Csődöt mondhat a sok rotáció

Nagy lehetőséget szalasztott el az FC Barcelona a spanyol labdarúgó bajnokság 8. fordulójában. Ha ugyanis nyer a Celta Vigo otthonában, a tabella élére ugrott volna. Csakhogy kikapott, ezzel csak a negyedik. Sokan úgy vélik, megint Luis Enrique rotációja mondott csődöt. A kezdőcsapat állandó változtatása azonban kényszer, amit nagyon nehéz megkerülni.

Miközben itthon a csapatok már akkor nagyon fáradtak, ha hétközi bajnoki, vagy kupafordulót rendeznek, a nemzetközi kupákban szereplő együtteseknél teljesen megszokott az angol hét, azaz a hétközi és hétvégi mérkőzés. A Bajnokok Ligája-győztes Real Madrid például a 2015-2016-os szezonban összesen 38 bajnokit, 13 BL-találkozót vívott, s csak egy kupameccset, mert még Rafa Benítez irányítása alatt rögtön az első meccs után ki is zárták a viadalból: olyan játékost szerepeltetett, akit nem lett volna szabad. Ez összességében 52 találkozót jelent.

A Real játékosai azonban szinte lazsálhattak ahhoz képest, hogy az FC Barcelona focistáinak hányszor kellett pályára lépniük. A katalánok ugyan már a negyeddöntőben kiestek a BL-ben, de részt vettek a decemberi klubvilágbajnokságon, továbbá az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) Szuperkupáján, a spanyol szuperkupában, a hazai kupában pedig a döntőig meneteltek. Ez a 2015-2016-os évben 62 meccset jelentett. Még úgy is figyelemreméltó, 5,8 napos átlag, ha 365 naposnak számítanánk a fociévet. (Természetesen nem az, nyáron két hónapos szünet van, s akkor még a válogatott meccseket nem is számoltuk bele.)

Nem állíthatnánk, hogy a német rekordbajnok Bayern München játékosai ellazsálták volna a 2015-2016-os szezont. Az együttes 34 bajnokit, 12 BL-meccset, 6 német kupatalálkozót és egy német szuperkupa-meccset vívott, ami 53 összecsapást jelent. E klubokhoz képest szinte unatkoztak a tavalyi angol bajnok Leicester City „alkalmazottai”. A 38 bajnoki találkozó mellett ugyanis két FA Kupa, és három ligakupa találkozót vívtak, ami „csak” 43 összecsapás. A 2016-2017-es évadtól persze más a helyzet, hiszen Claudio Ranieri gárdája a BL-be is belekóstolhat.

Túlzott megterhelés alatt

Ha még hozzávesszük azt, hogy a nagy klubok egy sor válogatottat is adnak, a Real Madrid például 14-et, akkor megállapíthatjuk, hogy a sztáregyüttesek játékosai valóban elképesztő megterhelésnek vannak kitéve. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen megerőltető szezon végigjátszásához valóban két garnitúrányi futballistára van szükség. Akadnak edzők, akik előszeretettel rotálnak, így Luis Enrique, vagy az Internazionale trénere, Ronald De Boer. Utóbbi például olyan ritkán küldi pályára ugyanazt a tizenegyet, hogy múlt pénteken állítólag a milánói klub elöljárói kérték arra az Európa-ligában a prágai Sparta ellen elszenvedett vereség után: hagyjon fel a rotációval. (Ez azért jelent nehézséget számára, mert az El-re nem jelölték Joao Máriót, Gabigolt, Kondogbiát, valamint Joveticet sem).

Akadnak azonban olyan trénerek is, akik inkább ragaszkodnak a jól bevált kezdőhöz, mint Claudio Ranieri, vagy Carlo Ancelotti. Mindkét módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Luis Enrique, a katalánok trénere például az Alaves elleni hazai vereséget követően elismerte: az ő hibája volt az egész, mert nem olyan összeállításban szerepeltette gárdáját, amilyenben kellett volna. Vasárnap a Celta elleni idegenbeli meccsen is kissé szokatlan volt az összeállítás, meglepetésre a kezdőben kapott helyet Mathieu, Rafinha és Andre Gomes, igaz a változtatást a kényszer is szülte, hiszen Messi továbbra is sérült. Neymar és Suárez a pályán volt ugyan, de Arda Turant hátrébb vonta a tréner. Rafinha nem igazán találta fel magát az előretolt jobb oldali támadó szerepkörében, ezért Iniestát hozta be a helyére a szünetben.

Valamit tennie kellett Enriquének, hiszen az első játékrészben 3-0-ra vezettek a hazaiak. Aztán a második félidőben feltámadt a Barca, lőtt kettőt, de a Celta ismét növelte az előnyt. A végén Pique második gólját szerezve szépített még ugyan, de maradt a 4-3. Nyugodtan kijelenthetjük: a Celta vált a katalánok mumusává, hiszen az előző szezonban 4-1-re verte az akkor Messivel felálló Barcelonát. De tényleg csak a rotáción múlt-e a vasárnapi vereség? A játékos csereberéje akkor válik nehézkessé, ha egy csapatnak több sérültje is van.

Messi kiesését eleve nehéz pótolni, amint az a Mönchengladbach elleni BL-találkozón is egyértelmű volt. Ugyanakkor nem lehet csak erre fogni a katalánok vasárnapi bajnoki kudarcát. Óriási védelmi hibákat követtek el a Barca védői, köztük az állandó kezdő Pique is, aki két gólt lőtt ugyan, de saját középhátvéd posztján végig igen bizonytalannak tűnt. Ha a katalán ikon nem hibázott volna annyit, Enriquét most talán a rotáció nagymestereként ünneplik.

Zidane óvatosabb

Zinedine Zidane, a Real Madrid trénere viszont inkább konzervativizmusáról ismert. Ronaldót és Benzemát már akkor beállította, amikor még egyikük sem volt formában. Már most a fáradtság, a teljes ötlettelenség tükröződik a királyi gárda játékán. Talán túl sokat szerepelteti a francia tréner ugyanazokat, ő az a típus, aki óvatosabban cserélgeti a kezdő 11-et. Nemcsak Ronaldo, hanem Modric, Kroos, és Sergio Ramos játékából is hiányzik az a felszabadultság, ami általában jellemzi őket. Ez nem is csoda, hiszen mindannyian részt vettek a franciaországi labdarúgó Európa-bajnokságon, s talán nem volt elég idejük az előző szezon fáradalmainak kiheverésére.

Rotál persze Zidane is, de távolról sem annyira bátran, mint Enrique, a kulcsjátékosait ritkábban teszi kispadra. Általános meglepetést keltett például, amikor múlt kedden, hosszú sérülése után először épp a Dortmund elleni BL találkozón állította be a kezdőbe Keylor Navast. A Costa Rica-i remekül védett egyébként, de egy gólban – saját állítása szerint is – benne volt. A Real Madrid sorban négy döntetlent játszott az elmúlt időben, ebből hármat a bajnokságban, egyet a BL-ben. Zidane védelmében azt azért meg kell jegyezni, hogy állandó sérüléshullám sújtja együttesét, hétvégén a mind jobb formába lendülő James Rodríguez került a maródiak listájára.

Érdekes, hogy Zidane elődje, Rafa Benítez viszont épp túlzásba vitt rotációjáról ismert. A Realnál megbukott e módszerével, most azonban a Newcastle-nél épp ennek sikere miatt ünneplik. Más szint persze a Primera División és az angol Championship.

Előfordul, amikor egy edző azt látja, a rotáció segíthet abban, hogy motiválja a játékosokat. Claudio Ranieri együttese, a Leicester a BL-ben mindkét meccsét megnyerte, láthatóan rendkívüli módon motiválja a játékosokat a viadal, a bajnokság azonban most már mintha nem lenne olyan fontos számukra, amit a vasárnapi, Southampton elleni gól nélküli döntetlen is bizonyított. Az angol bajnok ezzel a 12. helyre szorult vissza a tabellán. Az olasz tréner azt közölte, a rotációban látja a kiutat, hiszen a „szentek” elleni bajnokin csak egyetlen helyen változtatott azon a csapaton, amely kedden a BL-ben az FC Portót fektette két vállra. Ranieri saját magát is hibásnak látja a gyengébb bajnoki szereplésben, mint mondta, több pihenőt kellene adnia a játékosoknak.

Ancelotti is próbálkozott

Miniválságba került a Bayern München. Carlo Ancelotti együttese az Atlético Madriddal szemben a BL-ben elszenvedett 0-1 után otthon csak 1-1-et játszott szombaton, a bajnokságban a Köln ellen. Pedig az olasz tréner a „kecskékkel” szembeni találkozó előtt azt közölte, a madridi vereség után elérkezett a rotáció ideje. Robbent betette a kezdőbe, de ez a húzása nem igazán jött be, mert már a szünetben le kellett cserélnie a hollandot. (Igaz, hogy ez volt hét hónap után a holland első tétmeccse.)

A rotációt egyes edzők lehetőségnek tartják arra, hogy fenntartsák csapatuk jobb formáját, mások viszont szükséges rossznak vélik. Egy biztos, nem könnyű mindig megtalálni a legjobb kezdő tizenegyet.