A maffia olyan képződmény, mely nem csupán illegális tevékenységekből termeli ki a maga jelentős hasznát, de beépül a legális gazdaságba is. Nem csak filmek, de tények is tanúskodnak arról, hogy a szervezett bűnözés beszivároghat a helyi vagy az országos vezetésbe is.
Nápolyban például a Camorráé a szemétbiznisz. A klánok a szállításban, és lerakásban érdekeltek. Illegális telepekre hordják, amik aztán környezetszennyezést, betegségeket okoznak. A keresztapák pedig dúsan aratnak ezen (is).
A maffia csöndesen vásárolja be magát a politikába. Fenyegetéssel, de többnyire inkább pénzzel szerez magának erős „lobbistákat”. Befektet így, mely befektetésnek busásan meg kell térülnie. Aki egyszer eladta magát, annak nincs visszaútja. A maffia tízparancsolatának egyik pontja szerint „mindig állj szolgálatára a családnak, még akkor is, ha a feleséged gyermeket szül”.
A Keresztapából tudjuk: a törvény azt szolgálja, aki többet fizet érte. Ha meg a dolgok nem úgy mennek, ahogyan a megállapodás szól, abból nagy baj lehet. Érkezhet a lófej az ágyba, meg a többi – ismerjük.
Elképzelhetetlen, hogy egy jól megfizetett törvényt holmi belpolitikai viszálykodás miatt visszavonjanak, amíg a maffia bevételi terve nem teljesül.
Ha milliárdokat fektettek már – hamarjában ez jut eszembe – egy erőmű-projektbe, megkenték, akit kellett, pár firkász szaglászása miatt nem bukhat az üzlet. Ha mégis, az előre kifizetett pénzeket valakiből biztosan kíméletlenül kiverik. A maffia már csak ilyen.
Jut eszembe. Nem tudják, mitől olyan ideges mostanában Rogán Antal?
