USA;elnökválasztás;Donald Trump;
2016-11-12 06:05:00
Arató András Klubrádió
Nekem egyáltalán nem tűnt viccesnek Trump egy percig sem. Ezért reménykedem abban, hogy vicces lesz. Hazánk főembere különben imigyen szóla: Győzött a demokrácia! Ez kb. olyan, mintha egy futballmeccs után azt kürtölné világgá boldogan, hogy lejátszották a derbit. A demokrácia győzelmét az talán jelzi, hogy Hillary gratulált Trumpnak, még csak nem is célozva a „haza nem lehet ellenzékben” doktrínára. A magam részéről biztosítom Trump számára a 100 napos türelmi időt.
Avar János újságíró
Így szokott lenni. Sok Donaldra szavazónak is úgy tűnt, milyen jó lesz megviccelni az orrát fennhordó elitet. Sok baloldalinak is úgy tűnt, vicces lesz kiszúrni Hillaryval, aki szerintük „elorozta” Bernie-től a jelöltséget. Hamarosan sokan rá fognak jönni, hogy ennek a viccnek nagyon rossz a poénja. Mert rajtuk csattan. De sajnos rajtunk is. Jelzem, kilencven éve nagyon sokan és sokáig viccesnek tartották a folyton ordítozó Adolfot.
Bolgár György rádiós újságíró
Az Apokalipszis lovasának. És ez nem vicc. Ha az európai szélsőjobboldali nacionalisták elégedett nevetését látjuk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy nem lesz okunk vidámságra. Hacsak a lovas köpönyeget nem fordít.
Farkasházy Tivadar Hócipő
Abban reménykedem, hogy Reagant is úgy adták el nekünk, hogy egy buta színész, aztán Gorbacsovval elég jó üzletet kötött, ami minket illet. Ekkora mákja a lovin nem volt körülöttem senkinek 60 év alatt. Tíz futamot eltalálni zsinórban, szinte az összes billegő államot besöpörte 1-2 százalékos különbséggel. A Brexit is épp, hogy „győzött”. Ez nem az én évem, és sok már nemigen van hátra, ráadásul ez az úr lehet, hogy nyolc évig lesz, s nem sok empátiával Európa iránt. Egyelőre Bush3.
Horváth István hírlapíró
A tréfás jövőről a Facebookon olvastam: Trump száz év múlva betér kedvenc kocsmájába, kéri szokott sörét és kérdi a pincért, mi újság itt a földön, mi van Afganisztánban Szíriában, rend van-e Európában, jönnek-e még a migránsok Mexikóból, szárnyal-e a gazdaságunk? Nyugodjon meg elnök úr, válaszolja a kocsmáros, béke van, rend és nyugalom az egész világon. Trump elégedetten fizetni készül. Mennyi lesz, kérdezi. Jön a válasz: öt rubel, uram.
Horváth Zoltán újságíró
...és bizony mára eljött az ideje, hogy halálosan komolyan vegyük. Nem mintha pusztán ez bármit is segítene rajtunk. Legfeljebb jó, ha minél előbb belátjuk, hogy szétfoszlóban van a remény, miszerint a nagyvilág majd csak közbelép, ha itt végzetesen abszurdba fordulnak a dolgok. Jó, ha nekilátunk tréningezni, hogy (ismét) mielőbb megtanuljunk a víz alatt élni. Örüljünk, hogy volt húsz jó évünk, és sajnáljuk az ifjabb nemzedékeket, akiknek még ennyi sem jutott.
Veress Jenő a Népszava főmunkatársa
Ízlés kérdése, nekem kezdetben sem tűnt viccesnek, inkább riasztónak. Mára meg… Most elmondhatom: napok óta mocorog a fejemben valami. Ha az olvasó behunyja a szemét és maga elé képzeli Borisz Jelcint, nem érez rengeteg hasonlóságot a két pasas között? Fogalmam sincs persze, hogy Trump mennyit iszik, de azt tudom, hogy Jelcin egyszer csak lemondott, utána jött Putyin, és az cseppet sem lett vicces.