Fleck Zoltán jogszociológus szerint az Ab-döntések a centrális hatalom természetét tükrözik, vagyis az Ab politikai testületnek nevezhető, szemben a Kúriával, és a rendes bíróságokkal, amelyek ma is az igazságszolgáltatás szerveiként működnek. Fleck szerint általánosságban elmondható mindez az Ab szerdán kiadott, de még kedden meghozott két határozatáról is.
Mint ismert az Ab-határozatok alaptörvény-ellenesnek ítélték és megsemmisítették a Kúria két korábbi végzését, amelyekben a legfőbb bírói szerv kimondta: nem társadalmi célú volt az M4-en (Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt.), illetve a TV2-n elhangzott kormányhirdetés, hanem politikai reklám, mivel a népszavazáson való részvételre buzdított. Így a Kúria szerint a két médium törvényt sértett, amikor azt társadalmi célú hirdetésként tette közzé. A Kúria két döntése amúgy a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) korábbi, ezzel ellentétes határozatait változtatta meg, amelyek nem tartották politikai hirdetésnek a kormány-reklámot.
Az Ab elé azután került a két hasonló ügy, hogy mindkét médium alkotmányjogi panaszt adott be, amelyeket az Ab többsége befogadott. De már itt gondban voltak, mert a népszavazási törvény szerint az alkotmányjogi panaszt a kúriai döntést követő 5 munkanapon belül kell benyújtani. Ám, az M4 az 5 munkanapos jogvesztő határidőt túllépte, csak október 21-én adta be panaszát a Kúria október 10-i, honlapján aznap közzétett döntése ellen. (A TV2-nél nem volt probléma a határidővel.) Az Ab többsége úgy oldotta fel ezt az ellentmondást, hogy saját korábbi gyakorlatát felülírva kimondta, mivel az M4-gyel a Kúria nem közölte végzését, így az a sajtóból értesült a döntésről és csak 5 munkanapon túl tudta beadni alkotmányjogi panaszát, ám az Ab-többség szerint az M4 így is betartotta "a panasz benyújtására nyitva álló határidőt”. Hogy az Ab általános gyakorlata a Kúria honlapján való közzétételt tekinti "közlésnek", az alkotmánybírák többségét nem érdekelte.
Erre egyébként Sulyok Tamás, az Ab elnöki jogköröket is ellátó elnökhelyettese mutatott rá különvéleményében, hozzátéve: az M4 alkotmányjogi panaszát be sem lehetett volna fogadnia a testületnek. Az M4-re vonatkozó határozathoz Sulyok mellett Czine Ágnes, Stumpf István és Szalay Péter fűzött különvéleményt, amelyekben - nem a határidő miatt - szintén a panasz elutasítása mellett érveltek. A TV2-re vonatkozó Ab-határozattal négyük mellett Pokol Béla sem értett egyet.
Ítélethirdetés FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM
A különvéleményt megfogalmazó alkotmánybírók hasonló érvekkel utasították el a többség döntésének érdemi részét. A megtámadott kúriai végzések "észlelték", hogy a konkrét - október 2-i - népszavazási kampánynak nemcsak a népszavazásra feltett kérdés megválaszolása, hanem a referendumon való részvétel vagy távolmaradás is része, ezért a kormány - a referendum szervezője - hirdetését, amely részvételre buzdított, politikai reklámnak minősítették. Az Ab-többség ezzel szemben úgy vélte: a népszuverenitás alkotmányos elvéből, vagyis hogy a hatalom forrása a nép, amely hatalmát választott képviselői útján vagy közvetlenül gyakorolja, következik, hogy önmagában sem e jog gyakorlására, sem az attól való tartózkodásra felhívás nem minősül politikai reklámnak.
Ezt cáfolva, Stumpf István például úgy érvelt, hogy bár a politikai reklám fogalmát az Alaptörvény nem határozza meg, az Ab-többség mégis megtette ezt, amikor kimondta a népszuverenitásból levezetett tételt. Ám, Stumpf szerint az Ab-többség "nem bizonyítja, nem is tudja bebizonyítani", hogy az Alaptörvény hatalomgyakorlást rögzítő szabályából kiolvasható lenne, hogy ténylegesen melyik közlés „nem minősül politikai reklámnak”.
A különvélemények azt is rögzítik hangsúlyosan, amire Fleck Zoltán is utalt, hogy az Ab nem válhat "negyedfokú bírósággá", azaz a jogszabályokat a bíróságok önállóan értelmezik, az Ab csak ennek alkotmányos kereteit jelölheti, jelölhetné ki.
