Szent Vlagyimir Párizsra figyel

Mindinkább Nyugat-Európára kacsint az orosz elnök, de korántsem biztos, hogy sikerül kitörnie az elszigeteltségből. Vlagyimir Putyin közelgő párizsi útját mérföldkőnek tekintették a szakértők, ám a vizitből már nem lesz semmi. Miután Francois Hollande francia elnök felvetette, hogy Oroszország háborús bűnöket követhetett el Szíriában, a Kreml lemondta az október 19-re tervezett látogatást. Putyin az ortodox katedrális új épületének felszentelésén vett volna részt. Sok francia jobboldali radikális egyenesen a kereszténység bástyáját látja az orosz elnökben, aki megállította a muzulmán terjeszkedést a francia fővárosban.

Vlagyimir Putyin elnök egyre aktívabb külpolitikát folytat. Szíriában orosz gépek bombázzák szorgosan az aleppói kórházakat, s segítik Bassár el-Aszad csapatait, Törökországban maga az államfő írta alá az egyezményt a Török Áramlat gázvezeték végrehajtásáról, Egyiptom, sőt a hagyományosan az Egyesült Államokhoz ezer szállal kötődő Fülöp-szigetek is orosz fegyverek vásárlását fontolgatja. Putyin azonban már Nyugat-Európa felé tekint. Október 19-re tervezett franciaországi útja nemcsak egy egyszerű elnöki vizit lett volna.

Igaz, az út körül eleve nagy volt a bizonytalanság. A francia vezetés ugyanis igen rossz néven vette Moszkvától, hogy megvétózta az ENSZ Biztonsági Tanácsánál benyújtott határozattervezetét, amely fegyvernyugvást javasolt az ezer sebből vérző Aleppo számára. Oroszország alighanem úgy véli, elérkezett a döntő ütközet ideje, s a kiéheztetett város nyugati részét a pusztító légicsapások segítségével bevehetik a kormányerők. Francois Hollande elnök sokáig hezitált.

A Le Figaro által megszólaltatott jobboldali francia politikusok győzködték a kormányzatot, hogy nem szabad lemondani a találkozót. Hollande azonban nem rejtette véka alá fenntartásait. Nem ígérte biztosra, hogy fogadja az orosz elnököt, s felvetette, a Szíriában elkövetett orosz jogsértéseket a Nemzetközi Büntető Bíróságnak (ICC) kellene kivizsgálnia.

Ha Putyin párizsi útja végül nem is jön létre, ettől még egyértelműek Putyin Nyugat felé való terjeszkedésének szándékai. Az orosz kormány jelentős támogatásával épült fel ugyanis az új ortodox katedrális a Szajna-partján. Az orosz elnök a komplexum felszentelése alkalmából érkezett volna az orosz fővárosba. A Kreml beruházása kapcsán Frédéric Mitterrand volt francia kulturális miniszter egyenesen „szent Vlagyimirnek” nevezte Putyint. Sok francia is lelkesen támogatta az építkezést, hiszen a pravoszláv dóm számukra a kereszténység bástyáját jelenti az „iszlám fenyegetés” közepette.

„A templom építése egyértelmű jelzés arra, hogy Moszkvának Párizsban is hatalmi ambíciói vannak” – értékelt a Frankfurter Allgemeine Zeitung hasábjain Cécile Vaissié Oroszország-kutató. Az egyetemi professzor, aki a „A Kreml hálózatai Franciaországban” című könyvében már részletesen is foglalkozott ezzel a kérdéssel, úgy véli, a katedrális Putyin geostratégiai céljait szolgálja. „A telket az orosz állam vásárolta meg, a komplexum építését a nagykövetség irányította” – mutatott rá a FAZ-ban.

Az orosz elnök ezzel jelezni kívánja: az iszlám terrortámadások által sújtott államban Oroszország megmentőként van jelen. A kutató úgy véli, az orosz elnök tudja, hogy a francia jobboldali radikális Nemzeti Front (FN), valamint több vezető konzervatív politikus is benne látja a kontinens egyedüli reménységét. Mindez azért is érdekes, mert egy olyan országban vélik a meglehetősen sajátos értelemben vett kereszténység patrónusának, ahol a társadalom hagyományosan büszke a szekularizmusra, az állam és az egyház szétválasztására.

A katedrálishoz valóságos kultúrkör, így például egy iskola is tartozik. Az az ingatlan, amelyen a Jean-Michel Wilomtte tervei alapján készült komplexumot emelték, korábban a francia meteorológiai szolgálathoz tartozott. Utóbbi azonban Párizs egyik külvárosába költözött, ezzel csökkentek fenntartási költségei. 2010-ben hirdették meg a 8400 négyzetméteres földterület eladását.

Több érdeklődő is jelentkezett, de a francia sajtó szerint csak két igazán tőkeerős érdeklődő maradt versenyben: Szaúd-Arábia és Oroszország. A királyság állítólag monumentális mecsetet akart építeni. Cécile Vaissié szerint sok honfitársa hálás Putyinnak azért, hogy megakadályozta Rijád terveit. Ez azonban a szakértő szerint csak a dezinformációs kampány hatására alakult ki, s kizártnak tartja, hogy valóban csak e két lehetőség merült fel: mecset vagy ortodox katedrális épüljön.

Marine Le Pen, a Nemzeti Front elnöke azonban lelkesen ünnepel. Szerinte a komplexum építése Oroszország erejét mutatja. Miközben ugyanis a pénzhiány miatt sok templom építését le kellett állítani, lám, a Kreml képes megvalósítani terveit. Ez a kivételes csodálat azért nem annyira meglepő a szélsőjobboldali párt elnökasszonyától, hiszen 11 millió euró értékű orosz hitelből finanszírozza elnökválasztási kampányát.

Szó se róla, az ismét elnöki ambíciókat dédelgető Nicolas Sarkozy is nagyon kedveli az orosz elnököt, s a magyar gyökerekkel rendelkező francia politikusnak is jelentős szerepe van abban, hogy a katedrális egyáltalán megépülhetett. Már államfőként is nagy barátja volt Putyinnak, ezért alighanem az ő közbenjárása is kellett ahhoz, hogy végül Moszkvához kerüljön a terület. Az ország mintegy 70 milliót fizetett érte, s további 100 milliót az építkezésért.

Frédéric Mitterrand, Sarkozy kultuszminisztere a „La récréation” című könyvében azt írta, Sarkozy annyira fontosnak tartotta a beruházást, hogy őt bízta meg a munkálatok folyamatos felügyeletével. „Az elnök személyes ígéretet tett erre Putyinnak” – írta az egykori tárcavezető. Amikor személyesen is találkoztak az orosz elnökkel, Putyin a vállára mért nagy ütésekkel adta tudtára, hogy elégedett munkájával.

Sarkozy akkori lelkesedését mások sem igazán értették. Kivált a titkosszolgálatok fejezték ki aggodalmukat. Az új orosz építmény ugyanis Párizsnak annyira központi helyén áll, több illusztris francia személyiség lakóhelye közelében, hogy akár egyfajta kémközpontként is szolgálhat. A volt köztársasági elnök azonban nem vette komolyan ezeket az aggodalmakat. Akkoriban a politikusok közül egyedül Bertrand Delanoe volt párizsi polgármester tett lépéseket azért, hogy az orosz tervek ne az eredeti elképzelések szerint valósuljanak meg. Elutasította például azt, hogy az orosz fél által kiválasztott építész, Manuel Núnez Yanowski valósítsa meg az álmokat. A városvezető szerint ugyanis túlságosan is monumentális tervei „nem feleltek meg a hely szellemének”.

Miután 2012-ben Sarkozy megbukott az elnökválasztáson, s utóda Francois Hollande köztársasági elnök lett, Putyin is lépéskényszerbe került. Ezért kénytelen volt belemenni abba, hogy Wilmotte tervei alapján valósítsák meg a nagy elképzeléseket, így aztán – ahogy Delanoe mondta – „nem változtatta Vörös térré Párizs szívét”.

A katedrális üzenet az orosz származású párizsiak számára, akik még az 1917-es októberi forradalmat követően tették át székhelyüket Franciaországba. Ők pravoszlávok ugyan, de nem a moszkvai patriarchátushoz, hanem a konstantinápolyi ökumenikus patriarchátushoz hűek. Putyin alighanem arra törekszik, hogy véget vessen ennek a vallási megosztottságnak, s minden orosz származású franciát az orosz ortodox egyházhoz tereljen – vélekedett Hélene Carrere d’Encausse francia történész. „Vlagyimir Putyin egy a történelem által inspirált víziót követ. Számára döntő jelentőségűek Oroszország európai gyökerei” – állítja az orosz vezetőt érezhetően igen nagyra becsülő szakértő. Úgy vélte, Putyin tervezett párizsi útja „a Kreml nagy visszatérése lesz a nemzetközi porondra”.

Az orosz ortodox közösség ezzel szemben valóságos hadüzenetként fogja fel a katedrális felszentelését. Ők ugyanis eddig sikeresen ellenálltak Oroszország minden olyan próbálkozásának, amellyel a moszkvai patriarchátus kötelékébe akarták terelni őket. Nem biztos, hogy sokáig ellent tudnak állni. Nizzában például kénytelenek voltak visszatérni a moszkvai pravoszláv egyház kötelékébe egy jogi vita folytán. Ők eleve nem kértek a kereszténység európai bástyájának látogatásából sem.