- Augusztus elején jelentették be a diák-Oscar-jelöltjeit, hét filmet jelöltek az 1746 nevezett alkotás közül, közöttük az Önét is. Hogyan fogadta az örömhírt? Tisztában volt vele, hogy ez egy jó kis film, aminek van esélye a külföldi sikerre?
- A jelölés kiváló visszajelzés arról, hogy nem pusztán magamnak készítek filmeket. Egyébként nem a felém irányuló figyelemnek örülök, hanem annak, hogy az, amin dolgoztam, reflektorfénybe kerül. Meg annak, hogy hatást vált ki másokból. Ha lehet ilyet mondani, jó filmnek éreztem ezt a munkámat, de azt nem tudtam, hogy messzire is eljuthat. Nem sokkal azt követően, hogy bejelentették a jelölteket, áthívott Osváth Gábor producer, a Szép alak fesztiváloztatója, hogy elmondja, mi történt. Nem tudtam hova tenni magamban a hírt, mert ekkor már kicsit elfelejtettem a filmemet, nem volt már dolgom vele. De váratlanul ért, az biztos.
- Tudta egyáltalán, mi ez a díj?
- Nem. Nyilván azért nem, mert legutóbb huszonkét éve jelöltek magyar filmet az elismerésre.
- Azonkívül, hogy váratlanul érte a hír, gondolom felettébb boldog is volt.
- Igen, de napokkal később jött ki rajtam az öröm. Szerintem egy ilyesfajta hír másfajta boldogságot ad, mint például egy ölelés. Ugyanis azt abban a pillanatban átérzed, ez viszont egy külső hatás, ami hirtelen érkezett, s amire nem lehet rögtön rácsatlakozni. Éppen ezért tartottam tőle némi távolságot, vártam, hogy elteljen egy kis idő, s csak ezt követően fogtam fel, hogy mennyire nagy, mennyire tök jó dolog ez a jelölés.
- Időközben kiderült, hogy kik vehetik át az elismerést a közelgő gálán, Los Angelesben. Nem bánja, hogy lemaradt a díjról?
- Ahányszor csak kérdeztek a díjról, próbáltam úgy válaszolni, hogy elmondtam: számomra ez nagyon nagy visszacsatolás, de már maga a jelölés is elismerés. Ha ezentúl még díjat is kapok, az nagyon király, de az már csak ráadás, mondogattam. Éppen emiatt nem dőltem a kardomba, amikor kijött a nyertesek névsora.
- Sok helyen foglalkoztak Önnel az utóbbi hetekben. Tartott a médiától, jelent az esetleges veszélyt a pályakezdő filmesekre?
- Kicsit megijesztett ez a hirtelen figyelem. Úgy látom, néhány sajtómunkás képes bizonyos helyzeteket kiforgatni, ezért volt bennem egyfajta tartás a médiaszerepléstől. Nyilván őszinte szeretnék lenni, olyasvalaki, aki nyíltan és tisztán kommunikál, de nem mindent szeretnék kiadni.
- Gondolom, annak sem örülne, ha a filmet bármelyik politikai oldal felkarolná, mondjuk azért, mert megjelenik benne a homoszexualitás.
- Nem szerettem volna, ha ez a film politikailag bármivel össze lenne mosva. Ez a film nem azért készült, hogy bármelyik politikai oldal feltűzhesse a zászlajára.
A Szép alak című filmben gyermekien kíváncsi takarítónő szeret bele a legszebb gimis lányba Forrás: SZFE
- A Jameson CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol az Ön filmjét is vetítették, Juliette Binoche Oscar-díjas francia színésznő azt mondta, úgy látja, a filmekkel lehet változtatni a közéleten, a társadalmon. Ön is így véli?
- Igen. Számomra fontos, hogy egy film megnyisson valamit az emberben. Hogy a lélek meg tudjon nyílni. Hogy egy pillanatra félre tudja tenni a néző azt a sok előítéletét, amit a társadalom állít. Számomra rendkívül fontos az is, hogy a szeretet valamilyen formában megjelenjen a filmben. Jó lenne, ha sok olyan mű lenne, amelynek nézése közben a lélek egy pillanatra megállna, befelé figyelne. Ha egy film elindít egy kicsi változást a néző saját életében, az dominóhatásként hat a környezetére is. Ha benned változás történik, az kihat a világra, ami körülvesz.
- Ahogy hallgatom, felvetődött bennem a gondolat: vajon képes a film arra, hogy megváltoztasson valakit akkor is, ha komoly előítéletekkel ül be a nézőtérre?
- Van egy közeli ismerősöm, aki bigott vallásos. Nem különösebben szívleli a melegeket sem, a melegfelvonulást kifejezetten ellenzi. Eljött a film egyik vetítésére, majd odalépett hozzám. Azt monda, megérintette a film, és szépnek tartotta. De ahogy mondtam, ez a film nem a homoszexualitás kérdéséről szól. Éppen az a szép, ha valaki észreveszi, hogy ez nem erről szól, hanem más van mögötte. A világ sem fekete és fehér minden. Egyébként ennél pozitívabb visszajelzés nem is érhetett volna, pedig kaptam sok szépet. Megerősített abban a hitemben, hogy a film tud nyitni.
- Hogyan született meg a film ötlete? Mi volt az első kép, amit kibontott?
- Először megtaláltam a filmben még soha nem szereplő Egyed Brigittát. Először csak annyit találtam ki, hogy majd takarítónőt játszik, aki egy suliban dolgozik. Egy bolyongó lélek az éjszakában. Utána gondoltam tovább, mik lehetnek a félelmei, problémái, mikbe fut bele. Szép lassan felépítettem a karaktert, akiről kiderül, nem szeretne takarító lenni, de számára valahol ez a magányos létezés menekülés is. Ugyanakkor szeretne kitörni is, de nem tudja, hogyan. Túlél. Mégis talál apró örömöket, amelyektől mégsem lesz teljesen szürke a napja.
- Mennyi idő alatt készült el a film?
- Hat napunk volt a forgatásra, ezentúl még egy-két napot illegálisan ráhúztam, ebből lettek súlyos tanári beszélgetéseim. Utólag nem bántam meg! (Nevet.) Persze nehéz a kérdés, mert a nyolc napban több egy-egy snitt újravételét magába foglaló nap is van, tehát nem csak tizenkét órás forgatási napjaink voltak. A vágásra értelemszerűen több időt kaptunk, az másfél hónapig húzódott. Az első verzió huszonöt perces volt. Akkor már alig akartam vágni, de az egyetemi rendszer miatt el kellett vennem belőle még néhány percet. Szerintem úgy is működött volna, most azt érzem, így feszesebb.
- Nem szeretné esetleg a húsz perc helyett akár százhúszban elmesélni a történetet?
- Ezt már többen kérdezték. El is játszottam a gondolattal, milyen irányokba lehetne vinni a filmet. De konkrét elhatározás még nem született bennem aziránt, hogy ezzel mennék-e tovább, ha kapnék lehetőséget nagyjátékfilmre.
- Egyébként úgy látom, a rövidfilmeknek nincs olyan jó megítélése, mint a nagyjátékfilmeknek.
- Engem azért is mozgat a nagyjátékfilm, mert sokkal nagyobb érdeklődés övezi. Holott úgy látom, egyre kevésbé mennek az emberek moziba, inkább letöltenek, gyors kapszulákra vágynak. Fájdalommal mondom, de nem vagyok abban biztos, hogy a nagyjátékfilmeké a jövő. Amennyire az internet dominál, el tudom képzelni, hogy végül a kisfilmek, a minél rövidebb munkák, a majdnem haikuk kora vár ránk. Manapság rengetegen néznek videókat, rövid gegeket. Hihetetlen gyorsan változik a világ, nehéz nem lemaradni. Különösen igaz ez a hozzám hasonlóan belülről dolgozó emberekre, akik lassabban reagálnak a történésekre.
- Jelenleg a diplomafilmjén dolgozik, méghozzá nagyon el van benne merülve. Mit lehet tudni róla?
- Elkezdtem valamin dolgozni, jelenetek írtam. Méghozzá egy személyre. Éppen tegnap hívták fel az osztályfőnökeim a figyelmet néhány buktatóra, ami ezzel a megközelítéssel jár. Mindenesetre most irányt keresek, bár korábban dőlt be filmtervem. Egyébként nagy rajtam a nyomás, pár hónap múlva forgatnom kell. Maximalista vagyok, soha nem tudtam sulis filmként kezelni az eddigi filmjeimet sem.
- Színészekben, vagy akárcsak a Szép alak esetében, amatőrökben gondolkozik?
- Én bárkire nyitott vagyok, tényleg bárkire! Mint eddig is, castingokat hívtam össze, figyelem a megérzéseimet, nyitott szemmel járok az utcán.