Október igazi emléke

Régi tradíció, hogy az 1848-as forradalomra és szabadságharcra emlékező március 15-i ünnepélyeken vagy a beszédben, vagy a műsor keretében elhangzik a márciusi ifjak 12 pontos követelése. Már előre gyanítottam, hogy ezeken az ünnepségeken nem fogják felolvasni az 1956 október 23-án a tüntető egyetemisták és a végeláthatatlan tömegű nagygyűlés által elfogadott 16 pontos követeléseket. Ezen pontok mindegyikének a lényege a diktatúrát ítéli el és demokráciát követel. Ezzel szemben az Orbán-rendszer egyre szemtelenebbül semmisíti meg a demokratikus jogokat és az ezek érvényesítését szolgáló intézményeket.

Az október 23.-i követelések 12. pontja a "teljes vélemény, szólás és sajtószabadságról" szól. A régi "átkos diktatúra" utolsó évtizedében, 1983-84-ben nagyobb sajtószabadság érvényesült, mint ma! Ez a sajtószabadság is elősegítette a békés átmenetet a rendszerváltásba. Ma a sajtóval szemben terror és megfélemlítés folyik, amit ordítóan bizonyít a Népszabadság betiltása. A diktatúra módszerével működő Orbán-kormány ezt tette, mert a szerkesztőség ki merte mondani az igazságot a kormány által támogatott korrupciókról és lopásokról.

Hogy valóban ez történt, a Fidesz egyik legprimitívebb képviselője, Németh Szilárd maga árulta el azzal, hogy örömét fejezte ki a Népszabadsággal történtek felett. Az ünnep közeledtével a televízióban olyan kormányhirdetést láthatunk, amelyben fiatalok szólítanak fel bennünket, hogy emlékezzünk ötvenhat hőseire. Ötvenhatnak voltak valóban igazi hősei, de később szájhősei is, akik a továbbiakban hátat fordítottak a demokratikus eszméknek, és csak a saját pecsenyéjüket igyekeztek sütögetni.

Az igazi hősök közül legtöbben, mint például Göncz Árpád, sajnos már nem élnek. Szerencsére vannak közöttünk még élők is, olyanok, akik nem fordítottak hátat a szabadság és a demokrácia eszméinek. Hadd említsem a forradalmi tevékenységéért halálra ítélt Mécs Imrét. Sokat mond az a tény, hogy Mécs Imre részt vett október 9-én este a Népszabadság védelmében szervezett tüntetésen.