Történelemhamisítók

Merénylet készül a modern magyar história egyik legszebb ünnepe ellen. Meghamisítják az 1956-os októberi forradalom hatvanadik évfordulóját. Szerencse, hogy nem egészen kerek, a századikig még van négy évtizedünk, vigasz, amire eléri ezt, az országnak már többször olyan kormánya lehet, amely tiszteletben tartja a nemzeti múltat. Orbánék, szokásaik szerint suttyomban határoztatták el a merényletet. Kerülő úton. A parlament helyett a fővárosi közgyűléssel „fogadtatták el” az Országgyűlés Hivatalának döntését, amely bizonyos "technikai okokra hivatkozva" (megoldhatatlan az örökmécses gázellátásának biztosítása) a forradalmi lángot a Kossuth Lajos téri eredeti helyéről áthelyezi a II. kerületi Nagy Imre térre. A városközpontból Budára. A határozat meghozatott, fölszólamlásnak egyelőre helye nincs.

Suttyomban történt az is, ahogyan a változtatást indokolták. A Fidesz-kormány a maga politikai ízlését követve „rendbe hozza, megszépíti” a Kossuth Lajos teret, leromboltatja azt a lángot, amely annak idején a Nagy Imre beszéd emlékére került a helyére. Holott az, akinek még szerencséje volt, és azt a csodálatos 1956. október 23-i estét átélte, soha nem felejtheti el. E sorok írója se, aki akkor ifjú fejjel, hitvese oldalán, névtelen statisztaként, tízezrekkel együtt szorongott a Kossuth Lajos téren, Nagy Imre érkezésére várván. Megjött, és ügyetlenül, nem túl nagy politikai érzékkel, azzal a megszólítással vezette be a szavait, hogy „Elvtársak!...” Amire a tömeg fölhördült, „Nem vagyunk elvtársak!” kiabálták az emberek, és a szónok nyomban korrigált. Majd vállalta a forradalom vezetését arra a szerencsétlen néhány napra, amíg megérkezett a tragédia, az orosz intervenció. Ezrek legyilkolásával, mások életének a fölforgatásával. Most ezt is meghamisítani igyekeznek.

Bizonyos értelemben megértem. A történelem nem mindig "úgy alakul", ahogyan az utókor szeretné. A mai kormányzat szándéka szerint kitöröltetné az emlékezetből azt is, hogy az 1990-es rendszerváltoztatás kezdeményezői a Kádár-féle MSZMP-ből kiábrándult egykori kommunisták voltak, mára mintegy statisztákat kreálnak belőlük. Így óhajtanak érvényt szerezni annak a görcsös igyekezetüknek, hogy akik a politika fontos napjaiban annak idején még kölykök voltak, kisajátíthassák maguknak a mindenkori megemlékezést. Ők minősíthessék a rendszerváltozást, ők mondhassák el a napi politikai érdekeikhez igazodó 1956-os emlékbeszédeket is. Felejtődjenek el Nagy Imre és követői, akiket később - egyáltalán nem mellesleg -, egykori „elvtársaik” küldtek könyörtelenül a halálba. Ezzel azonban nem csupán a „kommunista múltat” akarják feledtetni, hanem a ténylegesen rendszert váltó demokratát, Antall Józsefet, és az MDF-et is. Azt akarják elhitetni velünk, hogy mára már úgyszólván minden, ami jó ebben az országban az elmúlt évtizedekben történt, kizárólag a Fidesz érdeme. A hajdani „dal” is új formát ölt: „a múltat végképp eltörölni, semmik vagyunk, minden leszünk”.

1990-ben minden másképpen indult, az valóban rendszer változtatásnak ígérkezett, s az is lett, mindaddig, amíg az új „urak” nem igyekeztek tartós időszakra berendezkedni. Valljuk be, ennek is megvan a logikája. Minden párt, amelyik szabad választások révén jut törvényes parlamenti többséghez, joggal azt kívánja, minél több ciklusra őrizhesse a hatalmát. Ezzel általában nincs is baj, kivéve az olyan eseteket, mint amilyen Orbáné és a Fideszé: mára megtanultuk, azok a "fiatal demokraták" minden fogadkozásuk ellenére, a lelkük mélyén soha nem voltak hiteles demokraták.

Nem jutott még el a tudatukig, hogy a demokrácia politikai váltógazdaság. Egyszer fönn, máskor lenn. Ha ügyesen és okosan politizálnak, ha az ország, és nem a maguk érdekeit helyezik előtérbe, ráadásul az ellenzékük is kétbalkezes, akkor senkinek nem lehetne kifogása az ellen, hogy néhány egymást követő ciklusban megtarthassák parlamenti többségüket. De a bizalom törékeny, láttuk, a második ciklusra a Fidesz is elvesztette domináns többségét, maradt számára is az alkalmi szövetkezés. A Jobbikkal. Orbán Viktor azonban őrzi magában azt a tévhitét, hogy az istenek kegyelme tartós, erre rendezkedik be, már a 2018-as győzelmet is eleve a tarsolyában érzi.

Mértéktelen gőgjükben a Fidesz vezetői úgy vélik, egy ideig a történelemhamisítást is megengedhetik maguknak. Európa azonban nem rövid emlékezetű. Az 1956-os forradalomról túl a határokon is tömérdek hiteles munka jelent meg, a kor tanúi részletesen beszámoltak arról, milyen hangulat jellemezte azt nevezetes Kossuth Lajos téri estét.

És mert a demokráciát, minden manőverezés ellenére mi magyarok is tartós berendezkedésnek tekinthetjük, hiszem, hogy az a bizonyos láng, az a gyönyörű este nem is olyan sokára, hamarosan eredeti formájában térhet vissza.