Megmásszák az Etnát a 2017-es Giro kerekesei

Publikálás dátuma
2016.10.27. 07:53
A szervezők reményei szerint Vincenzo Nibali is végig harcban lesz a rózsaszín trikóért FOTÓ: GETTY IMAGES/Venturelli
Május 5-én Szardínia szigetén rajtol a jubileumi 100. Giro d’Italia, 1991 és 2007 után harmadik alkalommal. A viadal két etap erejéig Itália másik nagy szigetén Szicíliában is "látogatást tesz", s mindez történelmi esemény, hiszen egy éven belül sosem érintette az útvonal mindkét szigetet. 

A 2017-es verseny számos olyan részre ellátogat az ország déli részén, amely még nem fogadhatta a mezőnyt. Az első három szakasz a sprintereknek kedvez, ám a negyediken már hegyi befutó lesz, az útvonal pedig az Etna tetejére vezet.

A második hét rögtön egy igen fontos nappal indul, hiszen a 10. szakaszon rendezik a 39 km hosszú időfutamot. Május 23-án szemlélhetjük a legdurvábbnak tűnő etapot, amikor a Mortirolót majd a Stelviót kell a kerekeseknek megmászniuk. Utóbbi a 100. Giro legmagasabb hegye lesz, a maga 2758 méterével. A legnagyobb izgalmak pedig minden bizonnyal a harmadik hétre maradnak.

Az utolsó öt napból négy elképesztően nehéznek ígérkezik, a 18. szakaszon négyszer megy majd a mezőny kétezer méter fölé. A szervezők nem titkoltan úgy alakították ki az etapokat, hogy az olasz versenyzőknek esélyük legyen a győzelemre. Reményeik szerint Vincenzo Nibali és Fabio Aru is végig harcban lesz a rózsaszín trikóért.

A verseny utolsó napja a monzai autóversenypályán rajtól és a milánói székesegyház előtt ér célba. A huszonnyolc kilométeres egyenkénti időfutamot követően koronázzák meg a jubileumi Giro bajnokát. A mezőnyre 21 szakasz vár, s összesen 3,572 kilométeres távot kell teljesítenie.

Szerző

Közelkép - Sebezhető operaházak

Tragédiával küszködik Stéphane Lissner, a párizsi Operaház főigazgatója. Jonas Kaufmann, korunk egyik legnagyobb tenoristája lemondta a Hoffmann meséinek október végére kitűzött előadásait. A művész azt észlelte, hogy valami baj van a hangjával. Fertőzésre gyanakodott, de az orvosok mást diagnosztizáltak.

Egy gyógyszer mellékhatásaként egyik hangszálán szétnyílott egy ér. Fölrobbant. Abba kellett hagyni az éneklést, nehogy még nagyobb baj legyen. Kétségbeesés, nem tudható biztosan, hogy meddig tart ez az állapot, hiszen Kaufmannak, igaz csak jövő januárra van szerződése a Lohengrinre. A jegyeket elővételben eladták, szuper áron, húsz százalékkal drágábban, és ha ezt a nézőknek vissza kellene fizetni, össze is omolhat a költségvetés.

Lissner direktor hasonlata különös. Ha egy meccsen Messi játszik, drágább-e a stadion belépője? Párizs most azért esdekel, hogy a New York-i Met adná kölcsön neki néhány estére a mexikói Ramon Vargast a Hoffmannra. Mert mint magyarázza, a gond nem csupán Párizsé, a világ valamennyi szuper dalszínházáé. Millió eurókról van szó, noha a különleges sztárok nincsenek túl sokan. Ma már megesik, hogy az esti előadásra az utolsó pillanatban, aznap reggel érkeznek be a telefonlemondások, a terrortámadásoktól való félelem miatt.

Lissner negyed évszázadig vezette a milánói Scalát, és mint mondja, ilyen vele egy ízben történt meg. Ma azért gyakoribb, mert az igazi nagy kedvencek hajszáikban túlterhelik magukat, sokat vállalnak. Akad szoprán, tenor, bármilyen hang, aki egyetlen föllépésért 50 000, 100 000 eurós gázsit alkudozik ki magának.

A párizsi direktor már azért reszket, mert 2017. májusára néhány estére, ugyancsak vagyonért, Anna Nyetrebko ígérte el magát Csajkovszkij Anyeginjére, és ha megismétlődnék a Kaufmann eset, mi lesz vele? Vagy bárki más operaigazgatóval, aki büszke ugyan szuper produkciójára, de reszket a kockázat miatt. Nem a dalszínház a kevés, hanem az igazi énekes kincsek kínálata.

Szerző

Közelkép - Sebezhető operaházak

Tragédiával küszködik Stéphane Lissner, a párizsi Operaház főigazgatója. Jonas Kaufmann, korunk egyik legnagyobb tenoristája lemondta a Hoffmann meséinek október végére kitűzött előadásait. A művész azt észlelte, hogy valami baj van a hangjával. Fertőzésre gyanakodott, de az orvosok mást diagnosztizáltak.

Egy gyógyszer mellékhatásaként egyik hangszálán szétnyílott egy ér. Fölrobbant. Abba kellett hagyni az éneklést, nehogy még nagyobb baj legyen. Kétségbeesés, nem tudható biztosan, hogy meddig tart ez az állapot, hiszen Kaufmannak, igaz csak jövő januárra van szerződése a Lohengrinre. A jegyeket elővételben eladták, szuper áron, húsz százalékkal drágábban, és ha ezt a nézőknek vissza kellene fizetni, össze is omolhat a költségvetés.

Lissner direktor hasonlata különös. Ha egy meccsen Messi játszik, drágább-e a stadion belépője? Párizs most azért esdekel, hogy a New York-i Met adná kölcsön neki néhány estére a mexikói Ramon Vargast a Hoffmannra. Mert mint magyarázza, a gond nem csupán Párizsé, a világ valamennyi szuper dalszínházáé. Millió eurókról van szó, noha a különleges sztárok nincsenek túl sokan. Ma már megesik, hogy az esti előadásra az utolsó pillanatban, aznap reggel érkeznek be a telefonlemondások, a terrortámadásoktól való félelem miatt.

Lissner negyed évszázadig vezette a milánói Scalát, és mint mondja, ilyen vele egy ízben történt meg. Ma azért gyakoribb, mert az igazi nagy kedvencek hajszáikban túlterhelik magukat, sokat vállalnak. Akad szoprán, tenor, bármilyen hang, aki egyetlen föllépésért 50 000, 100 000 eurós gázsit alkudozik ki magának.

A párizsi direktor már azért reszket, mert 2017. májusára néhány estére, ugyancsak vagyonért, Anna Nyetrebko ígérte el magát Csajkovszkij Anyeginjére, és ha megismétlődnék a Kaufmann eset, mi lesz vele? Vagy bárki más operaigazgatóval, aki büszke ugyan szuper produkciójára, de reszket a kockázat miatt. Nem a dalszínház a kevés, hanem az igazi énekes kincsek kínálata.

Szerző