Juppé fél lábbal már az Elysée-ben

Publikálás dátuma
2016.10.19. 07:31
Juppét (baloldalt) hozták ki győztesként az első francia tévévita után FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/AURELIEN MEUNIER
Megkezdődött. Úgy jó fél évvel a 2017 áprilisára esedékes francia államfőválasztás előtt úgynevezett primaire-t, előválasztási sorozatot indított el a múlt héten a jobboldal. Egész spektrumában, valamennyi konzervatív párt részvételével, természetesen a szélsőjobboldali Nemzeti Front távollétében. E politikai eseménynek az a történelmi háttere, hogy 1958-ben a de gaulle-i alkotmány intézményesítette a mai napig is érvényes kétfordulós elnökválasztási rendszert.

Elvben, az első fordulóban bármelyik politikus jelöltetheti magát, de ebben a szakaszban csak az győzhet, aki a voksok abszolút többségét, ötven százaléknál magasabb arányt éri el. Ami a gyakorlatban lehetetlen, még a tábornok se érte el egyszer sem, de egyetlen utódjelöltje se. A második fordulóban az a két kandidátus vehet részt, aki az első két helyre futott be.

Jövő tavaszra nagy a tülekedés erre a két helyre, különösen a mérsékelt konzervatívok táborában, mert Nyugat-Európában, így Franciaországban is, a demokrácia – ellentétben Közép-Európával – olyan stabil, hogy a szélsőjobbnak az útját mindenképpen el akarják zárni. Az Ötödik Köztársaság életében ennek is hagyománya van, hiszen egyszer már megesett, hogy a Nemzeti Front a második helyre küzdötte föl magát: még 2002-ben Jean-Marie Le Pen előzte meg a szocialisták jelöltjét, Lionel Jospint. Aztán a második fordulóban már nem sikerült fölülkerekednie, Jacques Chiracot, nem győzte le, nem is győzhette, hiszen a baloldal összefogott a jobboldallal.

Jövő áprilisra ugyancsak megeshet, hogy Marine Le Pen kerülhet szembe a mérsékelt konzervatívok valamely jelöltjével, (Alain Juppéről és a Nemzeti Front szavazóira áhítozó Nicolas Sarkozyról lehet szó), ezért megállapodtak, hogy úgynevezett előválasztást rendeznek, hogy ezen legyen alkalmuk eldönteni: melyikük állhatja majd útját Marine Le Pen ambícióinak. Reális esély arra van, hogy csakis közülük kerülhet ki az Élysée-palota új lakója, hiszen Francois Hollande öt éve után a baloldalnak úgyszólván semmi lehetősége versenyben maradni.

Igen ám, de az úgynevezett klasszikus jobboldal annyira sokszínű, szétszórt, hogy a már megnevezett kettőn kívül többen is sorban állnak, hátha labdába rúghat más is. A korábbi évtizedek jobboldali kormányainak egykori kulcsminiszterei, kivált a külügyi és gazdasági tárcák hajdani vezetői, nemzetközileg is elismert politikusok. Hogy ők se záródhassanak ki teljesen a mezőnyből, született meg az „előválasztás” ötlete. Ők mérkőzhessenek meg a konzervatív tábor hűséges szavazóinak a voksaiért, és aki e küzdelemben az élen végez, az legyen 2017 tavaszán netán a baloldali ellenféllel szemben a jobboldal első számú, mondhatni közös jelöltje.

A kandidátusok száma így is tekintélyes, ezért játékszabályt dolgoztak ki a lebonyolításra. Kiszemelt testület választotta ki azt a hét reprezentatív személyt, aki indulhat. Csupán egyet, az alig ismert nyolcadikat zárták ki, mert az volt a gyanú, túlságosan is kacérkodik a szélsőjobbal. Sarkozy a hét között természetesen bennmaradhatott, jóllehet ő is kétséges eset.

A két favoriton kívül Bruno Le Maire és François Fillon volt kormányfő tíz százalék körüli eredményre lehet jó, a többiek azonban úgy 2-3 százalékra esélyesek, nem jöhetnek komolyan szóba. A játékszabályok mégis lehetővé tették az indulásukat, így a küzdőtéren maradhattak. Három tévévitán vehetnek részt, (az elsőt a múlt hét csütörtökjén tartották az egyik legnézettebb kereskedelmi csatornán, a TF1-en, csaknem hatmillió néző volt kíváncsi rá). A televíziós vitákat követően a jobboldali törzsszavazók november 20-án, majd 27-én voksolhatnak rájuk, ekkor dől tehát el, hogy a Republikánusok kit indítanak közös jelöltként a jövő év áprilisában és májusában esedékes elnökválasztáson.

A gyakorlatban azonban ez sem olyan egyszerű, mert aki történetesen alulmaradna, egyáltalán nem záródik ki az elnökválasztásból, korábbi vetélytársa mellett még versenyben maradhat. Így ha történetesen Alain Juppé lesz a közös jobboldali jelölt, ami nagyon valószínű, ellenlábasaként elvben Sarkozy is indulhat, és ha az első fordulóban ő volna a második, a döntő menetben ő lehetne mégis Juppé mellett az induló, kizárva a lemaradó Marine Le Pent. Így az előválasztás minden eredménye mellett nem tét nélküli, de nem is egészen sorsdöntő.

Az első, múlt csütörtöki tévé vita nagy sajtóvisszhangot hozott, élén a vezető lapokkal, a Le Monde-dal, a Le Figaróval, a Libérationnal és a hangadó hetilapokkal, köztük a L’Obs-szal. A témaköre sokrétű volt, első helyen a gazdaság, a szociális állapotok, a bérviszonyok, a nemzetközi kapcsolatok, a terror ellen vívott küzdelem, mind fontosak. Az ítélkezések szinte egyöntetűen azt állapították meg, hogy a hangnem inkább visszafogott volt, asztalverések, ökölrázások elmaradtak, mindenki inkább óvatosságra törekedett, ami érthető.

A várakozások sem cáfolták meg az előzeteseket, tisztes fölénnyel Alain Juppé Bordeaux-i polgármestert, Chirac hajdani kormányfőjét és egykori diplomáciavezetőjét hozták ki egyértelmű győztesként, hiszen sok szakértő már most is őt látja az Elysée-palotában, mérsékelt centrista politikával. A faggatott tévénézők 36 százaléka tette őt az első helyre, őt tartották a legmeggyőzőbbnek, mögötte Sarkozy végzett a második helyen 22 százalékkal, Le Maire és Fillon holtversenyben egyaránt tizenegyet, amíg a hetes mezőny egyetlen női résztvevője, a lengyel származású Nathalie Kosciusko-Morizet, mindössze hármat, amolyan „futottak még” kategóriában.

A természetesen Sarkozynak szurkoló Le Figaro konok olvasóit azzal vigasztalta, hogy a volt államfő mégis „meggyőző” volt, igyekezett mérsékelni magát, mert úgy ítélte meg, jövő tavaszra ez növelheti az esélyeit a mégis versenyben maradó Marine Le Pen mellett, Juppét követve akár még be is juthat a második fordulóba. Sarkozy a Nemzeti Fronttal való tagadhatatlan cinkossága miatt Juppé győzelmét nem veszélyeztetheti, mégis megpróbál visszafogottabb lenni. Ami harcias természetével ellentétes ugyan, de mindenesetre próbálkozik.

A francia előválasztás vitathatatlanul egyelőre csak a jobboldalt érinti, de máris van egy érdekes mellékzöngéje, erős kisugárzással a baloldalra is. Nagy meglepetésre kivált a Le Monde ad hangot ennek. E hírek szerint igencsak sok szocialista is szavazna a jobboldali előválasztáson, legalább tíz százalékuk, nagyon is indokolt politikai megfontolásból. Alain Juppére szeretnének voksolni, hogy keményen útját állhassák a szélsőjobboldali nyomulásnak, megakadályozhassák Marine Le Pen bejutását az elnökválasztás második fordulójába, de ugyanígy Sarkozy előrenyomulását is. A részvételüknek állítólag nincs is semmi akadálya, csupán regisztráltatniuk kell magukat.

Ez a szándék azért is érthető, mert váratlan Hollande-botrány dúlta föl a közéletet. A Le Monde két munkatársa új könyvet jelentetett meg Élysée-s kiszivárgásokról. Az államfő állítólag azt nyilatkozta nekik, hogy a mai francia igazságszolgáltatás „gyáva”, a bírói kar egyáltalán nincs hivatása magaslatán. A két újságíró azzal a címmel tette közzé a véleményét, hogy „Államfő így nem szólalhat meg”. A bírói kar az elnök szavai miatt földúlt, sértődött, a skandalum a tetőpontján. Az Élysée tagad, azt mondja ez a két riporter tolmácsolása, Hollande ilyet soha nem mondott nekik.

Mások meg azt hibáztatják, hogy Hollande kötetlen beszélgetésekben rendszeresen könnyelműen fecseg az újságíróknak, nem államfőhöz méltón viselkedik, végtére is ő a felelős meggondolatlanságáért. Ha Hollande emiatt végképpen lehetetlenné tenné újabb elnökjelöltségét, amely állítólag amúgy is csőd már, a januári baloldali előválasztáson Manuel Valls kormányfő és néhány más szocialista önjelölt léphetne a helyére, amúgy is régi hatalmi viszketegségüknek engedve.

Így zajlik hát az idei késő őszön a párizsi politikai élet.

Szerző

Landol az európai Mars-szonda

Publikálás dátuma
2016.10.19. 07:15
A leszállásra a tervek szerint közép-európai idő szerint ma délután 16.48-kor, Meridiani Planum térségében kerül sor FOTÓK: ESA
Ma ér véget a Mars-szonda három napig tartó leszállási művelete. A modul a terveknek megfelelően, rendben levált szállító eszközéről. Fő feladata az élet jelei után kutatni a vörös bolygó felszínén. Miután keringési pályára áll, a következő években adatokat gyűjt, az elképzelések szerint legalább 2022-ig.

Célba ér ma az európai Mars-szonda. A Giovanni Virginio Schiaparelli olasz csillagász nevét viselő űrjármű teljesíti az olasz, az európai (ESA) és az orosz űrügynökség közös ExoMars küldetését, amelynek célja az élet jelei utáni kutatás a Marson. A szállító Proton rakétát március 14-én bocsátották fel az űrbe a kazahsztáni Bajkonurból, ez két egységet hordozott: a Schiaparelli leszálló egységet és egy keringőegységet TGO-t (Trace Gas Orbiter).

A háromtonnás TGO energiáját egy 20 négyzetméteres napelemtábla biztosítja. A Schiaparelli hét hónap alatt megtett mintegy 50 millió kilométer után, október 16-án vált le a TGO-ról, és lépett be a Mars légkörébe 21 000 km/órás sebességgel. Innentől kezdve minden automata vezérléssel történik, földi beavatkozás lehetősége nélkül. A leszállásra a tervek szerint közép-európai idő szerint délután 16.48-kor Meridiani Planum térségében kerül sor, méghozzá a porviharos évszakban, amelynek csúcspontja tíz nappal későbbre várható.

Korábban ebben az időszakban nem mertek leszállni a Marson, mivel a légköri paraméterek igen élénken változnak, ugyanakkor meteorológiailag rendkívül érdekes mérésekre nyílik így lehetőség. A landolás nem teljesen kockázatmentes: az űrjárműnek mindössze 6 perce lesz arra, hogy működésbe hozza a fékeket és ejtőernyő-rendszerét a biztonságos leszálláshoz.

A 2,4 méter átmérőjű Schiaparelli a leszállás után akkumulátorról üzemelve még csaknem 8 napig fog statikus mérőállomásként szolgálni, és a meteorológiai mérések mellett a mágneses tér jellemzőit is vizsgálja. Az ESA kutatói szerint azonban kérdéses, hogy a porviharban képes lesz-e értékelhető fotókat készíteni. Közben a TGO a Mars légkörében alacsony koncentrációban jelen lévő gázok előfordulását, azok térbeli és időbeli változásait kutatja.

Amerika embert küld a Marsra
Az USA szenátusa szeptember végén megszavazta a NASA által 2017-re kért 19,5 milliárd dolláros (5,3 billió forintos) összeget, egyetlen feltétellel: az űrhivatalnak az elkövetkező 25 évben embert kell küldenie a Marsra. A javaslatot a republikánus és a demokrata szenátorok egyaránt támogatták.

TGO küldetésének fő célja a Mars légkörében lévő metán vizsgálata. A metán a Nap ultraibolya sugárzásának hatására könnyen lebomlik, ezért rövid az élettartama. Légköri jelenléte tehát arra utal, hogy ma is kiáramlik a marsi atmoszférába. A metán vulkáni és biogén eredetű is lehet. Az utóbbi esetre kétféle válasz képzelhető el. Vagy egykor élt mikrobák termelték meg a gázt, és az még mindig szivárog a felszín alatti gázzárványokból, vagy - ami még izgalmasabb felvetés - ma is aktív élőlények tevékenysége során keletkezik.

A mostani Marsraszállás egyben teszt is egy 2020-ra tervezett küldetéshez, amikor az ESA egy, a talajba való behatolásra és mintavételre képes rovert szállítana a bolygó felszínére. A Schiaparelli landolásával ennek lehetőségét próbálják ki. E misszió 2018 májusában indulna.

Feszült politikai légkör
Az európai-orosz együttműködés politikailag nehéz időszakban valósul meg: az ukrán válság és Oroszország beavatkozása a szíriai konfliktusba a hidegháború vége óta nem tapasztalt kihívás elé állítja a Moszkva és a Nyugat közti kapcsolatot. - A földi krízisek idejében hidakat építhet az űrutazás - fogalmazott korábban Jan Wörner, az ESA igazgatója.
Szergej Szaveljev, a Roszkozmosz alelnöke szerint az ExoMars egyedülálló példa Nyugat és Kelet együttműködésére az űrkutatás területén. Oroszország 2013-ban szállt be a projektbe, amikor a NASA a növekvő költségek miatt kénytelen volt kimaradni az ambiciózus tervek megvalósításából.
Az amerikai űrkutatási hivatal ennek ellenére továbbra is nyújt anyagi támogatást a projekthez. Az ESA több mint 1,3 milliárd eurót fektetett a projektbe, a szakértők szerint a Roszkozmosz pedig egymilliárd euróval járult hozzá a megvalósuláshoz.
MTI

Olasz, orosz és lengyel szakemberek mellett magyarok is részt vettek az ExoMars misszióban. Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontban működő SGF Kft. mérnökei a TGO CaSSIS műszerének elkészítésében játszottak szerepet. Mint a Szalai Sándor vezette kutatócsoport munkatársa, Tróznai Gábor, az It Café oldalnak elmondta, a Berni Egyetemmel közösen fejlesztettek ki egy fedélzeti szoftvert. Mivel a nemzetközi stáb többször átalakult, a magyar mérnököket csak 2014 végén keresték meg, így alig 10 hónap alatt kellett a projektet végrehajtani, egy földi ellenőrző berendezéssel együtt.

A Földhöz leginkább hasonló bolygó adhat menedéket az emberiségnek

Már él az az ember a Földön, aki elsőként lép majd a Mars felszínére, hiszen az elmúlt években sok olyan eredmény született, amely közelebb vitte az emberiséget egy űrhajósok alkotta Mars-expedícióhoz - mondta Sík András Mars-kutató az M1 aktuális csatorna szerda esti műsorában.
Nagyjából kilenc hónapig tart eljutni a Földről a Marsra és még kilenc hónap visszatérni onnan. És míg azok az eszközök, amelyek az ember marsi túlélését biztosíthatják, már részben rendelkezésre állnak, az az életfenntartó rendszer, amely garantálja az űrhajósok odajutását, még nem létezik.
- Eddig ilyen messziről még anyagmintát sem hoztunk vissza, tehát nem tudjuk például, hogy milyen a sugárzásveszély, ahogy azt sem, hogy milyen pszichológiai kihívások várnak majd az űrhajósokra - emlékeztetett a kutató.
A Mars a Földhöz leginkább hasonló bolygó, és ha az emberiség kinövi a Földet, vagy valami miatt az elhagyására kényszerül, akkor a legjobb esélye a Marson van a túlélésre. Bár a Hold sokkal közelebb van, ott nincsenek megfelelő erőforrások, nincs például nagy mennyiségű víz, a gravitáció egy hatoda a földi értéknek, és semmi sem véd a sugárzástól. -
A Mars ugyan messzebb van, de elképzelhető, hogy életben tudna maradni egy emberi kolónia. Kezdetben talán a bolygó felszíne alatt, de szépen lassan kialakítható lenne egy bázis vagy önfenntartó város - utalt Elon Musk amerikai milliárdos elképzeléseire, aki egy nemzetközi űrhajózási kongresszuson olyan Mars-rakéták terveiről beszélt, amelyek száz utast, és mellettük árut is képesek lennének szállítani.
A kutató felidézte, hogy a Mars-utazás gondolata nem most született meg, hiszen már az Apollo-program sikerei után, a hetvenes évek elején úgy számolt a NASA, hogy a kétezres évek elejére ember léphet a Marsra. Ma már nagyon közel van az a technológiai fejlesztési ciklus, amelyben egy űrkutatási mérnökcsapat felelősségteljesen be tud vállalni egy ilyen nagyszabású utat.
MTI

Landol az európai Mars-szonda

Publikálás dátuma
2016.10.19. 07:15
A leszállásra a tervek szerint közép-európai idő szerint ma délután 16.48-kor, Meridiani Planum térségében kerül sor FOTÓK: ESA
Ma ér véget a Mars-szonda három napig tartó leszállási művelete. A modul a terveknek megfelelően, rendben levált szállító eszközéről. Fő feladata az élet jelei után kutatni a vörös bolygó felszínén. Miután keringési pályára áll, a következő években adatokat gyűjt, az elképzelések szerint legalább 2022-ig.

Célba ér ma az európai Mars-szonda. A Giovanni Virginio Schiaparelli olasz csillagász nevét viselő űrjármű teljesíti az olasz, az európai (ESA) és az orosz űrügynökség közös ExoMars küldetését, amelynek célja az élet jelei utáni kutatás a Marson. A szállító Proton rakétát március 14-én bocsátották fel az űrbe a kazahsztáni Bajkonurból, ez két egységet hordozott: a Schiaparelli leszálló egységet és egy keringőegységet TGO-t (Trace Gas Orbiter).

A háromtonnás TGO energiáját egy 20 négyzetméteres napelemtábla biztosítja. A Schiaparelli hét hónap alatt megtett mintegy 50 millió kilométer után, október 16-án vált le a TGO-ról, és lépett be a Mars légkörébe 21 000 km/órás sebességgel. Innentől kezdve minden automata vezérléssel történik, földi beavatkozás lehetősége nélkül. A leszállásra a tervek szerint közép-európai idő szerint délután 16.48-kor Meridiani Planum térségében kerül sor, méghozzá a porviharos évszakban, amelynek csúcspontja tíz nappal későbbre várható.

Korábban ebben az időszakban nem mertek leszállni a Marson, mivel a légköri paraméterek igen élénken változnak, ugyanakkor meteorológiailag rendkívül érdekes mérésekre nyílik így lehetőség. A landolás nem teljesen kockázatmentes: az űrjárműnek mindössze 6 perce lesz arra, hogy működésbe hozza a fékeket és ejtőernyő-rendszerét a biztonságos leszálláshoz.

A 2,4 méter átmérőjű Schiaparelli a leszállás után akkumulátorról üzemelve még csaknem 8 napig fog statikus mérőállomásként szolgálni, és a meteorológiai mérések mellett a mágneses tér jellemzőit is vizsgálja. Az ESA kutatói szerint azonban kérdéses, hogy a porviharban képes lesz-e értékelhető fotókat készíteni. Közben a TGO a Mars légkörében alacsony koncentrációban jelen lévő gázok előfordulását, azok térbeli és időbeli változásait kutatja.

Amerika embert küld a Marsra
Az USA szenátusa szeptember végén megszavazta a NASA által 2017-re kért 19,5 milliárd dolláros (5,3 billió forintos) összeget, egyetlen feltétellel: az űrhivatalnak az elkövetkező 25 évben embert kell küldenie a Marsra. A javaslatot a republikánus és a demokrata szenátorok egyaránt támogatták.

TGO küldetésének fő célja a Mars légkörében lévő metán vizsgálata. A metán a Nap ultraibolya sugárzásának hatására könnyen lebomlik, ezért rövid az élettartama. Légköri jelenléte tehát arra utal, hogy ma is kiáramlik a marsi atmoszférába. A metán vulkáni és biogén eredetű is lehet. Az utóbbi esetre kétféle válasz képzelhető el. Vagy egykor élt mikrobák termelték meg a gázt, és az még mindig szivárog a felszín alatti gázzárványokból, vagy - ami még izgalmasabb felvetés - ma is aktív élőlények tevékenysége során keletkezik.

A mostani Marsraszállás egyben teszt is egy 2020-ra tervezett küldetéshez, amikor az ESA egy, a talajba való behatolásra és mintavételre képes rovert szállítana a bolygó felszínére. A Schiaparelli landolásával ennek lehetőségét próbálják ki. E misszió 2018 májusában indulna.

Feszült politikai légkör
Az európai-orosz együttműködés politikailag nehéz időszakban valósul meg: az ukrán válság és Oroszország beavatkozása a szíriai konfliktusba a hidegháború vége óta nem tapasztalt kihívás elé állítja a Moszkva és a Nyugat közti kapcsolatot. - A földi krízisek idejében hidakat építhet az űrutazás - fogalmazott korábban Jan Wörner, az ESA igazgatója.
Szergej Szaveljev, a Roszkozmosz alelnöke szerint az ExoMars egyedülálló példa Nyugat és Kelet együttműködésére az űrkutatás területén. Oroszország 2013-ban szállt be a projektbe, amikor a NASA a növekvő költségek miatt kénytelen volt kimaradni az ambiciózus tervek megvalósításából.
Az amerikai űrkutatási hivatal ennek ellenére továbbra is nyújt anyagi támogatást a projekthez. Az ESA több mint 1,3 milliárd eurót fektetett a projektbe, a szakértők szerint a Roszkozmosz pedig egymilliárd euróval járult hozzá a megvalósuláshoz.
MTI

Olasz, orosz és lengyel szakemberek mellett magyarok is részt vettek az ExoMars misszióban. Az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpontban működő SGF Kft. mérnökei a TGO CaSSIS műszerének elkészítésében játszottak szerepet. Mint a Szalai Sándor vezette kutatócsoport munkatársa, Tróznai Gábor, az It Café oldalnak elmondta, a Berni Egyetemmel közösen fejlesztettek ki egy fedélzeti szoftvert. Mivel a nemzetközi stáb többször átalakult, a magyar mérnököket csak 2014 végén keresték meg, így alig 10 hónap alatt kellett a projektet végrehajtani, egy földi ellenőrző berendezéssel együtt.

A Földhöz leginkább hasonló bolygó adhat menedéket az emberiségnek

Már él az az ember a Földön, aki elsőként lép majd a Mars felszínére, hiszen az elmúlt években sok olyan eredmény született, amely közelebb vitte az emberiséget egy űrhajósok alkotta Mars-expedícióhoz - mondta Sík András Mars-kutató az M1 aktuális csatorna szerda esti műsorában.
Nagyjából kilenc hónapig tart eljutni a Földről a Marsra és még kilenc hónap visszatérni onnan. És míg azok az eszközök, amelyek az ember marsi túlélését biztosíthatják, már részben rendelkezésre állnak, az az életfenntartó rendszer, amely garantálja az űrhajósok odajutását, még nem létezik.
- Eddig ilyen messziről még anyagmintát sem hoztunk vissza, tehát nem tudjuk például, hogy milyen a sugárzásveszély, ahogy azt sem, hogy milyen pszichológiai kihívások várnak majd az űrhajósokra - emlékeztetett a kutató.
A Mars a Földhöz leginkább hasonló bolygó, és ha az emberiség kinövi a Földet, vagy valami miatt az elhagyására kényszerül, akkor a legjobb esélye a Marson van a túlélésre. Bár a Hold sokkal közelebb van, ott nincsenek megfelelő erőforrások, nincs például nagy mennyiségű víz, a gravitáció egy hatoda a földi értéknek, és semmi sem véd a sugárzástól. -
A Mars ugyan messzebb van, de elképzelhető, hogy életben tudna maradni egy emberi kolónia. Kezdetben talán a bolygó felszíne alatt, de szépen lassan kialakítható lenne egy bázis vagy önfenntartó város - utalt Elon Musk amerikai milliárdos elképzeléseire, aki egy nemzetközi űrhajózási kongresszuson olyan Mars-rakéták terveiről beszélt, amelyek száz utast, és mellettük árut is képesek lennének szállítani.
A kutató felidézte, hogy a Mars-utazás gondolata nem most született meg, hiszen már az Apollo-program sikerei után, a hetvenes évek elején úgy számolt a NASA, hogy a kétezres évek elejére ember léphet a Marsra. Ma már nagyon közel van az a technológiai fejlesztési ciklus, amelyben egy űrkutatási mérnökcsapat felelősségteljesen be tud vállalni egy ilyen nagyszabású utat.
MTI