Széchenyi az elmesúrlódásról

Széchenyi István az ország fejlődése érdekében fontosnak tartotta az „elmesúrlódásokat”, a különböző vélemények ütköztetését. „Kísértessék meg minden kútfő, mely honunk felvirágzására szolgál” hangsúlyozta a legnagyobb magyar 1843-ben a Jelenkor 72. számában. Széchenyi a Világ című könyvében is rámutat arra, hogy „szembenállásra legnagyobb szükség van: mert a Való csak elmesúrlódások által szokott lépni a halandók közé”. 1835-ben a Hírlapi cikkekben is hangsúlyozza, hogy „minél többen nyilatkoztatják ki véleményüket, annál sikeresebb a végrehajtás”.

Magyarországon 1990-től érvényesül a szembenállás, de az ellenzékben lévő pártok jó elgondolásait is sutba dobják a választáson győztes pártok. A parlamenti pártoknak meg kellene fogadni Széchenyi üzenetét, amit 1843-ban a Hírlapi cikkekben kifejtett „a tanács bárhonnan jő, ha jó, elfogadható”. A hasznos tanács elfogadását akadályozza az is, amit a legnagyobb magyar 1830. szeptember 27-én a Naplójában megfogalmazott: „mi Magyarországon kutya-macska módjára élünk és apró-cseprő gyűlölködéseink és torzsalkodásaink miatt elfelejtjük a közjót előmozdítani”. Ez negatív érzelem a jelenben sajnos még jobban érvényesül, mint Széchenyi korában. A legnagyobb magyar a politikai programtöredékekben rámutat arra, hogy „ha nem is vagyunk egyvéleményűek, magyarok maradunk”. Jó lenne ezen gondolatokat megszívlelni az országot irányító és ellenzékben lévő pártoknak.