Nem csitul a botrány Srebrenicában

Publikálás dátuma
2016.10.27 07:32
Minden év júliusában emlékeznek az áldozatokra FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MATEJ DIVIZNA
Boszniában továbbra sem ültek el a viharai annak, hogy - amint a múlt héten hivatalossá vált eredmények is igazolták - szerb polgármestere lett az országban legtöbbet szenvedett településnek, Srebrenicának. A bosnyák lakosság őrjöng, a boszniai szerbek vezetője kedden engedményeket helyezett kilátásba a szerb lakosság számára.

Srebrenica távozó polgármestere, Camil Durakovic nem hajlandó egykönnyen beletörődni abba, hogy 21 évvel a településen történt mészárlás után szerb városvezetője lesz Srebrenicának. Szerinte választási csalás történt, ezért bíróság előtt kívánja megtámadni a voksolás eredményét. Mint mondta, „bizonyítékai” is vannak erre. Újságírók előtt azt állította, a szerbek érvényes okmányok nélkül szavazhattak, ugyanakkor nem minden bosnyák voksát vették figyelembe. Amennyiben a bíróság elutasítja beadványát, úgy végérvényesen eldől, hogy 1999 óta első ízben boszniai szerb politikus költözhet be a városházára.

Adnan Huskic politológus a francia Le Monde-nak elmondta, az eredmény csak annak a jele, hogy Bosznia továbbra is nemzetiségek szerint oszlik meg. A bosnyákokat pedig kevésbé foglalkoztatja a politika azokban a régiókban, ahol kisebbségben élnek, így sokan el sem mennek szavazni közülük. Sokan vándoroltak el a településről a rossz életkörülmények miatt, szerbek, muzulmánok egyaránt. A 2013-as népszámlálás szerint pedig már csak 7248 volt az itt élő bosnyákok száma. Azaz ez sem pontos adat, hiszen olyanok is Srebrenicát jelölték meg lakhelyüknek, akik nem is itt élnek. Valós számuk ezért 5000 és 6000 közötti lehet. Sokat elmond a visszaesés mértékéről, hogy a háború előtt még 27 ezer muzulmán élt itt.

Szigorítottak a választás feltételein

A két jelölt között nagyon csekély különbség döntött. Grujicicra 4678 szavazat érkezett, Durakovicra pedig 3910, vagyis 768 vokssal nyert a szerb jelölt – derült ki a központi választási bizottság adataiból. A boszniai bosnyákok tömörülése, a Demokratikus Akciópárt (SDA) több kísérletet is tett a voksolás eredmények megsemmisítésére, arra hivatkozva, hogy a szavazatszámlálás idején szerb rendőrök lepték el a választási iroda épületét, a tömörülés erőfeszítéseit azonban nem koronázta siker. Grujicic kijelentette, a bosnyákoknak fel kell fogniuk, hogy vesztettek, s lehetetlen a voksolás megismétlése. Minek köszönhette győzelmét?

A korábbi voksolásokon olyanok is szavazhattak, akik nem itt éltek, hanem külföldön, vagy más településeken, de az itteni választási listára iratkoztak fel. Most azonban szigorítottak a választási listák összeállításának rendjén, azoknak, akik máshol laknak, az adott helyen kellett leadniuk szavazatukat, s tény ami tény: valamivel több szerb maradt Srebrenicában, mint muzulmán, így a voksolás eredménye – bármit állít is Durakovic – hitelesnek tekinthető.

Hasan Nuhanovic, aki egykor tolmácsként segítette a kéksisakosok munkáját, nagyon sajnálja az eredményt. „A népirtás után az lenne a legkevesebb, hogy muzulmán polgármesterünk legyen. Srebrenica eddig is halott város volt, s ezek után még nehezebb lesz életet lehelni belé” – mondta el a Le Monde-nak.

Összesen kilenc szerb párt fogott össze arra hivatkozva, hogy a lakosság számára egyre rosszabbak az életkörülmények, s mind többen vándorolnak el innen. Még áprilisban jutottak dűlőre a közös jelölt személyéről. Nem véletlenül esett ifjú honfitársukra a választásuk. Grujicic apja még a háború elején halt meg.

Az itt élők emlékezetében még élénken élnek az 1995 júliusában történt tragédia emlékei. Generációknak kell felnőniük ahhoz, hogy begyógyuljanak a mészárlás okozta sebek, de talán még ez sem lesz elég ehhez. Mi is történt akkoriban? 1992-ben és 1993-ban különösen heves harcok dúltak Srebrenicáért. A szerbek stratégiája hasonló volt, mint Szarajevó esetében: ki akarták éheztetni a települést, nem engedték be az élelmiszer-szállítmányokat. Egy ausztrál újságíró 1993-ban számolt be arról, hogy tömegesen éheznek a településen maradt emberek.

1993 áprilisában, úgy tűnt, áttörés történt. Srebrenicát ugyanis az ENSZ 819-es határozatában biztonságos övezetnek nyilvánították, amellyel lehetővé vált, hogy májusban bevonuljanak az UNPROFOR békefenntartói a demilitarizáltnak kikiáltott városba. A szerbek ugyan visszavonultak, de 1995 elejétől már alig engedték be a segélyszállítmányokat az enklávéba. A békefenntartók létszáma is csökkent, 600-ról 400-ra. Közben a szerbek egyre több milicistát sorakoztattak fel a térségben.

1995 márciusában Radovan Karadzic boszniai szerb elnök rendelete értelmében Srebrenicát el kellett vágni a külvilágtól. Ennek következtében a településen katasztrofálissá vált a humanitárius helyzet. 1995. június 4-én az ENSZ-erők parancsnoka, Bernard Janvier titkos találkozót folytatott Ratko Mladic boszniai szerb hadseregtábornokkal arról, engedjék ki az embereket a városból.

Potocariban történt a tragédia

A szerbek 1995. július 6-án kezdték meg az offenzívát. Folyamatosan foglalták el az UNPROFOR megfigyelő állásait Srebrenica körül. A következő napokban az itt élők arra kérték a hollandiai békefenntartókat, védjék meg őket. Ám a szerbek óriási túlerőben voltak, így egy apró kísérlettől eltekintve meg sem próbáltak ellenállni. Miután Karadzic látta, milyen könnyen hatolnak előre szabadcsapatai, elrendelte a város elfoglalását. Bár 1995. július 11-én holland-brit vadászbombázók megpróbálták célba venni a szerbek állásait, a rossz látási viszonyok miatt az akció meghiúsult. A szerbek ráadásul a holland békefenntartók tömeges kivégzésével fenyegetőztek, így ezután már a légicsapásokat sem erőltették. Július 11-én Mladic győztes hadvezérként vonult végig a városon, már ami maradt belőle.

Még ugyanezen a napon 20-25 ezer bosnyák menekült Potocariba, hogy oltalomra leljenek az ottani ENSZ-központban. Több ezren tódultak az objektumba, mások a környező épületekben próbáltak menedékre lelni.

A holland békefenntartók azonban nem tudták szavatolni a menekültek biztonságát. Másnap a szerbek kiszűrték a bosnyák fiúkat és férfiakat a menekültek közül. Megkezdődött a második világháború utáni legszörnyűbb népirtás. A brutalitás ezután nem ismert határt. Meggyilkolták őket, a holttesteket tömegsírokba hurcolták. Több ezer holttestet hetven tömegsírban találtak meg.

Máig nem tudni pontosan, hányan haltak meg a mészárlásban. A történelemkönyvek mintegy nyolcezer (8300-nál valamivel több) áldozatról tesznek említést. Más források közel kilencezer áldozatot említenek. A délszláv háborúkban ez volt az egyedüli olyan esemény, amit a hágai Nemzetközi Törvényszék népirtásnak kiáltott ki.

Azóta bő két évtized eltelt ugyan, de az itt élő nemzetiségek kapcsolata nem sokat javult. Az ellentétek túl nagyok, az akkori trauma mélyen beleivódott az emberek lelkébe, emlékezetébe. Hatiza Mehmedovic, aki férjét és két fiát vesztette el akkor, úgy véli, becsapta őket az ENSZ, „átadtak minket a gyilkosoknak. Most pedig másodszorra is becsaptak bennünket” – panaszkodik annak kapcsán, hogy szerb polgármestere lett Srebrenicának.

Milorad Dodik, a boszniai szerbek viszonylag mérsékeltből nacionalistává és szeparatistává átvedlett vezetője ezzel szemben üdvözölte az eredményt. Szerinte Grujicic a „realitások politikáját” folytatja majd a városban, s mindenkit tisztelettel kezel majd. Dodik mindenesetre kedden váratlan ajánlattal állt elő. Mint mondta, a városházán önálló hivatalt nyitnak „Srebrenica anyái” számára, vagyis azon édesanyáknak, akik a mészárlás során vesztették el valamelyik hozzátartozójukat. A boszniai szerb vezető ígéretet tett arra is, hogy a bosnyákok a jövőben is ugyanúgy megemlékezhetnek halottaikról, mint ezt megelőzően. Azért odaszólt a Demokratikus Akciópártnak is, amely szerinte eltüntette a Srebrenicának szánt adományokat.

Nagyra becsüli Seseljt

A végzettségét tekintve kémiatanár Maga Grujicic azt közölte, a település gazdasági fejlődéséért lép fel, Dodikhoz hasonlóan hozzátette továbbá, hogy július 11-én a helyiek továbbra is megemlékezhetnek az 1995-ös történésekről. Azt is közölte, ő is megjelenik ezeken a megemlékezéseken. „Bűncselekmény történt Srebrenicában. S az a tény, hogy egy szerb kerül a város élére, ez még nem jelenti azt, hogy Szerbiában elfelejtjük, mi is történt a háború alatt” – fejtette ki október elején, amikor Tomislav Nikolic szerb elnökkel találkozott.

A politikus interjút adott a Szabad Európa Rádió szerb nyelvű adásának, amelyben elmondta, olyan közeget akar létrehozni, amelyben lehetővé tehető a gazdaság fejlesztése, mert „új munkahelyek teremtése nélkül semmit sem akarhatunk”.

 A vérengzés napjai
  • 1995. július 6-8. A boszniai szerb erők elfoglalták a srebrenicai enklávét, ahová más régiókból tízezrek menekültek a szerb erők támadásai elől. Mintegy 600 kéksisakos oltalma alatt álltak
  • 1995. július 9. A szerbek bombázni kezdték a régiót
  • 1995. július 10. A holland parancsnok NATO-légicsapásokat kért a szerbek ellen
  • 1995. július 11. A szerbek nem vonultak vissza. Dél körül 20 ezer muzulmán menekült Potocariba. 14 óra 30-kor két holland F16-os bombát dobott a szerbek állásaira. Délután Ratko Mladic csapataival bevonult Srebrenicába
  • 1995. július 12. A nőket és gyermekeket elengedték a szerbek, a férfiakat nem
  • 1995. július 13. Vérengzés Ktravicában. A békefenntartók 5000 muzulmánt adtak át a szerbeknek. Cserében a szerbek elengedték a 14 túszul ejtett békefenntartót
  • 1995. július 16. Kegyetlen vérengzés Srebrenicában

Grujicic válaszolt a bosnyákok azon vádjára, amely szerint baráti viszonyt ápol az ultranacionalista Vojislav Seseljjel, akinek osztja nagy szerb ideológiáját. Mint fogalmazott, „nagyra becsüli”, mint értelmiségit, s az egyik „legértelmesebb személy a szerbiai politikai palettán”. Hozzátette ugyanakkor: „természetesen nem helyeslem a kezdeményezéseit”. Mint mondta, nem is áll kapcsolatban a Szerb Radikális Párt (SRS) vezetőjével, nem is ért egyet politikájával. „Én teljesen más utat képzelek el” – fogalmazott.

A bosnyákok azzal is vádolják, hogy nem ismeri el népirtásként az 1995-ös srebrenicai történéseket. Még a voksolást megelőzően, az AFP tudósítása szerint ezzel kapcsolatban azt közölte, hogy „két nemzetiség ellen is elkövettek bűnöket a településen. Jobban élünk akkor, ha azt mondom, népirtás történt?”. A Szabad Európában kifejtette, Potocari minden áldozatát tiszteli, de „minden itt élő a háború áldozata volt, én is” – tette hozzá. „Srebrenicában nem élt ember, aki nem élte át a legszörnyűbb borzalmakat a háború idején” – jelentette ki. Grujicic multietnikus vezetést ígért a település számára.

Népirtásnak minősítették
A második világháború utáni Európában a srebrenicai volt a legvéresebb tömegmészárlás. A hágai Nemzetközi Törvényszék (ICTY) egyhangú határozata alapján a srebrenicai mészárlás népirtásnak minősíthető. Theodor Meron bíró indoklása szerint: „A boszniai szerb erők népirtást követtek el, amikor a boszniai muszlimok, azaz a bosnyákok megsemmisítésére törekedtek.
Céljuk a Srebrenicában élő negyvenezer boszniai muszlim kiirtása volt, egy olyan népcsoporté, amely az egész boszniai muszlim közösséget szimbolizálja. A férfi muszlim foglyokat, katonákat, civileket, időseket és fiatalokat megfosztották minden személyes tárgyuktól, azonosításra alkalmas iratuktól, majd előre megfontoltan és módszeresen kivégezték őket, pusztán a hovatartozásuk alapján.”
Az Európai Parlament 2009. január 15-ei ülésén július 11-ét a srebrenicai mészárlás európai emléknapjává nyilvánította.

Nem bizonyított, hogy Trump összejátszott az oroszokkal elnökké választásakor

Publikálás dátuma
2019.03.24 21:19
Trump fellélegezhet
Fotó: AFP/ MANDEL NGAN
"A bizonyítékok nem támasztják alá, hogy az elnök részt vett egy orosz beavatkozással összefüggő választási csalásban" - ismertette a Mueller-jelentés eredményét az igazságügy-miniszter.
A régóta várt Mueller-jelentés tisztázta Donald Trump amerikai elnököt azok alól a vádak alól, amelyek szerint összejátszott Oroszországgal a 2016-os választás befolyásolása érdekében - tudósít William Barr igazságügy-miniszter vasárnapi bejelentéséről a Washington Times.

"A vizsgálat szerint a bizonyítékok nem támasztják alá, hogy az elnök részt vett egy orosz beavatkozással összefüggő választási csalásban"
- közölte Barr, majd hozzátette, azt sem derült ki, hogy Trump kampánycsapatából bárki együttműködött volna az oroszokkal, pedig, mint állítja, a másik fél nyitott lett volna erre. Robert Mueller pénteken fejezte be a csaknem kétéves vizsgálatot, majd az ebből készült jelentést átadta az igazságügy-miniszternek, aki most nyilvánosságra hozta a dokumentumnak azt a pontját, amelyre a legtöbben kíváncsiak voltak.

A különleges ügyész azt sem állítja, hogy Trump elkövette az igazságszolgáltatás akadályozása bűncselekményt, de nem is menti fel ez alól.

Meghallgatásra idézik be az amerikai igazságügyi minisztert

Meghallgatásra idézi be William Barr igazságügyi minisztert a Mueller-vizsgálattal kapcsolatban az amerikai képviselőház igazságügyi bizottsága - jelentette be Jerry Nadler. A bizottság demokrata párti elnöke rögtön azt követően nyilatkozott, hogy a tárcavezető levélben tájékoztatta a törvényhozókat a Mueller-jelentésben foglalt főbb megállapításokról. Adam Schiff, a képviselőház hírszerzési bizottságának ugyancsak demokrata párti vezetője már azután, hogy a Mueller-bizottság pénteken átadta a jelentést William Barr miniszternek, közölte: a törvényhozók a kongresszus elé idézhetik meghallgatásra Robert Muellert, a vizsgálóbizottság vezetőjét is.

Frissítve: 2019.03.24 22:05

Béres-csepp történelmi sebekre

Publikálás dátuma
2019.03.24 21:10

Fotó: Médiaklikk
Az idősebbek közül többen is találhatnak olyanokat a tágabb ismeretségi körükben, akik egykor Béres József kisvárdai háza előtt álltak sorba, mert híre ment, hogy az agrobiológus, biokémikus olyan csodaszert talált fel 1972-ben és osztogat ingyen, ami gyógyítja a rákot. Ha a rákot nem is gyógyítja, immunerősítőként, roborálószerként növelheti a túlélési esélyeket. A nyomelemeket, ásványi anyagokat tartalmazó Béres-csepp miatt feltalálóját 1975-ben kuruzslással vádolták meg. Pedig a szer mégsem felcímkézett desztillált víz: 1978-ban végül gyógyhatású készítményként kerülhetett forgalomba, majd 2000-ben hivatalosan gyógyszerré nyilvánították. A földijei által egyszerűen csak Józsi bácsinak hívott kutatót 2002-ben tüntették ki Széchenyi-díjjal tudományos munkásságáért és küzdelmes életéért. Több könyv, film, színdarab is készült az életéről – Kósa Ferenc filmrendező már az 1970-es években ütközött emiatt a cenzúrával −, legutóbb pedig egy négyrészes tévésorozat született Gyöngyössy Bence rendezésében, amelynek első epizódját szombat este mutatta be a Duna Televízió. A film épp a fentebb említett, jellemző képpel indul: hosszú sor áll Béres József háza előtt, amikor megérkezik a rendőrség, hogy letartóztassa, miközben ő a fürdőszobájában töltögeti cseppeket. A flashbackeket előszeretettel alkalmazó film a különböző idősíkokat váltogatva, mozaikszerűen mutatja be Béres József pályafutását, és jellemét. A főszerepet alakító Gáspár Tibor alakításában egy végtelenül elhivatott, örökké gondolkodó, jóakaratú és csodálatra méltóan kiegyensúlyozott karakternek látjuk, már-már földre szállt angyal, aki Gáspár Tibornak köszönhetően mégis hús-vér figura. Az már nem a színművészen múlt, hogy Béres egy-egy megszólalása inkább tűnik egy bölcseleti könyv vagy egy tanmese egy-egy mondatának. Bár néha túlságosan is steril a környezet – a korabeli kocsik fényezése úgy csillog, mintha veterán autók találkozójáról érkeztek volna −, a történelmi képeslapokat, az ötvenes, hatvanas, hetvenes éveket (vissza)látva mégis hálás lehet a néző. Akárcsak a karakterek árnyalt ábrázolásáért: pártitkár és pártitkár között is óriási különbségek voltak. Jellemző: Béres Józsefnek voltak támogatói, ám épp egy olyan pártember tett neki keresztbe, aki 1956-ban még lincselésre bujtogatott – és Béres volt az, aki ebben az útját állta. (Tacitus tollára való történet.) A Cseppben az élet színészgárdája igen erős, Für Anikó alakítása elképesztően jó Béres testvérének szerepében.  INFÓ: Cseppben az élet, 1. rész Rendező: Gyöngyössy Bence Március 23., Duna Televízió