Tubaszó a termelői piacon

Az idei pécsi Zeneszüret Fesztivál legnagyobb dobása a Londoni Filharmonikus Zenekar fellépése mellett talán az volt, hogy olyan helyekre vittek koncerteket, ahová nem szokás. Különböző kamarazenei formációk játszottak a baranyai városban vasútállomáson, bevásárlóközpontban, postán és piacon is.

Ha az ember a Londoni Filharmonikus Zenekar koncertjére érkezik Pécsre, a Zeneszüret Fesztiválra, akkor talán nem időzít rosszul. A várakozások szerint ugyanis ez látszott a sorozat csúcspontjának és valószínű, hogy a professzionalitást tekintve semmiképp sem lehet csalódásról beszélni. Annál is inkább nagy volt a várakozás, mert a londoni zenekar volt az első, amely nyugat-európai zenekarként vendégszerepelt Pécsett.

A Filharmónia Magyarország, melynek a vezetői pécsiek és ők szervezik a Zeneszüret Fesztivált is, hoztak már például orosz zenekart a városba, de nyugat-európait eddig még nekik sem sikerült. Valószínű, hogy egyszerű ok miatt, hiszen egy ilyen top zenekar utaztatása rendkívül drága. Most is szerveztek hozzá egy pesti fellépést, ugyanis a Kodály Központban rendezett hangverseny másnapján ugyanezzel a műsorral a Londoni Filharmonikusok az Erkel Színházban adtak koncertet. A pécsi koncertre állítólag a meghirdetés után nagyon rövid idő alatt elkeltek a nem túl olcsó belépők.

A programban Mendelssohn és Bruckner művei szerepeltek. A karmester pedig az együttest 2007 óta irányító Vladimir Jurowski volt, aki egyszerre bizonyult könnyednek és vérbeli profinak. Nagy figyelemmel és empátiával uralta az együttesét. A koncert szólistájaként pedig a szinte már világsztárnak számító fiatal magyar hegedűművész, Baráti Kristóf játékát élvezhettük. Baráti Mendelssohn–Bartholdy: e-moll hegedűversenyét játszotta, bizonyítva rendkívüli tehetségét.

Utána két ráadással is megörvendeztette a közönséget. Barátinak egyébként nem csak a játéka egyedi, elmondható ez a színpadi allűrjeiről is, hiszen amikor például kivonul a pódiumról, a hangszerét messze maga előtt tartja, aminek állítólag nincs különösebb oka, egyszerűen hozzátartozik a művész sajátos szertartásaihoz, személyes arculatának a részét képezi.

Bolero több változatban

Egy fesztiválnak különösen jót tesz, ha sikerül unikális kezdeményezésekkel előállni. Mindenképp ezek közé tartozik a szintén a Zeneszüret Fesztiválhoz kapcsolódó Bolero maraton. A szervezők ugyanis arra gondoltak, mi lenne, ha Ravel népszerű művét háromféle feldolgozásban játszanák el egy estén és mindegyikhez készülne koreográfia is.

A tánc egyébként is kiemelt szerepet kapott az idén a Zeneszüreten, bár még konkurencia is akadt a városban, hiszen nagyjából ugyanerre az időpontra időzítették a Pécsi Nemzeti Színházban lebonyolított tánctalálkozót.

A Bolero maratont a Kodály Központban rendezték és Ravel darabját dj változatban, népzenei feldolgozásban és hagyományosan, nagyzenekari kísérettel is meghallgathattuk.

Az első dj változatot DJ Bodoo jegyezte és a Kozma Attila készített hozzá koreográfiát a Miskolci Balett táncosai számára. Talán a legizgalmasabb produkció a második lett, melyet koreográfusként az a Barta Dóra jegyez, aki saját együttesével, a Kecskeméti City Balett táncosaival dolgozott együtt, a zenét pedig élőben a moldvai csángó dallamvilágból merítkező Zoord Zenekar szolgáltatta. A Szegedi Szimfonikus Zenekar eddig még soha nem működött együtt a Földi Béla által 1991-ben alapított Budapest Táncszínházzal. A mostani Bolero maraton erre is alkalmat adott. A Bolero maraton ötlete mindenképp bevált, még akkor is ha, az elkészült produkciók eltérő színvonalúnak bizonyultak.

Egyébként nem csak az ötlet számít, hanem például a helyszín is. A pécsi Püspöki Palotában rendeznek ugyan olykor vezetett túrákat, de a csodás épület terei nem alapvetően nyilvánosak. Most azonban egy kivételes alkalomként a Zeneszüret és a Pécsi Egyházmegye közös rendezésében a Püspöki Palota a remek fiatal művész, Balog József koncertjének adott helyet. Az intim hangulatú díszteremben a zongoraművész Rameau, Chopin, Bartók, Debussy és Gershwin műveit játszotta nagyszerűen.

A koncert felénél megkérte a szervezőket, hogy csukják be az ablakokat, mert a behallatszó tücskök muzsikáját most jobb lenne mellőzni és ezután következett például Bartók: Tizenöt magyar parasztdalának záró része, a Régi táncdalok, vagy Debussy: Hommage á Rameau című műve és végül Gershwin-Wild: Hét virtuóz etűdje. Balog József zongoraestje a Zeneszüret egyik legjobb, leginspirálóbb hangulatú ugyanakkor minőségi színvonalú koncertjének bizonyult és ebben közrejátszott a Püspöki Palota titkokkal teli, különleges atmoszférájú belső tere is.

Az idei Zeneszüretet majdnem egy hónappal előbb rendezték a szokásosnál és ezt az időjárás is meghálálta, hiszen az inkább nyári idő több szabadtéri helyszínen rendezett programnak is kedvezett. A Zene Világnapjához kapcsolódóan egész nap szólt a muzsika több rendhagyó helyszínen is, például a vasútállomáson, a Széchenyi téren, az Árkád bevásárlóközpontban és a Színház téren.

A Harmónia vonósnégyes tagjai a postán ügyintézőket lepték meg, Volt olyan totózó, akit azonban nem sikerült megzavarni, egy idősebb úr, a muzsika hatására sem nézett fel a játszókra, kizárólag a szelvénye foglalta le. De voltak olyanok, akik a csekkbefizetés után még maradtak néhány percig és élvezték a muzsikát.

Este a Széchenyi téren egy hatalmas szabadtéri színpadon játszottak a délután különböző helyszíneken fellépő együttesek a Szegedi Szimfonikus Zenekarral együtt, Gyüdi Sándor dirigált. Ez a program és a csábító idő különösen sokakat vonzott, az egyik Csajkovszkij művet még tűzijáték és ágyúszó is fűszerezte. Másnap piacokra vitték a zenét.

Kora reggel a vásárcsarnokban szólalt meg a muzsika, később az uránvárosi piacon, aztán pedig a Búza téri termelői piacon. Utóbbi helyszínen a Pécsi Tudomány Egyetem Művészeti Karának Tuba Együttese játszott az árusok és a vásárlók nem kis örömére.

A negyedórás alkalmi koncert szintén remek hangulatúra sikeredett. Olyan volt az egész, mintha direkt egy nyüzsgő hangulatú piacra szánták volna a szerzők a műveket. Az egyik árus meg is jegyezte, hogy ha ebéd után szólalt volna meg a zene, ő még táncolt is volna. Többen a lakásuk ablakából hallgatták a tubásokat. Beregi András a formáció vezetője, aki egyébként a Filharmónia Magyarországnál dolgozik és tanít az egyetemen elmondta, nagyon jó első lépésnek gondolja ezt a piaci muzsikálást azok számára, aki nem állandó koncertlátogatók és eddig idegenkedtek a komolyzenétől.

Azt is hozzátette, hogy a tuba szakra, ahol tanít, rapszodikusan jelentkeznek a növendékek, volt olyan évfolyam, ahová nyolcan jártak, most kétfős a szak. Akik pedig azt gondolták, hogy egy piacon nem lehet komolyzenét játszani, mostantól ettől az előítélettől nyugodtan megszabadulhatnak.