anna, Csősz Aranka és Mende Balázs - szerint azért is jelentős siker a tanulmány megjelentetése, mert a korábbi módszerekkel végzett kutatások egyre inkább háttérbe szorulnak a vezető szaklapok publikációs szempontjaiban.

A kutatók a jövőben új generációs szekvenálási eljárások teljesgenom-szintű analízisre történő alkalmazásával szeretnének a korábbiaknál jóval nagyobb mennyiségű adatot kinyerni az archaikus maradványokból, így próbálva pontosabban feltérképezni az egyes népességek egymáshoz való viszonyát. Emellett a magyar etnogenezissel összefüggésbe hozható új területek és régiók, valamint a Kárpát-medence honfoglalást megelőző és azt követő népességének új típusú technológiai eljárásokkal végzett vizsgálatát is bevonnák a kutatásba - olvasható a közleményben.

Szerző