Előfizetés

Az MTA nem politizál

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) testülete politikai kérdésben nem alakít ki véleményt – nyilatkozta a Magyar Időknek Lovász László, az MTA elnöke. Mellár Tamás lapunknak elmondta, hogy nincs is szükség direkt politizálásra, de a tudománynak feladata, hogy foglalkozzon fontos társadalmi ügyekkel is.

Hiába írt nyílt levelet az országban végbement antidemokratikus folyamatok és a sajtószabadság veszélyeztetése miatt 28 kutató is, Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke a kormánypárti Magyar Időknek mégis azt mondta: az Akadémia politikai kérdésekben nem alakít ki testületi véleményt.

„Ismerem a levélírók aggodalmait, de erről közösen kell gondolkozni és tárgyalni. Ígérem, tanulmányozom a levélben foglaltakat. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az Akadémia nem egy politikai szervezet, az MTA egyetlen vezetőjét sem politikai platform alapján választották. A tagság véleménye politikai kérdésekben megosztott, de én sem a bal-, sem a jobboldalt nem képviselem, én a tudomány, az oktatás, a kultúra ügyeinek képviseletére vállalkoztam. Véleményem szerint az MTA-nak ilyen kérdésekkel kell foglalkoznia, és nem politikával.” Lovász László hozzátette, hogy természetesen minden akadémikusnak lehet véleménye arról, mi zajlik az országban, csak világossá kell tennie, hogy magán-, és nem testületi véleményről van szó.

Elegük lett
Vállalhatatlannak tartja az Orbán-kormány politikáját, intézkedéseit, ezért visszaadja a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagságát Thomas Jovin biológus, biofizikus emeritus. Ugyanilyen okból mondott le külső tagságáról Hernád István Róbert magyar származású pszichológiaprofesszor – derült ki a hvg.hu birtokába került dokumentumokból.

Nincs szükség arra, hogy az akadémia direkt politizálásban vegyen részt, ugyanakkor senki ne gondolja, hogy a tudomány semleges vagy érték nélküli – mutatott rá Mellár Tamás. Az MTA doktora - a nyílt levél egyik aláírója – a Népszavának kifejtette: a levelet nem azért írták, hogy elégedetlenségüket fejezzék ki az MTA vezetésével, a cél a figyelemfelhívás volt. Örülök, hogy az elnök úr tanulmányozza az írásunkat, így remélhetőleg az MTA foglalkozni fog a Magyarországon zajló antidemokratikus folyamatokkal és a sajtószabadság veszélyeztetésével – fogalmazott Mellár.

Arról, hogy korábban az MTA közgazdászai állást foglaltak Matolcsy Györggyel és az MNB-vel szemben az elnök azt mondta, elfogadta, a közgazdászoktatás tervezett átalakításával kapcsolatban a közgazdaság-tudományi osztály által kiadott egy állásfoglalást, amelyben bírálták a koncepciót, mert az valóban az MTA-ra is tartozik, hogy mit tanítanak a felsőoktatásban. „Azt is kritizálnánk, ha valahol azt oktatnák, hogy a Föld lapos. Minden ilyen tudománytalanság ellen fel kell lépni”- tette hozzá. De arról, hogy például mi történt a Népszabadsággal, lehet magánvéleményük az akadémikusoknak, de szerinte ettől még nem lesz akadémiai téma. Ennek ellenére Lovász László elképzelhetőnek tart olyan helyzetet, amikor mégis megszólalnának, de nagyon reméli, hogy erre nem kerül sor.

Arra a felvetésre, hogy egyes ellenzéki vélemények szerint a kormány a folyamatos fejlesztésekkel megvette az MTA lojalitását, kifejtette: szó sincs erről, amikor kell és tudományosan megalapozott, akkor tiltakoznak.

A Hóman Bálint-üggyel kapcsolatban kifejtette: nem azt mondta, hogy Hóman nyilas elveket képviselt – ezért perelték –, hanem azt, hogy elfogadhatatlan elveket. „Általánosságban az a véleményem, hogy utólag ne változtassunk valakinek a tagságán. Minden intézménynek megvan a maga története, amelyben lehetnek nem túl dicsőséges fejezetek. Ha előfordultak is hibák, azok döntően politikai nyomásra következtek be. A keresetet formális okokból elutasító bíróság majd eldönti, hogy a történész kizárása megfelelt-e az akkori törvényeknek” – mondta az MTA elnöke. Csaknem tízezren írták alá a Lukács György Archívum felszámolása elleni petíciót és nagy volt a nemzetközi tiltakozás is. Erről szólva Lovász azt mondta: a világhírű marxista filozófus egykori lakása felújításra szorul, emiatt az archívumot véges időn belül el kell költöztetni. Többen támogatják egy emlékhely létesítését – folytatta Lovász -, de ez profilidegen az Akadémiától. Ha valaki megfelelő hasznosítási ötlettel áll elő, nem zárkózunk el a tárgyalások elől. Ám ha nem érkezik észszerű javaslat, a lakást visszaadjuk az önkormányzatnak – fogalmazott az elnök. Az interjúban bejelentette azt is, hogy májusban újra indul az elnöki pozícióért.

Nem csak általában, konkrétan is

A forradalmak sohasem tervezőasztalok mellett születnek, nincs receptjük, és nincs forgatókönyvük. Néha egy sétapálcából kiröppenő tőrtől kapnak ihletet, máskor egy templomajtóra kiszögezett írás indítja el őket, néha pedig olyan lefojtott lelkiállapotból törnek elő, amire már nem is léteznek szavak. Ilyenkor kezdenek el beszélni az emberek helyett a fölszaggatott utcakövek, a fölborított villamosok, a tankokra dobott Molotov-koktélok.

A forradalmakhoz nincsen mellékelve időzítő szerkezet sem, nem a geopolitikai csillagrendszerek aktuális állásából származnak, inkább a nemzetek lelkialkatának legbelsőbb és legmélyebb rétegeiből törnek elő. Kivételes kegyelmi pillanatok, amikor hirtelen és látszólag minden előjel nélkül felforr a körülöttünk lévő világ.

Ezért van az, hogy a forradalmakat csak leverni lehet, de legyőzni sohasem. A megtorlás, az agyonhallgatás és a hazugságok ellenére is folyamatosan ott parázslanak eltipróik talpa alatt. Egyetlen dolog okozhatja a forradalom bukását: ha elveszti céljai tisztaságát, amikor a bátor polgárok közössége dühös és alantas tömeggé alakul át.

Tudjuk, hiszen megtapasztaltuk, hogy a diktatúra rideg valósága felőrli, lassan, de felőrli az emberi méltóságot; üresség, megcsappant életerő, önfeladás és kisszerűség marad a diktatúra után. Általában…

Orbán Viktor szavait idéztem. Szó szerint ezeket mondta el a minap a reformátusok emlékzsinatán. Senki nem mondta még meg a miniszterelnöknek, hogy a fél diktatúra is felőrli az emberi méltóságot? Hogy az illiberális demokráciában is a polgárok dühös, alantas, önmagát feladó tömeggé alakulhatnak át? Nem csak általában. Konkrétan is.

Tor a romokon

Rossz híreim vannak. Az egyik az, hogy Orbán Viktor - egyelőre - győzött. Sikert kovácsolt magának az érvénytelen népszavazás kudarcából. Aztán - legalábbis - asszisztált a vezető politikai napilap, a számára kellemetlen történeteket nyilvánossá tevő Népszabadság elnémításához. Nyilvánvaló, hogy ebben az országban jelenleg az történik - és csak az történhet -, amit ő megenged és jónak tart. Ugyanakkor az is bizonyos, hogy jól kiépített rendszere egyre inkább inog. A korrupció, a csalások és hazugságok láncolata olyan mértékű lett, hogy az lassan, de biztosan nyűvi az építmény alapjait. És az egész - előbb, vagy utóbb - valamilyen módon be fog dőlni.

Egyelőre azonban ott még nem tartunk. Most még tort ül a hatalom a Népszabadság - és vele a sajtószabadság - romjain. Nem látják jelét semmilyen eróziónak. Nem is láthatják. Csak a győzelmeiket ünneplik és ilyenkor az ember hajlamos nem észrevenni a figyelmeztető jeleket.

A nagyon őszinte Németh Szilárd már a nyitánynál megadta az alaphangot. Éppen csak táncra nem perdült a lap - ideiglenes(?) - bezárását kommentálva. Aztán jött Kósa Lajos, aki frakcióvezetőként mindig fején találja a szöget. És azon gúnyolódott, hogy a Népszabadság oknyomozó újságírói csak a saját lapjuk végéről nem értesültek időben. (Csak úgy mellesleg: mert ha megtudják, akkor mi van, mit tudnak tenni?) Végül aztán a mindig nagyon komoly Gulyás Gergely azon értetlenkedett, hogy miért is kellett tegnap tüntetni a sajtószabadságért, hiszen - szerinte - minden rendben van. Nem kétséges, hogy valamennyi kormánypárti megszólaló a közös hatalmi stratégia jegyében játszotta el szerepét. Ennek lényege, hogy 1. nekik semmi közük a lap "szüneteltetéséhez", 2. a történteknek kizárólag gazdasági okai vannak, aki politikát vél benne felfedezni, az rosszul lát.

A számítás egyébként bevált. Ma már éppen egy hete nem jelenik meg a Népszabadság és az ügy szépen lassan ki is szorul a vezető hírek közül. Tegnap még tüntettek, még vannak tiltakozások, de az olvasók megszokhatták a lap hiányát. Az előfizetők majd szépen átpártolnak másik újsághoz, vagy leszoknak a sajtó olvasásáról, a példányonként vásárlók ugyancsak megvesznek egy másik lapot, vagy beletörődnek abba, hogy kedvencük már nincs a piacon.

Hiába van tisztában mindenki a hazugságokkal, nincs mit tenni. A politikusok játsszák a maguk kis játékaikat, a lapot (is) kiadó cég tulajdonosa meg asszisztál hozzá. Egy hét elteltével megszólalt Heinrich Pecina osztrák üzletember, aki szerint a Népszabadság iránt már nem érdeklődtek az olvasók. Ennek következménye - szerinte -, hogy az elmúlt tíz évben a lap csak veszteséget termelt. És hiába cáfolják szavait tételesen az újságírók, nekik már csak a Facebook jut, ami azért - lássuk be - nem ugyanaz, mint az igazi sajtó. Ugyanakkor bizonyára érdeklődéssel olvassák Pecina vallomását arról, hogy kölcsönösen tisztelik egymást Orbán Viktorral, de függőségi viszony nincs köztük. Arra nem is lehetett szükség a lap bezárásához, hiszen egy tapasztalt üzletember akár árulkodó jelekből, vagy a hozzá eljutó üzenetekből is jól ért.

Egészen megrendítő volt olvasni a 168 Órában egykori kollégánk, Pungor András beszámolóját a Népszabadság szerkesztőségének utolsó óráiról. Már csak azért is, mert egészen déja vu érzésem támadt. Hogy én ilyent már olvastam, sőt át is éltem. Nem véletlen, hogy Bánó Andrásnak - akit egy hete kérdeztünk a Népszabadság bezárásáról - ugyancsak a 23 évvel ezelőtti, szintén októberi események jutottak eszébe. Akkor a Magyar Televízió egyik hírműsora, az Egyenleg volt útjában a hatalomnak és a teljes elnöki jogkörrel felruházott alelnök, Nahlik Gábor vállalta, hogy mondvacsinált ürüggyel olyan helyzetet teremt, amelyben megszűnik a műsor. 1993 október 26-a után az Egyenleg romjain ültek tort az egykori rendszer uralkodói és felkent híveik, a közszolgálatban őket kiszolgáló újságírók. Hiába volt minden tüntetés, tiltakozás, az a hírműsor sosem éledt újjá, pedig még az akkor felfelé törekvő, népszerű kis párt, a Fidesz vezetői is mellé álltak.

A jelek szerint Orbán Viktor tanult elődei hibáiból. A Népszabadságot úgy takarították el az útból, hogy abból - várhatóan - nem lesznek bírósági perek. De a hazugságok, amelyek a lap bezárását kísérték, emlékezetesek maradnak. És gyarapítják a jelenlegi hatalom hosszú bűnlajstromát. Mindazokét az ügyekét, amelyekért egyszer - előbb vagy utóbb - felelni kell majd.

Az Egyenleg megszűnése után hét hónappal választás volt, ami az MDF súlyos vereségével zárult. Most távolabb van a választás és Orbán Viktor sokkal dörzsöltebb, mint a rendszerváltás utáni első kabinet vezetői. Mégsem lehet teljesen nyugodt.