Áldás vagy átok a virtuális világ?

Publikálás dátuma
2016.10.03. 07:15

Az idei Szemrevaló Fesztivál egyik legnagyobb figyelmet keltő alkotása a svájci Niklaus Hiber Amateur Teens című filmje volt, amelynek 15 éves hősei számára a Facebook jelenti az érték(t)rendet, szexuális fantáziájukat pedig tragédiába vezető úton az online pornó gyújtja fel. Mennyire befolyásolja a tizenévesek választásait a közösségi média, vannak-e fix pontjai lelki életükben, emberi kapcsolatrendszerükben? Erről kérdeztük Herczog Mária családszociológust, a Eurochild, valamint a Család, Gyermek, Ifjúság Egyesület elnökét.

- Beszélgettem kamaszokkal a filmről. Magyarországon nem szokás kikérni a gyerekek véleményét, pedig, mint ahogy a filmből is kiderül, ha odafigyelnénk arra, amit a gyerekek mondanak, hogy ők hogyan látják ezt a jelenséget, könnyebben tudnánk a problémát kezelni. A filmbeli helyzeteket ők túlságosan leegyszerűsítettnek és sematikusnak érezték, akárcsak én. Például azt, hogy a családok csak jelzésszerűen vannak jelen, miként a családon belüli bizalmi viszonyok is. Az egyik jelenetben a főszereplő kislány édesanyjával kibontakozó szerelméről beszél, mire az anya rémült reakciója: terhes vagy? Nem érzékeli, hogy a lánya nem erről akar vele beszélni. És túlzottnak érezték a gyerekek azt is, ahogyan a film bemutatja az internetnek való kiszolgáltatottságot, szerintük ehhez már kell egy bizonyos fokú butaság.

- Tehát nem kell a Facebookot a vádlottak padjára ültetni.

- Az ENSZ gyermekjogi bizottságában dolgoztam nyolc évig. Amikor két évvel ezelőtt rendeztünk egy általános vitanapot a közösségi média és a gyermekjogok kapcsolatáról, nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy ne elsősorban a veszélyekről beszéljünk, hanem az internetnek és a digitális médiának hihetetlen előnyeiről. Nemcsak arról szól, hogy az embert eléri minden információ és bedőlhet a hülyeségnek, vagy az erőszaknak, hanem általa az is több esélyt kap, akinek nincsen otthon könyvtára, vagy megfelelő szülői háttere. A vitanapnak szintén központi témája volt, hogy miként lehet a gyerekeket arra megtanítani, hogy jól válasszanak és ellenállóvá váljanak az interneten keresztüli erőszaknak, megalázásnak. Az erről szóló kutatások kimutatták, hogy aki érzelmileg biztonságban él, és bízhat a körülötte lévő felnőttekben, az nincs ilyen veszélynek kitéve, mert nem „csábítható”. Aki egész nap a chat-szobában van, virtuális szerepjátékokban éli ki magát, annak a valóság feltehetően nem túl vonzó vagy egyenesen félelmetes.

- A film másik metszete a szexualitással kapcsolatos bizonytalanság.

- Ma is vannak családok, ahol ezekről a témákról nem lehet beszélni, az iskolai programok pedig nagyon silányak. Az érzelmek szerepe, a ki kivel, hányszor, lefeküdjön-e vagy nem, mitől jó, mitől nem – ezek tizenéves korban égető kérdések, de ha előtte nincsen semmi, akkor teljesen felkészületlenül érik a gyerekeket. A magyar oktatási rendszernek is az a drámája, hogy nem járul hozzá a személyiség fejlesztéséhez, a szociális készségek kialakulásához. Nincs vízió annak felépítésére, hogy egy gyerek kérdezni tudjon, elmondhassa a gondjait, érezzen, és tudjon konfliktusokat kezelni. A tinédzserkor ráadásul fájdalmas kor, az identifikálódás időszaka. Úgy gondolom, hogy ez a film alkalmas lenne arra, hogy megfelelően felkészült kollégák asszisztálása mellett iskolákban vetítsék, és ennek kapcsán felvessenek olyan problémákat, amelyekkel a tizenévesek küszködnek.

- Hogyan változott az elmúlt évtizedekben a kamaszok értékrendje?

- A közelmúlt kutatásaiból egyértelműen az derül ki, hogy a legjobb intézményi rendszert, óvodától egyetemig, a legjobb ismeretterjesztést is felülírja a családi minta. Ezért mondjuk mi, családvédelemmel foglalkozó szakemberek: a legfontosabb a családokat segíteni abban, hogy megértsék: abban, hogy az ő gyerekük mit fog gondolni a világról, és milyen módon fogja ezt gondolni, nekik kell segíteniük. Ami a kamaszok értékrendjét illeti: egy korábbi, statikusabb világban a gyerekek általában egy viszonylag homogén közösségben nőttek fel, ahol nagyjából hasonlóak voltak az értékek. Az identitás, az azonosulás a saját közösséggel erős volt. A második világháborút követő mobilitással számos korábbi szigorú viselkedési, együttélési szabály fellazult. Ez sok jót hozott, de legalább annyi nehézséget. Egyfelől jó, hogy nagyobb választék kínálkozik a szükségletekhez, másfelől viszont érett személyiségnek kell lenni ahhoz, hogy valaki tudja, hogy mit választ és annak a következményeit is vállalja. A mai világ üzenete, hogy bárkiből bármi lehet, de a valóság ettől nagyon messze van.

A másik probléma, hogy ezeknek a választásoknak egy része nem meggyőződésből születik, hanem sodródásból. A kortárs csoport hatása nagyon erős, különösen a serdülőkorban, amikor a gyerek csakazértsem azt csinálja, amit otthon mondanak neki. A mai szabadságvágy-kitörésekben rengeteg kétségbeesés van. A mi nemzedékünk is átélte ezt, csak akkor nem lehetett „olyan messzire szaladni.” Az értékrend bizonytalanságát mindazonáltal nem a „nagy szabadságban” látom, annál is inkább, mert többnyire „virtuális szabadságról” van szó, hanem abban, hogy a mai világ nem túl barátságos. Sokáig abban bíztunk, hogy a világ jó irányban fejlődik, egyre nagyobbak lesznek a lehetőségek a gazdaság, a szolgáltatások, a kultúra terén. Most viszont minden téren válságos időszakot élünk át. A jóléti modell megfordulni látszik, mintha visszamennénk egy ipari forradalom előtti gondolkodásba, amelyben az egyéni érdek és az egyéni boldogulás a lényeg, nem a közösségi szolidaritás. Ebben a helyzetben a gyerekek tényleg nagy bajban vannak, nem elég nekik a saját életkori sajátosságukból fakadó gondjuk, hanem azt látják, hogy semmi sem biztos, a korábbi „cölöpök” is teljesen elveszni látszanak, és a szülők sem tudnak határozott válaszokat adni. Ezek a gyerekek egy szorongó előző generációt látnak, amely már a saját egzisztenciáját sem tudja megtartani, egy olyan iskolarendszerben nőnek fel, amelynek semmi mondanivalója nincs a mai világról, amelyben nem létezik a folyamatosan kibontakozó képességek támogatása. Milyen értékrend alapján tud egy kamasz tájékozódni? A film is azt sugallja, hogy szükségük lenne olyan hiteles emberekre, akikhez dilemmáikkal fordulhatnának.

- Meg merik-e mondani a gyerekek a szülőknek, a tanároknak, hogy ők mit szeretnének?

- Több olyan nemzetközi kutatásban vettem részt, amelyekben gyerekek véleményét kérdeztük a legkülönbözőbb dolgokról. Fontos kutatási irány manapság a gyerekek „szubjektív jóléte”, és ezekből gyakran az derül ki, hogy a szülők nem ismerik a gyerekeiket. Spanyol kollégák a gironai egyetemen végeztek egy felmérést, amelyben megkérdezték a szülőket, hogy bizonyos dolgokról mit gondolnak kamasz gyerekeik. A szülők válaszai köszönőviszonyban sem voltak a gyerekek válaszaival. Fontos, hogy ezen a felnőttek ne megsértődjenek, hanem értsék meg, hogy súlyos kommunikációs zavarról van szó. Erről szól a film is: a szereplők egy más világban élnek, mint például az a lány, aki eljátssza a ribancot. Az, hogy a gyerekcsapat hogyan dekódolja ezt, az az éretlenségükkel is összefügg, de vajon megérti-e egy tanár, hogy a gyerek segítségre szorul? És szülőnek lenni is sokkal nagyobb feladat lett. Ma az az elvárás, hogy tökéletes gyereket kell produkálni, a gyerek teljesítménye a szülő sikerindikátora…És erre a szülők semmilyen támpontot nem kapnak, de nekik kellene vállalniuk minden felelősséget. Ennek a paradox helyzetnek a közepére kerül be a gyerek..

- A film címe, Amateur Teens, pornógyűjtőoldalakra utal.

- A pornónak semmi köze a szexualitáshoz. Olyan, mint a hamburger, gyors, gyomorfájós öröm, ha az egyáltalán. Azonnali kielégülést kínál bármi áron, de abból is minél extrémebbeket, mert már semmi sem elég izgalmas – ez nyilván egyfajta önpusztítás. Ebben megint a világvége-hangulatot lehet érezni, „orgiába menekül a világ”. Nem is tudják, hogy mitől fosztják meg magukat. És aztán jön a hatalmas csalódás vagy az identifikációs zavar: ha egy „gang-bang” helyett én inkább andalogni szeretnék a Margitszigeten, vacak vagyok? Ebben az a veszélyes, hogy miután nem kapnak jó élményt, újabb és újabb rossz körökbe kerülnek bele. Ezért is nagy baj, hogy nem tanítanak önismeretet, testtudatosságot. Ki vagyok én? Ki a másik? Ezt már óvodás korban el kellene kezdeni, hogy a gyerekek belenőjenek, és ehhez szervesen kapcsolódjon a szexus tanulása. Reméljük, hogy nem a pornó mutatja a jövő útját, mert boldogtalanná teszi az embereket.

- A filmben igen élesen jelentkezik az „állandó jelenlét” kényszere. Akinek csak 40 ismerőse van, már nem számít…

- Ez régebben is létezett: ki kivel jár, ki hol jelenik meg, kit hová hívnak meg, ki hanyadik sorban ül…A társadalmi presztízs szempontjából ezeknek megvolt a maguk jelentősége. Csakhogy ezt a jelenlétet ma az egész világ látja. Van, akinek az a fontos, hogy hány ismerőse van, de számomra például a Facebook rendkívül erős szakmai jelentétet jelent, sokat vitatkozom ismeretlenekkel is, fontosak az egyes posztokra kapott visszajelzések. Civil szervezetként is érzékeljük, hogy mennyi lehetőséget ad az ismeretterjesztésre. Tehát ismét oda térünk vissza, hogy sokkal több az előnye a közösségi oldalaknak, mint a veszélye. Persze, sok ostobaság és rémség érkezik, de az is ideér, ami fontos. Ennek felismerését kell megtanulni.

Amateur Teens
A Szemrevaló Filmfesztivál egyik blokkja a fiatalok problémáival foglalkozó alkotásokat mutatott be. A tavalyi Zürichi Filmfesztivál Közönségdíját elnyert Amateur Teens azt mutatja be, hogy a közösségi média hogyan sokszorozza meg, erősíti fel a tizenévesek életkori problémáit, miként teszi még kiszolgáltatottabbá őket ebben az érzékeny és nehéz életkorban. Kamasz fiúk és lányok mindennapjait követhetjük nyomon egy zürichi középiskolában.
Mindannyian arra vágynak, hogy szeressék és elfogadják őket, miközben sokféle iskolai, párkapcsolati gonddal küzdenek. De a közösségi média - a csillogó szelfikkel, és a megfelelési kényszerrel, hogy minél lazábbnak és szexibbnek látsszanak - arra készteti őket, hogy letagadják valódi érzéseiket, de legalábbis teljesen elbizonytalanítja őket, mi a jó és követendő, milyenek ők a többiekkel összehasonlítva.
A film rendezőjének az volt a legfontosabb célja, hogy a film hiteles legyen. Ezért döntött amellett, hogy a szereplők ne színészek, hanem civil fiatalok legyenek. A forgatókönyvet, és a dialógusokat tanárok, és középiskolás gyerekek bevonásával dolgozta ki.
Egy kutatás ijesztő eredményei: így szexelnek a fiatalok
A 25 év alatti fiatalok legalább hetente egyszer élnek nemi életet, a korosztály negyede még soha nem használt semmilyen fogamzásgátló módszert, sürgősségi fogamzásgátlásra viszont minden tizedik fiatalnak szüksége volt az elmúlt egy évben – derült ki a hvg.hu az NRC friss kutatásából - írja a hvg.hu.
Talán még ennél is megdöbbentőbb, hogy a megkérdezettek fele egyáltalán nem érzi úgy, hogy védekeznie kellene az első szexuális aktus során – sokan gondolják úgy, hogy erre nincs is szükség –, pedig a 19 éven aluliak körében csaknem minden második terhesség abortusszal végződik.
A kutatásból kiderült, hogy legtöbbször a szülői támogatás és a felvilágosítás hiánya áll a felelőtlen viselkedés hátterében, a megkérdezettek egy része azt is elmondta, hogy nem tudja, milyen eszközök állnak a rendelkezésére.

Nyomokban közöl igazságot a közmédia

Publikálás dátuma
2016.10.03. 07:03
Kiszolgálja a kormánypolitikát a „köztelevízió” FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Nem tartja magát a Közszolgálati Kódex követelményeihez a köztévé híradója - derült ki a Mérték Médiaelemző Műhely híradóelemzéséből. Az állami tévé hírműsorában pontatlanságokat, s túltolt propagandát tapasztaltak. Pedig a vizsgált augusztus 24-i adásokban még nem is pörgött a mozgósítás a kvótareferendumra.

A közszolgálati média egyik célja a Médiatörvény szerint a kiegyensúlyozott, pontos, alapos, tárgyilagos és felelős hírszolgáltatás, valamint tájékoztatás, továbbá a minőségi műsorkészítés a műsorfolyam minden elemében. A Közszolgálati Kódex e követelményeket kiegészíti a sokoldalú, időszerű és megbízható tájékoztatás elvárásaival. A Mérték Médiaelemző Műhely augusztus 24-i szúrópróbáján, amely a kiegyensúlyozott tájékoztatást és a minőségi műsorkészítést kereste azonban ismét elbukott az állami hírcsatorna kora esti fél órás, valamint a fél nyolcas nagy híradója. A törvényben és a „zsinórmértékül szolgáló” Közszolgálati Kódexben megfogalmazott követelmények mindegyike hagyott kívánnivalót maga után. A hírműsorok tájékoztatása nem volt pontos, alapos és tárgyilagos sem, a hírszolgáltatás pedig nem volt megbízhatónak és felelősnek mondható.

Már megint az infografika

Az aznap hajnalban történt olaszországi természeti csapásról mindkét híradó tudósított. A hat órai hírműsor 5 perces korrekt összeállítással számolt be a sok halálos áldozatot és sérültet, valamint tetemes anyagi kárt követelő földrengésről. Az esti hírműsor negyed órában foglalkozott a katasztrófával, ekkor a pusztulásról és a mentésről szóló helyszíni beszámolók mellett kapcsolták az olaszországi tudósítót, megkérdeztek itthoni földrengés-kutatót, továbbá a műsorvezető megkísérelte megvilágítani a földmozgások hátterét. A tájékoztatásba azonban több hiba is csúszott. Már korábban is tapasztaltuk, hogy az állami híradóban az - eredetileg a kommunikáció szemléletesebbé tételét, az információk befogadásának megkönnyítését szolgáló - infografikákat, feliratokat nem alkalmazzák a rendeltetésüknek megfelelő hatékonysággal. Olykor szándékosan értelemzavarók, máskor egyszerűen tévesek, hibásak, s emiatt nem segítik a tájékozódást. Több példát is találtunk erre az olasz tragédia feldolgozásában.

A fél nyolcas hírműsor headline-jában, majd a híranyag felkonferálásakor is hallhattuk, hogy már „legkevesebb 120-an meghaltak, 368-an megsebesültek” a 6,2 erősségű földrengésben. E szöveg alatt azonban a kora esti tudósítás felirata jelent meg, amely szerint az olaszországi földrengésben „73-AN MEGHALTAK, 150-EN ELTŰNTEK”. A meghaladott adatokat tükröző feliratot egy perc múlva kicserélték. Miközben a műsorvezető bevezetőjében elmondta, hogy a földmozgás középpontja Norcianál volt, de Rómától Nápolyig lehetett érezni, a képernyőn egy Olaszország középső részét ábrázoló térképen a rengéseket koncentrikus körök jelezték, a középpontban Rietivel, de feltüntették Amatricét, Acumolit, Rómát is, viszont az epicentrumként említett Norciat nem is jelölték.

A helyszíni tudósításokat követően a híradó hátteret próbált adni az ilyen természeti katasztrófák természetéről, indokairól, amelynek során ismét előkerült egy térkép. Ez -a műsorvezető szavai szerint - Olaszország földrengés-veszélyeztetettségi térképe volt, amelyen piros színnel jelölték azokat a területeket, ahol a legnagyobb valószínűséggel fordulhatnak elő rengések. „Minél pirosabb színű a terület, annál valószínűbb a rengésnek a veszélye. Láthatjuk, hogy a mostani epicentrum is ennek a piros résznek a területén található, tehát a legveszélyeztetettebb területen van.”

A videofalon megjelenített nagyméretű térkép azonban nem az olasz csizmát, hanem Európa teljes déli és középső részét ábrázolta Spanyolországtól Svájcon, Ausztrián, Magyarországon és Románián át Törökországig, s a földrengésveszélyes piros színből sem jutott semmi Olaszország területére. Annál több piros folt látszott Romániában, Törökországban, Görögországban, és néhány piros pötty Szlovénia-Horvátország határán is felfedezhető volt. Az olasz félsziget középső részét rózsaszínűre festették. A térképek és feliratok tehát nemhogy szemléletesebbé tették volna a tájékoztatást, hanem egyértelműen zavaróak voltak. A szóbeli és a képi információk közötti összhang hiánya - közszolgálati zsinórmérték ide vagy oda - nem eredményezett minőségi hírműsor készítést.

Túlteljesített propaganda

Megtévesztette a tévénézőket, hazugságot adott egy államtitkár szájába a kora esti, hat órakor a Duna Televízióban kezdődő híradó. A tanévkezdésről szóló híradásban a műsorvezető beszámolt arról, hogy csaknem 700 ezer gyerek jut ingyen tankönyvhöz, majd fokozva a jó híreket, azt is elmondta, hogy a család- és ifjúságügyért felelős államtitkár szerint az idén könnyebb lesz a családoknak a tanévkezdés, mert augusztusban kéthavi családtámogatást kapnak. Aztán bevágták az államtitkár kijelentését, amely szerint ezzel növekszik a családok anyagi mozgástere, „hiszen egy háromgyermekes család esetén akár 70 ezer forintos növekedést is tud jelenteni, 70 ezer forintos többletmozgást jelent ilyenkor a tanévkezdés előtt, amely jelentős anyagi segítséget tud jelenteni.”

Ez az örömhír azonban a közölt formájában - nem volt korrekt, sőt kifejezetten félrevezetőnek nevezhetjük. Az ugyanis teljes egészében kimaradt a híradásból, hogy nem plusz egyhavi pénzt kapnak a családok, hanem csak a szeptemberi családtámogatások kifizetését hozták előre augusztusra. Tehát nem valódi többletjuttatásról van szó, hanem arról, hogy előbb használhatják fel a jogosultak a családi pótlékot és az egyéb juttatásokat. Ezt egyébként az államtitkár a sajtótájékoztatóján rögzítette, így az állami televízió az ő mondandója megmásításával vezette félre azt a több mint 130 ezer embert, aki ennek az adásnak, mint a nap legnagyobb nézettségű közszolgálati híradójának a közönsége volt

(Az esti M1 híradóban az iskolakezdéssel kapcsolatos bővebb híranyag címében jelezték, hogy a szeptemberi családtámogatás érkezik előbb, de a korábbi hírműsorban elkövetett félrevezetés reagálatlanul maradt.)

A Ligetben minden nagyszerű

Győzelmi hangvételben számolt be az állami híradó arról, hogy a Liget Budapest Projekt részeként épül az egykori Szabolcs utcai kórház területén az Országos múzeumi restaurálási és raktározási központ, amelyben 2018-ra majd korszerű raktárak, restaurátor műhelyek, kutató szobák és egy látogató központ is elkészül. Baán László miniszteri biztos elmondta, hogy a központnak fontos szerepe lesz a műkincsek megőrzésében, a projekt műszaki vezetője pedig azt hangsúlyozta, hogy ennél a beruházásnál nem vágtak ki védett fát, már a tervezésnél figyeltek erre, és a zöldfelület nőni fog. Az összeállítás során vágóképeken mutatták az épülő és a régi épületeket, a zöldterületet, másodperceken keresztül külön közeliben is egy, a fákat körülvevő pozdorja kerítésre ragasztott Strabag-címkés „Védendő, - Megmaradó Fa” (betűhű másolat!) feliratú matricát. A tudósítás konkrét, naphoz kötött aktualitása nem derült ki, csak a következő napon vált nyilvánvalóvá, hogy a híradós összeállítást afféle PR-anyagként a Városliget Zrt. másnap nyilvánosságra hozott imázsfilmje beharangozójának szánták.

Ennek fényében még inkább elvárható lett volna az alapos tájékoztatáshoz, hogy egyértelművé tegyék, ebben a részprojektben nem a Városliget zöldfelületének bővítéséről van szó, és a védendőnek felmatricázott fák nem a Városligetben találhatók. Bár maga a raktározási központ beruházás a Liget Budapest Projekt része, az építkezés a Liget területén kívül folyik, így a zöldterület megnövelése nem a parkot gazdagítaná. De ez nem fért bele az állami média kiegyensúlyozott és sokoldalú tájékoztatásába, mint ahogyan az építési termelési riport mellől az is lemaradt, hogy erről az építkezésről szabálytalanul hordja el és teríti szét a sittet és a szennyezett földet a Liget Zrt. által megbízott cég, s ezért eljárás is indult ellene. A vs.hu több cikkében foglalkozott a témával július-augusztusban, így nem lett volna elérhetetlen az információ, ha a szándék a tájékoztatás és nem csak a többszörös propaganda.

Miből lesz a köztévéhír?

Az olimpiáról hazaérkező sportolókról szóló hírelemeket leszámítva a Duna Televízióban látható hírműsor több mint harmada, az M1 fél nyolcas nagyhíradó negyede foglalkozott a háború, terrorizmus, migráció hármasába sorolható témákkal. A híranyagok igen különböző fajsúlyú eseményeket dolgoztak fel: nem csak az Iszlám Állam szíriai bázisai elleni török tankhadművelet és a hazai határvadász kontingens 3 ezer fővel történő bővítése kapott helyet az összeállítások között, de beszámoltak a kabuli amerikai egyetemet ért támadásról, egy ausztráliai turistaszállóban történt gyilkosságról és egy finnországi kisvárosban a helyiek és bevándorlók között kitört verekedésről is. Ez utóbbi két eset hírértéke azonban a többihez képest igencsak kétesnek tűnik.

Egy dolog természetesen biztosan indokolja, hogy az állami híradó is foglalkozott velük: pontosan illeszkedett az állampolgárokban rémületet keltő, aggodalmat ébresztő, terrorizmussal fenyegető, a bevándorlókkal ijesztgető hírszerkesztési gyakorlathoz. A queenslandi hostelben ugyanis „Allah akbar” felkiáltással késelt halálra egy francia férfi egy brit nőt. A bűntényről szóló kétperces tudósításban háromszor ismételték meg, hogy a gyilkos „Allah akbar”, azaz „Allah a leghatalmasabb” kiáltozással gyilkolt, bár hozzátették, hogy a rendőrség egyelőre nem tud arról, hogy az elkövető kapcsolatban állt-e dzsihádista szervezetekkel, nem zárják ki ezt sem, de gyilkosság miatt nyomoznak. A híradás felében arról informáltak, hogy mintegy 100 ausztrál állampolgár vehetett részt eddig Szíriában az Iszlám Államhoz hasonló szélsőséges csoportok kiképzésein, és emlékeztettek rá, hogy a terrorszervezet arra biztatta követőit, civil célpontokat támadjanak Nyugaton. Erről a bűncselekményről a nagyobb nemzetközi sajtóorgánumok, mint a theguardian.com, vagy a telegraph.co.uk is beszámolt.

Nem úgy a másik ügyről, amely arról szólt, hogy migránsok és helyiek verekedtek össze botokkal, vasrudakkal egy finn kisvárosban azért, mert a bevándorlók a helybeliek szerint többször is molesztáltak finn nőket. A migránsok pedig azért idegesek, mert szerintük sok időt kell várni arra, hogy elbírálják a menedékkérelmüket. A hír szövegét a verekedés képeivel illusztrálták. Erről az ügyről információt csak finn és orosz oldalakon találtunk, azonban a cikkekben a konfliktus indokaként nem említik nők molesztálását. Azt írják, hogy helyiek támadták meg a menedékkérőket a menedékközpont előtt, mert meg akarták bosszulni, hogy állítólag egy nappal korábban migránsok egy boltban megvertek egy fiatal finn roma fiút.

A verekedés igazi motivációja a gyűlölet és a rasszizmus volt a rendőrség szerint. Az egyik cikkben azonban megfordult a történet: az írás szerint a menekültek kezében voltak a husángok, ők támadták meg a finneket, és a Youtube-ra feltöltött felvételnek – amiből a híradókban bemutatott képek is származnak – azt a címet adták, hogy „migránsok támadása a finnek ellen”. Nem tekinthető véletlennek, hogy az állami hírmédia éppen ez utóbbi hírforrásra építve mutatta be a történést, ez ugyanis jól illeszkedett a menekültellenes kormányzati kommunikációs kampányhoz.

Az előző példák megmutatták, miért nem tekinthető kiegyensúlyozott tájékoztatásnak a közszolgálati televízió által gyakorolt hírszolgáltatás. A nézők véleményalkotásához szükséges, ám kimaradt adatok például a Liget beruházáshoz kapcsolódóan, vagy az elhallgatott tények az előrehozott családtámogatások ügyében a tudatos manipulációs technika eszközeinek alkalmazását mutatja. De ilyen a torz hírszelekció is, amikor a hírszerkesztési gyakorlat a sokféle fellelhető, esetleg nehezen ellenőrizhető információ közül azt választja ki és használja fel a híradásban, amelynek akár csak egyetlen forrása van, ám illeszkedik az előítéletes koncepcióhoz.

A finn kisvárosi lakosok és a menedékkérők közti összetűzés tipikusan ilyen volt. Az eseményről beszámoló külföldi internetes oldalak nem említik a nők molesztálását, sőt több cikk egyenesen azt írta, hogy finnek támadtak migránsokra. Az állami televízió ebből is a nőket molesztáló migránsokról szóló sztereotípiát közvetítette nézőinek. És nem lehetett azért sem – a szó egészen tág értelmében – kiegyensúlyozott a tájékoztatás, mert annak párosulnia kellene a minőségi műsorkészítéssel. Az olaszországi földmozgásokról szóló beszámoló során tapasztalt bakik, az infografika használatakor elkövetett hibák komoly hiányosságokat jeleznek a szakmai felkészültségben, okozza akár szerkesztési, akár technikai hiányosság a rendre bekövetkező problémákat.

Szájkosár

Nincs tudományos felmérés a birtokunkban, de az szabad szemmel is látható, hogy a magyar állami televízió és rádió a rendszerváltozás utáni szakmai és morális mélypontjára süllyedt a népszavazási kampányban. Gátlások nélkül álltak oda a kormányzati akarat mellé; az m1 hírcsatorna okádta magából a bevándorlás-ellenes híreket és álhíreket. A minap például már az is negatív tartalmú közléssé változott náluk, hogy gyógyszer-túladagolásban halt meg egy migráns. A csatorna által megszólaltatottak külföldön és itthon szinte kivétel nélkül Orbán álláspontját szajkózták, miközben az ellenzék jószerivel csak negatív kontextusban tudott adásba kerülni.

Volt már ilyen időszaka a magyar sajtónak; úgy emlékszünk rá, mint a szakma legsötétebb napjaira, amikor központi irányítás alatt sínylődött a média. Az idő múlásával ez a járom egyre lazult; ahogy megjelentek az ellenzéki csoportosulások, ahogy elindult a szamizdat – többek között a Fidesz hathatós közreműködésével – úgy nyílt meg az út a szabad sajtó felé. Most, demokráciánk legnagyobb dicsőségére, fordított a folyamat: a Fidesz hathatós közreműködésével, sőt irányításával egyre többen szolgálják a hatalmat, esznek a kormányzat tenyeréből. Feltehetően hamarosan lesz az itt leírtaknak tudományos lenyomata is, csak azt ne higgyük, hogy az érintettek ezért szégyellni fogják magukat.

N.P.

Szerző

Napról napra hidegebb lesz

Publikálás dátuma
2016.10.03. 00:50
Fotó: Thinkstock
Hétfőn erősen felhős, borongós őszi időre számíthatunk, többfelé kialakulhat eső, zápor, északkeleten akár egy-egy zivatar is. Sokfelé élék, a Dunántúl északi felén erős lesz az északnyugati szél. Hajnalban 9-15, napközben 14-21 fok között alakul a hőmérséklet, keleten, délkeleten mérhetjük majd a legmagasabb értékeket. Markáns hidegfronti hatás lesz - írja az Időkép. 

Kedden észak felől többfelé számíthatunk esőre, záporokra, délen lehetnek reggel még naposabb időszakok. Erős, délutántól viharos lesz az északi-északnyugati szél. Hajnalban 6-11, délután 11-16 fok várható. 

Szerdán szakadozottabb lehet a felhőtakaró, gyenge eső, futó zápor is csak elszórtan alakulhat ki. Erős, a Dunántúlon viharos lesz az északnyugati szél. Tovább hűl a levegő, hajnalban 2-8, napközben 8-13 fok között alakul a hőmérséklet.

Csütörtökön tovább folytatódik a szeles, hűvös, többfelé csapadékos idő. A hideg reggelt követően délután mindössze 7-12 fokra van kilátás. Pénteken csak elszórtan lehet csapadék, és a szél is veszít erejéből. Napközben 10-15 fokot mérhetünk.

Szerző