Előfizetés

Mi történt? „Ez egy gyáva puccs volt!”

CS.I.Z.
Publikálás dátuma
2016.10.11. 22:13
FOTÓ: Tóth Gergő
Mintha egy rossz disztópiát olvasnánk – jellemezte Pető Péter a Népszabadság körül kialakult helyzetet az ELTE Művészetelméleti Intézetének Média Tanszékének Mi történt a Népszabadsággal?” címmel szervezett kedd esti beszélgetésén.

„Ha néhány évvel ezelőtt leírja valaki, hogy így lesz vége az ország legnagyobb lapjának, valószínűleg röhögőgörcsöt kapunk” – mondta az október 8-án reggel gyakorlatilag bezárt, megszüntetett lap főszerkesztő-helyettese, aki szerint az újság tulajdonosai „gyáva puccsot” hajtottak végre nemcsak a munkavállalóikkal, de a komplett magyar nyilvánossággal, illetve a demokráciával szemben. Pető elutasította, hogy ötmilliárdos vesztesége lenne a Népszabadságnak, ugyanakkor elismerte, deficites a lap, csak nem tudni a pontos számokat, hiszen a lapot szombatig kiadó Mediaworks portfoliójába nem látunk bele.

A fideszes reakciókat, melyek a már említett hihetetlen összegű veszteségről szólnak, a cinizmus sötét mélységének nevezte az újságíró, hozzátéve: ha Magyarországon minden olyan sajtóterméket hirtelen megszüntetne a tulajdonos, amely az állami hirdetések nélkül veszteséget termel, az RTL Klubon kívül nemigen úszná meg senki. A tulajdonosnak, ha valóban gazdasági okok állnának a háttérben, számos lehetősége lett volna a civilizált megoldásra. Mondjuk leül a kollektívával, hogy új koncepciót találjanak ki, esetleg vevőt keres a lapra. „De hát ez a történet nem így kezdődött. Ez a történet úgy kezdődött, hogy a Népszabadságot bezárták.”

„Az állami hirdetések elosztása a rendszerváltás óta attól függ, melyik sajtótermék szimpatikus a hatalomnak” – így Tamás Ervin, a Népszabadság egykori főszerkesztő-helyettese, aki arról is beszélt, hogy a presztízslapokat rendszerint nem csupán az olvasók tartják el. Világszerte kidolgoznak támogatási módszereket arra, hogy a minőségi nyomtatott lapok fennmaradását segítsék – Magyarországon viszont ennek éppen az ellenkezője igaz. Tamás Ervin szerint annak idején komoly hiba volt, hogy a lap vezetése „későn eszmélt” az online fejlesztés ügyében, és a mostani helyzetben az MSZP felelőssége sem elhanyagolható, amely pártnak a Szabad Sajtó Alapítványon keresztül tulajdonhányada volt a lapban. Azt sem tegnap kezdték el rebesgetni, hogy a lap helyzete bizonytalan, hogy talán a kormányhoz közel állókhoz kerülhet, így az értelmiség természetesen árgus szemmel figyelte a hibákat, a gyávaság esetleges jeleit – egy ilyen közegben azonban különösen fontos, amit a szerkesztőség véghez vitt.

Pető Péter nem hisz abban, hogy egyetlen cikk miatt történt volna a bezárás, hosszabb folyamat eredménye ez. A Népszabadság atombiztos beszállítója lett a magyar nyilvánosságnak, ami a hatalomnak kényelmetlen, kínos ügyeket illeti. Ha pedig az ilyen műhelyeket ellehetetlenítik, „a hatalom azt csinálhat, amit csak akar” – utalt Pető a bezárás mögött sejthető okokra. A „jelenlegi” főszerkesztő-helyettes egyébként meglepődött, milyen egységesen állt ki a magyar nyilvánosság az ügyben, majd arról beszélt, a legfontosabb cél most, hogy a Népszabadság cikkei visszakerüljenek ebbe a nyilvánosságba. „Most az a kérdés, milyen országban fognak élni a következő nemzedékek” – mondta Pető, aki szerint a sajtószabadság kérdésében minden magyar érintett, akkor is, ha minderről nem vesz tudomást.

A következő lépésekről szólva az újságíró elmondta: fenntarthatatlan az állapot, ami a Mediaworks és a Népszabadság kollektívája között kialakult. Ezt a viszonyt kell rendezni először. „Nyolcvan ember ül és nem tudja, mi történik vele, gyerekeik, hiteleik vannak, meg bizonytalanságaik. És ott a tulajdonos, aki büszkélkedik, mekkora nyeresége van. Valamit mondania kell a cégnek, mert ez így emberkínzás. Ha már tisztességtelenül megszüntette a lapot, legalább közölje, mik a szándékai!” – fogalmazott Pető Péter.

Népszabadság: teljes bizonytalanság

Publikálás dátuma
2016.10.11. 21:07
FOTÓ: Szalmás Péter
Elmaradt a Népszabadság főszerkesztőjének és a Mediaworks vezetőinek újabb megbeszélése. Az érdekvédelmi szervezetek ugyanakkor tárgyaltak. Újra megkezdődtek a találgatások, hogy kormányközeli üzleti köröknek játszhatják át a megyei napilapok legnagyobb csomagját birtokló céget.

Zavaros helyzet alakult ki a kiadó által szombat óta „felfüggesztett” Népszabadság körül, miután a Mediaworks kedden közleményt adott ki: „sajnálattal vettük tudomásul, hogy a Népszabadság főszerkesztője által a lap potenciális akvizíciója kapcsán kezdeményezett megbeszélést a főszerkesztő röviddel a tárgyalás megkezdése előtt lemondta”. A hvg.hu ezek után érte el kedd este a lap főszerkesztőjét, aki elmondta: a Mediaworks tulajdonosának, illetve a cég vezetésének minden egyéb tárgyalás feltételéül szabták, hogy a kiadó rendezze a bizonytalanságban tartott munkavállalók anyagi helyzetét. Ugyancsak kérték, hogy az egyeztetések megkezdése előtt a Mediaworks tisztázza, mi van az MKB Banknak a Népszabadságra bejegyzett jelzálogával, tárgyalni ugyanis csak „tiszta” cégről lehet. A Mediaworks közleménye szerint a cég, illetve a tulajdonos „továbbra is nyitott a lap jövőjét érintő egyeztetésekre”, ezért várják a szerkesztőség képviselőinek „konstruktív javaslatait”.

Ennek ellentmond, hogy az újság üzemi tanácsának és szakszervezetének a kiadó vezetőivel folytatott keddi egyeztetésein hírek szerint arról volt szó, milyen feltételek mellett mondanak fel a dolgozóknak. A munkatársak munkajogi beadványt készítettek az őket ért eddigi sérelmek: a székházból való kitiltásuk és amiatt, mert nem kaptak semmilyen előzetes jelzést a lap megszüntetéséről.

A Népszabadság vasárnapi „felfüggesztése” óta folyamatos a találgatás, hogy Orbán Viktor adott-e kilövési parancsot a szerkesztőségre, mert az utóbbi hetekben egyre több, a Fidesz számára kényelmetlen ügyet tártak fel a lap újságírói Rogán Antal helikopterezésétől Matolcsy György Patai Mihálytól, a bankszövetség elnökétől bérelt luxuslakásáig. Ha pedig így van, akkor melyik kormány- vagy Orbán-barát vállalkozás áll a döntés hátterében.

A kérdést a CNN amerikai hírtelevízió egyik legismertebb riportere, Richard Quest is feltette a Népszabadság külpolitikai rovatvezetőjének. Horváth Gábor válaszában nemcsak a kormányközeli botrányokat említette meg a felszámolás lehetséges okai között, hanem a lap kritikus hangvételét is a végül érvénytelenül zárult kvótanépszavazás kampánya idején. Amikor a magyarországi médiahelyzet súlyosságát firtatta a riporter, a lap korábbi washingtoni tudósítója azt a helyzetet írta le, amikor az Egyesült Államokban a CNN és a többi nagy független televízió¬társaság kormányzati uralom alatt működne, majd megszűnne a New York Times is.

A kormánypárti megszólalók természetesen képtelenségnek nevezik a kormány felelősségének firtatását. Egy videofelvételen Kósa Lajos frakcióvezető a hétfőn megjelent magyarázatot cifrázta, miszerint az egész Népszabadság botrányért a szocialisták a felelősek, hiszen ők adták el a majdnem 30 százalékos tulajdonrészüket a pénzügyi befektetőnek, amivel előkészítették a mostani helyzet kialakulását. Révész Máriusz pedig már azt is furcsának nevezte, hogy ha egy külföldi magánvállalkozó elad egy lapot, az emberek azonnal a kormány ellen indulnak. A kerékpárügyi biztos érdeklődési köréből minden bizonnyal kikerült minden, a magyar médiapiacot gyökerestől felforgató korábbi kormányzati lépés, ahogyan az előző fideszes sajtóbirodalmat uraló Simicska Lajossal történt szakítás utáni piaci mozgásokkal sem foglalkozott. Másként nem magyarázható álnaiv megszólalása.

A valóságban azonban több mint logikus a kijelentés, hogy térségünkben egy ország legnagyobb példányszámú és legnépszerűbb politikai napilapja kizárólag az adott állam vezetésének jóváhagyásával, vagy éppen annak kérésére számolható fel. Senki nem gondolja ugyanakkor, hogy hirtelen elhatározás volt a lépés, legfeljebb annak időzítése volt kérdéses, amióta a magyar hatóságok engedélyezték a Heinrich Pecina osztrák befektető nevén bejegyzett médiavállalkozás egyre nagyobb térnyerését a magyar lappiacon.

Az Átlátszó szedte össze az adatokat, amelyek szerint az állami hirdetésekből élő kormánylapok olyan alacsony példányszámban jelennek meg, hogy nem merik auditáltatni magukat a piaci adatokat összesítő Magyar Terjesztés-ellenőrzési Szövetség (MATESZ) listájában, a kormány mégis életben tartja a Magyar Hírlapot, a Magyar Időket és a Metropolt a piacról kilövő Lokált, sőt a kedvenc kormánylappá előlépett Magyar Idők internetes oldalának, a szintén kormányoldalnak számító 888-nak és bulvár megfelelőjének, a Riposztnak a látogatószámát sem adják meg. Hogy mennyire torz a Népszabadság esetében bőszen hangoztatott kritika, ami szerint az volt a baj, hogy nem tudott megélni a piacról, mi sem bizonyítja jobban, mint ezeknek a túlnyomó részben kormányhirdetésekkel életben tartott pár ezres lapocskáknak a példája. Ezen a piacon a csökkenő példányszámú, de még mindig piac¬vezető Népszabadság volt a legélesebb konkurencia, amivel szemben lépni kellett.

Ilyen is lehetne a lap kormányközeli kézben.

Ilyen is lehetne a lap kormányközeli kézben.

Egy osztrák újságíró úgy nyilatkozott a Hír Tv-nek, hogy a Népszabadságot is birtokló Pecina eredeti vállalkozása, a Vienna Capital Partners (VCP) eddig egyáltalán nem volt aktív anyaországa lappiacán. Ezért is több mint feltűnő, hogy hosszas tárgyalások után, de 2014 októberében megszerezte a magyar lappiac legértékesebb portfólióját akkor még „csak” nyolc megyei napilappal. Már akkor sokan állították, hogy ezt csak fideszes hátszéllel tehette meg. A lapok korábbi tulajdonosai, a Ringier és az Axel Springer azért adták el a VCP-nek a kiadványokat, mert a Gazdasági Versenyhivatal nem engedélyezte, hogy valamennyi lapjukat bevigyék egyesített cégükbe, holott ez a folyamat akkor már Európa-szerte lezajlott.

A VCP korábban egyszer került újság közelébe, amikor résztulajdonosa volt a szerbiai Blicknek, nem véletlen tehát, hogy amikor először szóba került a Pecina-birodalom magyar lappiaci terjeszkedésének híre, már 2013 tavaszán arról számolt be a hvg.hu, hogy a VCP székhelye ugyanabban a Bécs belvárosában lévő, az Albertina múzeumra néző épületben van, „ahol Fellegi Tamás egykori fejlesztési miniszter és az Infocenter volt tulajdonosa, az Euroatlantic Solutions nevű kommunikációs tanácsadó cége székel”.

Az osztrák befektetői társaság alapítója a gazdaság és a politika határmezsgyéjén mozgó több üzletnél is bábáskodott az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon – írta akkor a VS.hu. Először vegyipari befektetéseket keresett egy Írországban bejegyzett offshore cég közvetítésével, majd a brit Virgin-szigeteken bejegyzett másik offshore cég segítségével adott túl tulajdonrészén. Az ügylet médiapiaci pikantériája, hogy ebben az üzletben egy olyan ügyvéd segítette a céget, aki később a TV2 Fidesz-közelinek gyanított megvásárlásánál is közreműködött.

A VCP-nek ezután már csak egy befektetése maradt Magyarországon az FHB Bankban, amelynek elnöke az akkor még Orbán barátjának számító Spéder Zoltán volt. Egyáltalán nem mellékes politikai szál ebben a követhetetlenül kusza cégtörténetben, hogy a VCP tanácsadó bizottságának tagja Martonyi János korábbi fideszes külügyminiszter s Andreas Rudas, az RTL-Központ regionális igazgatója, és az egyik legnagyobb letelepedési kötvénybizniszt lebonyolító cég kínai tulajdonosa.

A magyar lappiacon tehát nagy múlttal nem rendelkező Pecina-féle médiavállalkozás, a 2014 szeptemberében bejegyzett Mediaworks Hungary Zrt. furcsa módon a két nagyhírű médiabirodalom egyesülését korábban megakadályozó Médiatanács és a versenyhivatal engedélyével a közelmúltban megvehette a vidéki lappiacon meghatározó részesedéssel rendelkező Pannon Lapok Társaságát is. Közben azonban hónapok óta tartanak azok a találgatások, hogy az osztrák üzletember nem magának, hanem Orbán-közeli vállalkozásoknak gyűjtögette a lapokat, cserébe azért, hogy a magyar hatóságok ne adjanak ki korábbi vállalkozásaival kapcsolatos iratokat az osztrákoknak, ahol sikkasztás miatt eljárás folyik ellene.

Korábban szóbeszéd tárgya volt, hogy a Ringier és a Népszabadság Simicska Lajos portfólióját gyarapította volna, ha nem jön közbe a G-nap, amely után a Népszabadság Pecina nyakán ragadt, egészen addig, amíg a kormányfő meg nem teremtette a Simicska-birodalom helyébe lépő új fideszes médiát. Augusztus végén a hvg.hu, az Átlátszó és az ATV is foglalkozott a Mediaworks eladásának állítólagos terveivel, s akkor Mészáros Lőrincet vélték felfedezni a tervezett ügylet hátterében, pontosabban egyik leggyakoribb partnerét, az állami megrendelésekkel kitömött Duna Aszfalt Kft.-t. A terveket néhány hete épp a nol.hu oldalán cáfolták az érintettek, de sokan most is azt feltételezik, hogy háttéralku készül, amelyben az osztrák szálnál tisztábban tehetné rá a kezét az Orbán-kormány a megyei piac legnagyobb kiadójára. A játszmában a Népszabadság kinyírása már csak ráadás lehetett a Mediaworks részéről.

Ami pedig a szerkesztőség körül zajló keddi további eseményeket illeti: mint az megírtuk, betegségre hivatkozva lemondott Katona Viktor, a Mediaworks megbízott igazgatója, aki szombaton vette át a cég vezetését Rónai Balázstól, és aki szombaton futárral értesítette aláíratlan levelekben a lap munkatársait, hogy felmentették őket a munkavégzés alól. Katonát kerestük, de nem válaszolt. Az is kiderült, hogy a Mediaworks jelzáloggal terhelte meg egy hónapja a Népszabadság és a nol.hu márkanevet az MKB Banknál, hogy a Pannon Lapok vidéki újságjait felvásárolhassa, ami a 2018-as választások előtt létfontosságú Orbán Viktornak. A jelzálog miatt a Mediaworks, ha akarná sem tudná a bank nélkül eladni a lapot másnak. Szakértők azt kérdezik, mit ér az a márka és logó, amely nem jelenik meg a piacon, nem követett-e el fedezeti hitelcsalást a cég. Ha túl hosszú volt a magyarázat a kérdésre, vajon miért feltételezi bárki, hogy az orbáni politika áll a Népszabadság megfojtása mögött, az nem a szerkesztő hibája…

A kiadóhoz tartozó lapok közül megszólalt az első vidéki napilap kollektívája. A Dunántúli Napló pécsi szerkesztősége azt írta: „Megdöbbenéssel értesültünk a Népszabadság működésének váratlan felfüggesztéséről, ezúton fejezzük ki szolidaritásunkat a lap minden munkatársa iránt”.

Népszabadság: teljes bizonytalanság

Publikálás dátuma
2016.10.11. 21:07
FOTÓ: Szalmás Péter
Elmaradt a Népszabadság főszerkesztőjének és a Mediaworks vezetőinek újabb megbeszélése. Az érdekvédelmi szervezetek ugyanakkor tárgyaltak. Újra megkezdődtek a találgatások, hogy kormányközeli üzleti köröknek játszhatják át a megyei napilapok legnagyobb csomagját birtokló céget.

Zavaros helyzet alakult ki a kiadó által szombat óta „felfüggesztett” Népszabadság körül, miután a Mediaworks kedden közleményt adott ki: „sajnálattal vettük tudomásul, hogy a Népszabadság főszerkesztője által a lap potenciális akvizíciója kapcsán kezdeményezett megbeszélést a főszerkesztő röviddel a tárgyalás megkezdése előtt lemondta”. A hvg.hu ezek után érte el kedd este a lap főszerkesztőjét, aki elmondta: a Mediaworks tulajdonosának, illetve a cég vezetésének minden egyéb tárgyalás feltételéül szabták, hogy a kiadó rendezze a bizonytalanságban tartott munkavállalók anyagi helyzetét. Ugyancsak kérték, hogy az egyeztetések megkezdése előtt a Mediaworks tisztázza, mi van az MKB Banknak a Népszabadságra bejegyzett jelzálogával, tárgyalni ugyanis csak „tiszta” cégről lehet. A Mediaworks közleménye szerint a cég, illetve a tulajdonos „továbbra is nyitott a lap jövőjét érintő egyeztetésekre”, ezért várják a szerkesztőség képviselőinek „konstruktív javaslatait”.

Ennek ellentmond, hogy az újság üzemi tanácsának és szakszervezetének a kiadó vezetőivel folytatott keddi egyeztetésein hírek szerint arról volt szó, milyen feltételek mellett mondanak fel a dolgozóknak. A munkatársak munkajogi beadványt készítettek az őket ért eddigi sérelmek: a székházból való kitiltásuk és amiatt, mert nem kaptak semmilyen előzetes jelzést a lap megszüntetéséről.

A Népszabadság vasárnapi „felfüggesztése” óta folyamatos a találgatás, hogy Orbán Viktor adott-e kilövési parancsot a szerkesztőségre, mert az utóbbi hetekben egyre több, a Fidesz számára kényelmetlen ügyet tártak fel a lap újságírói Rogán Antal helikopterezésétől Matolcsy György Patai Mihálytól, a bankszövetség elnökétől bérelt luxuslakásáig. Ha pedig így van, akkor melyik kormány- vagy Orbán-barát vállalkozás áll a döntés hátterében.

A kérdést a CNN amerikai hírtelevízió egyik legismertebb riportere, Richard Quest is feltette a Népszabadság külpolitikai rovatvezetőjének. Horváth Gábor válaszában nemcsak a kormányközeli botrányokat említette meg a felszámolás lehetséges okai között, hanem a lap kritikus hangvételét is a végül érvénytelenül zárult kvótanépszavazás kampánya idején. Amikor a magyarországi médiahelyzet súlyosságát firtatta a riporter, a lap korábbi washingtoni tudósítója azt a helyzetet írta le, amikor az Egyesült Államokban a CNN és a többi nagy független televízió¬társaság kormányzati uralom alatt működne, majd megszűnne a New York Times is.

A kormánypárti megszólalók természetesen képtelenségnek nevezik a kormány felelősségének firtatását. Egy videofelvételen Kósa Lajos frakcióvezető a hétfőn megjelent magyarázatot cifrázta, miszerint az egész Népszabadság botrányért a szocialisták a felelősek, hiszen ők adták el a majdnem 30 százalékos tulajdonrészüket a pénzügyi befektetőnek, amivel előkészítették a mostani helyzet kialakulását. Révész Máriusz pedig már azt is furcsának nevezte, hogy ha egy külföldi magánvállalkozó elad egy lapot, az emberek azonnal a kormány ellen indulnak. A kerékpárügyi biztos érdeklődési köréből minden bizonnyal kikerült minden, a magyar médiapiacot gyökerestől felforgató korábbi kormányzati lépés, ahogyan az előző fideszes sajtóbirodalmat uraló Simicska Lajossal történt szakítás utáni piaci mozgásokkal sem foglalkozott. Másként nem magyarázható álnaiv megszólalása.

A valóságban azonban több mint logikus a kijelentés, hogy térségünkben egy ország legnagyobb példányszámú és legnépszerűbb politikai napilapja kizárólag az adott állam vezetésének jóváhagyásával, vagy éppen annak kérésére számolható fel. Senki nem gondolja ugyanakkor, hogy hirtelen elhatározás volt a lépés, legfeljebb annak időzítése volt kérdéses, amióta a magyar hatóságok engedélyezték a Heinrich Pecina osztrák befektető nevén bejegyzett médiavállalkozás egyre nagyobb térnyerését a magyar lappiacon.

Az Átlátszó szedte össze az adatokat, amelyek szerint az állami hirdetésekből élő kormánylapok olyan alacsony példányszámban jelennek meg, hogy nem merik auditáltatni magukat a piaci adatokat összesítő Magyar Terjesztés-ellenőrzési Szövetség (MATESZ) listájában, a kormány mégis életben tartja a Magyar Hírlapot, a Magyar Időket és a Metropolt a piacról kilövő Lokált, sőt a kedvenc kormánylappá előlépett Magyar Idők internetes oldalának, a szintén kormányoldalnak számító 888-nak és bulvár megfelelőjének, a Riposztnak a látogatószámát sem adják meg. Hogy mennyire torz a Népszabadság esetében bőszen hangoztatott kritika, ami szerint az volt a baj, hogy nem tudott megélni a piacról, mi sem bizonyítja jobban, mint ezeknek a túlnyomó részben kormányhirdetésekkel életben tartott pár ezres lapocskáknak a példája. Ezen a piacon a csökkenő példányszámú, de még mindig piac¬vezető Népszabadság volt a legélesebb konkurencia, amivel szemben lépni kellett.

Ilyen is lehetne a lap kormányközeli kézben.

Ilyen is lehetne a lap kormányközeli kézben.

Egy osztrák újságíró úgy nyilatkozott a Hír Tv-nek, hogy a Népszabadságot is birtokló Pecina eredeti vállalkozása, a Vienna Capital Partners (VCP) eddig egyáltalán nem volt aktív anyaországa lappiacán. Ezért is több mint feltűnő, hogy hosszas tárgyalások után, de 2014 októberében megszerezte a magyar lappiac legértékesebb portfólióját akkor még „csak” nyolc megyei napilappal. Már akkor sokan állították, hogy ezt csak fideszes hátszéllel tehette meg. A lapok korábbi tulajdonosai, a Ringier és az Axel Springer azért adták el a VCP-nek a kiadványokat, mert a Gazdasági Versenyhivatal nem engedélyezte, hogy valamennyi lapjukat bevigyék egyesített cégükbe, holott ez a folyamat akkor már Európa-szerte lezajlott.

A VCP korábban egyszer került újság közelébe, amikor résztulajdonosa volt a szerbiai Blicknek, nem véletlen tehát, hogy amikor először szóba került a Pecina-birodalom magyar lappiaci terjeszkedésének híre, már 2013 tavaszán arról számolt be a hvg.hu, hogy a VCP székhelye ugyanabban a Bécs belvárosában lévő, az Albertina múzeumra néző épületben van, „ahol Fellegi Tamás egykori fejlesztési miniszter és az Infocenter volt tulajdonosa, az Euroatlantic Solutions nevű kommunikációs tanácsadó cége székel”.

Az osztrák befektetői társaság alapítója a gazdaság és a politika határmezsgyéjén mozgó több üzletnél is bábáskodott az elmúlt másfél évtizedben Magyarországon – írta akkor a VS.hu. Először vegyipari befektetéseket keresett egy Írországban bejegyzett offshore cég közvetítésével, majd a brit Virgin-szigeteken bejegyzett másik offshore cég segítségével adott túl tulajdonrészén. Az ügylet médiapiaci pikantériája, hogy ebben az üzletben egy olyan ügyvéd segítette a céget, aki később a TV2 Fidesz-közelinek gyanított megvásárlásánál is közreműködött.

A VCP-nek ezután már csak egy befektetése maradt Magyarországon az FHB Bankban, amelynek elnöke az akkor még Orbán barátjának számító Spéder Zoltán volt. Egyáltalán nem mellékes politikai szál ebben a követhetetlenül kusza cégtörténetben, hogy a VCP tanácsadó bizottságának tagja Martonyi János korábbi fideszes külügyminiszter s Andreas Rudas, az RTL-Központ regionális igazgatója, és az egyik legnagyobb letelepedési kötvénybizniszt lebonyolító cég kínai tulajdonosa.

A magyar lappiacon tehát nagy múlttal nem rendelkező Pecina-féle médiavállalkozás, a 2014 szeptemberében bejegyzett Mediaworks Hungary Zrt. furcsa módon a két nagyhírű médiabirodalom egyesülését korábban megakadályozó Médiatanács és a versenyhivatal engedélyével a közelmúltban megvehette a vidéki lappiacon meghatározó részesedéssel rendelkező Pannon Lapok Társaságát is. Közben azonban hónapok óta tartanak azok a találgatások, hogy az osztrák üzletember nem magának, hanem Orbán-közeli vállalkozásoknak gyűjtögette a lapokat, cserébe azért, hogy a magyar hatóságok ne adjanak ki korábbi vállalkozásaival kapcsolatos iratokat az osztrákoknak, ahol sikkasztás miatt eljárás folyik ellene.

Korábban szóbeszéd tárgya volt, hogy a Ringier és a Népszabadság Simicska Lajos portfólióját gyarapította volna, ha nem jön közbe a G-nap, amely után a Népszabadság Pecina nyakán ragadt, egészen addig, amíg a kormányfő meg nem teremtette a Simicska-birodalom helyébe lépő új fideszes médiát. Augusztus végén a hvg.hu, az Átlátszó és az ATV is foglalkozott a Mediaworks eladásának állítólagos terveivel, s akkor Mészáros Lőrincet vélték felfedezni a tervezett ügylet hátterében, pontosabban egyik leggyakoribb partnerét, az állami megrendelésekkel kitömött Duna Aszfalt Kft.-t. A terveket néhány hete épp a nol.hu oldalán cáfolták az érintettek, de sokan most is azt feltételezik, hogy háttéralku készül, amelyben az osztrák szálnál tisztábban tehetné rá a kezét az Orbán-kormány a megyei piac legnagyobb kiadójára. A játszmában a Népszabadság kinyírása már csak ráadás lehetett a Mediaworks részéről.

Ami pedig a szerkesztőség körül zajló keddi további eseményeket illeti: mint az megírtuk, betegségre hivatkozva lemondott Katona Viktor, a Mediaworks megbízott igazgatója, aki szombaton vette át a cég vezetését Rónai Balázstól, és aki szombaton futárral értesítette aláíratlan levelekben a lap munkatársait, hogy felmentették őket a munkavégzés alól. Katonát kerestük, de nem válaszolt. Az is kiderült, hogy a Mediaworks jelzáloggal terhelte meg egy hónapja a Népszabadság és a nol.hu márkanevet az MKB Banknál, hogy a Pannon Lapok vidéki újságjait felvásárolhassa, ami a 2018-as választások előtt létfontosságú Orbán Viktornak. A jelzálog miatt a Mediaworks, ha akarná sem tudná a bank nélkül eladni a lapot másnak. Szakértők azt kérdezik, mit ér az a márka és logó, amely nem jelenik meg a piacon, nem követett-e el fedezeti hitelcsalást a cég. Ha túl hosszú volt a magyarázat a kérdésre, vajon miért feltételezi bárki, hogy az orbáni politika áll a Népszabadság megfojtása mögött, az nem a szerkesztő hibája…

A kiadóhoz tartozó lapok közül megszólalt az első vidéki napilap kollektívája. A Dunántúli Napló pécsi szerkesztősége azt írta: „Megdöbbenéssel értesültünk a Népszabadság működésének váratlan felfüggesztéséről, ezúton fejezzük ki szolidaritásunkat a lap minden munkatársa iránt”.