Gál Mária;

Szaúd-Arábia;arab tavasz;olajhatalom;

2016-10-03 07:32:00

Érik az arab tavasz újabb állomása

A 2011-es arab tavasz forradalma nem tudott kiterjedni az öbölmenti királyságokra, holott ezek az országok zömében vallási diktatúrák, amelyekben az alapvető emberi jogok terén igencsak nagy a baj. Szaúd-Arábia a térség legbefolyásosabb olajhatalma mostanában igencsak rossz időket él meg. Olyannyira, hogy akár a mindeddig sziklaszilárdnak tűnő vahabita vallási diktatúra lehet – előbb-utóbb – az arab tavasz következő állomása.

Abdallah szaúdi király tavaly januári halála után, de ettől függetlenül, az olajár esésének következtében komoly gazdasági gondok jelentkeztek Szaúd-Arábiában, amelyet mára a nők jogaiért indult társadalmi megmozdulás illetve az amerikai-szaúdi viszony látványos romlása, a jemeni háború kudarca tetőz.

Múlt héten az amerikai kongresszus Barack Obama elnök vétója ellenére megszavazta azt a törvényt, amely lehetővé teszi a 2001. szeptember 11-i World Trade Center elleni terrortámadás áldozatai hozzátartozóinak a pert az olajkirálysággal szemben. Az érintettek arra hivatkozva kívánnak pert indítani, hogy a 15 évvel ezelőtti terrortámadások 19 elkövetője közül 15 szaúdi állampolgár volt, Szaúd-Arábiát mint államot pedig a terrorizmus támogatásáért teszik felelőssé.

A washingtoni kongresszusi voksolás hírére igencsak megroggyant a szaúdi nemzeti valuta, a riál, hatalmasat esett a dollárral szemben. Az esést nyilván nem csak a várható perek híre okozta, hanem mindenekelőtt az, hogy pillanatnyilag igencsak bizonytalan mi várható a szaúdi gazdaságban. A szavazás ugyan szinte egybeesett az OPEC országok azon döntésével, hogy az olajár magasabban tartása érdekében korlátozzák olajkitermelésüket, csakhogy a világgazdaság szereplői úgy gondolják, lehet, hogy ez már nem elég a szaúdi gazdaság összeomlásának megelőzésére.

A negatív kilátásokat erősíti, hogy meginogtak Szaúd-Arábiai nemzetközi, regionális pozíciói is, több okból kifolyólag. Irán fokozatos visszatérése a nemzetközi gazdasági, politikai színtérre (a tavaly aláírt atomegyezmény illetve az országban egyelőre lassan, de érezhetően jelentkező demokratizálódási tendenciák, a fundamentalista, Nyugat-ellenes erők visszaszorulása hatására) csak az egyik és nem is a legégetőbb tényező. Nagy súllyal nyom a latban viszont az amerikai-szaúdi viszony elhidegülése, amely a szíriai háború miatt ugyan kevesebb nyilvánosságot kap, de kétségtelen.

Ugyancsak múlt héten, az amerikai kongresszus megszavazott még egy törvényt, amely mélypontra süllyesztette ezt a korábban kiemelt stratégiai jelentőségű partneri viszonyt. Washington támogatása nélkül pedig az olajkirályság térségbeli befolyása is csökken. A szenátus arról is döntött, hogy felfüggesztik a Szaúd-Arábiába tartó fegyverszállításokat, amíg a szaúdi vezetés jemeni civil célpontokat támad.

Márpedig támad, augusztus elején több hónapos szünet után a szaúdi vadászgépek újra elkezdték bombázni a jemeni főváros térségét. Márciusban az ENSZ közvetítésével hoztak tető alá egy tűzszüneti megállapodást a szemben álló felek, Rijád ekkor hagyta abba Szanaa bombázását. A béketárgyalások azonban kudarcba fulladtak, a szaúdi vezetésű szunnita arab országok koalíció vadászgépei – amely egyre inkább gyakorlatilag csak Szaúd-Arábiát jelenti – pedig a tűzszüneti megállapodás dacára, bombáznak.

Hivatalos álláspont szerint csak katonai célpontokat támadnak, de ezt az érintettek illetve a nemzetközi szervezetek egyaránt cáfolják, és az ENSZ is kivizsgálást kezdeményezett az ügyben. Egyes híradások szerint Rijad szeptember elején kazettás bombákat vetett be jemeni civil célpontok ellen, ami nemcsak a tűzszüneti egyezmény, hanem a nemzetközi jog megsértését is jelenti, háborús bűn. A 2015 márciusában kezdődött szaúdi offenzíva nyomán – augusztusi adatok szerint mintegy 10.000 civil halt meg, és több mint 17000 megsebesült, földig bombázták a civil infrastruktúrát (kórházakat, iskolákat, ipari létesítményeket), ami humanitárius válsághelyzetet teremtett Jemenben.

“A világ legborzasztóbb válságainak egyike és a helyzet egyre csak romlik” – értékelt Jamie McGoldrick, az ENSZ jemeni humanitárius koordinátora is a világszervezet Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) és Világélelmezési Programja (PAM) által fogalmazott közös közleményben. A FAO és a PAM becslései szerint Jemen 24 millió lakosából – melynek 15 százaléka egy év alatti kisgyermek – 7 millióan éheznek, további 7,1 millióan pedig szűkös élelemforrásokból élnek, és csaknem 3 millió öt év alatti gyermeket fenyeget krónikus alultápláltság.

A jemeni kíméletlen katonai beavatkozás miatt Rijad nyugati támogatottságának elvesztését kockáztatja. Minderre rátevődik az, hogy a királyságon belül is „hangulateltolódás” észlelhető. És nem akármilyen. Szaúd-Arábiában ugyanis nem mindennapi esemény, hogy férfiak is csatlakoznak a nők jogaiért kiálló bármilyen kezdeményezés mellé. Az azonban valóságos szenzációnak számít, hogy vallási vezetők emeljenek szót a nők érdekében. Múlt héten azonban ez is megtörtént, jelezve, hogy bár lassan, azért a világ egyik leggazdagabb országában is megváltoztathatók a körülmények.

Többezer szaúdi polgár írta alá ugyanis azt az múlt hétfőn indult online petíciót, amelyben a nők fölötti gyámság megszüntetését szorgalmazzák. A Twitteren megjelent petíció két nap alatt máris 14684 támogató aláírást szerzett. Ezzel párhuzamosan 2500 nő a királynak küldött táviratot, amelyben a gyámság felszámolására kérik. Az igazi szenzációt azonban az jelenti, hogy több neves egyházi jogtudós írt alá egy külön dokumentumot, amelyben állítják, nem az iszlám törvénykezésből ered ez a szaúdi nőket sújtó szabályozás.

A mozgalmat éltető aktivisták szerint a szaúdi királyi ház tagjai közül többen készek lennének a nyitásra, a társadalmi reformra, ám a klérus nyomása egyelőre az uralkodó házra is nagy. De felszínre kerültek az első jelek, miszerint a klérus soraiban is elindult valami. 2013 óta, - amikor október 26-án, addig soha nem látott eseményre került sor az olajkirályságban, nők vonultak utcára azt követelve, hogy legyen joguk autót vezetni – egyre több egyházi jogtudós helyezkedik arra az álláspontra, hogy a szaúdi nők helyzetét szabályozó törvényeknek semmi közük nincs a valláshoz, azok a királyság törvényei, amelyeket módosítani kell.