1956;Katona József Színház;
2016-10-29 07:47:00
1956. november 4-én megindult Magyarország történetének egyik legnagyobb kivándorlási hulláma. Részben a megtorlás elől, részben egy jobb, emberhez méltóbb élet reményében menekültünk akkor épp mi, magyarok a diktatúrából a szabadságba. S bár Magyarország lerohanását sokak reménye ellenére nem akadályozta meg sem az Egyesült Államok, sem a hazánkat is tagjai közt tudó ENSZ, a menekülteket tárt karokkal várta a nyugati világ Ausztriától Ausztráliáig: étellel, itallal, munkával, oktatással, menedékkel, készpénzzel segítve őket. Ahogy nőtt a menekülők száma, úgy sokasodtak a nehézségek, sőt a kritikai hangok is, de mindez nem változtatott azon, hogy az elsöprő szolidaritásnak köszönhetően végül 200.000 magyar kivándorló talált otthonra, munkára és hosszútávon boldogságra választott hazájában.
Manapság mintha kicsit hajlamosak volnánk megfeledkezni minderről. Ahogy három éve a Nemzeti Színházban a magyar holokauszt emléknapján az Auschwitz-pert feldolgozó A vizsgálattal, úgy ezúttal is szó szerinti interjúkkal és dokumentumokkal szeretne emlékezni és emlékeztetni a PanoDráma alkotóműhely történelmünk egyik fontos, ma különösen releváns fejezetére. Az est szövegét a PanoDráma csapata állította össze az 56-os Intézet hatalmas oral history archívumának hatvan releváns mélyinterjújából, korabeli újságcikkekből és egyéb forrásokból, valamint az általuk készített eredeti interjúkból. A felolvasást a Fortepan anyagából válogatott fényképek kísérik. A dokumentumszínházi előadásairól ismert független csapat ezúttal november 4-én a Katona József Színház nagyszínpadán mutatja be felolvasószínházi estjét mindkét társulat művészeinek részvételével, de igazgatója révén ezúttal is csatlakozik a produkcióhoz az Örkény Színház. Előadják: Bartsch Kata, Bezerédi Zoltán, Kovács Lehel, Mácsai Pál, Máté Gábor, Molnár Piroska, Urbanovits Krisztina. Dramaturgok: Almási-Tóth András, Garai Judit, Hárs Anna, Merényi Anna. Színpadra állította: Lengyel Anna