Gyerekhatárőrök és japánok Röszkénél

Most, hogy érvénytelen – azaz 98 százalékos – lett a népszavazás, és a kötvénybiznisz fontosabb az alkotmánymódosításnál, Orbán Viktor csurdén áll Európa előtt. Mára nem téma idehaza a migráns. Nógrádi György eltűnt a süllyesztőben, egyedül szegény Bakondi, meg az M1 - és a Kossuth rádió - küzd még, mint malac a jégen.

Talán már csak a polgárőrök visznek színt a szürke hétköznapokba. Afféle „tanulmányi kirándulásként” minden régióból beleszagolhatnak a haza védelmének gyötrelmes gyönyörűségébe. A Tolna megyei lap írja, hogy két polgárőrük, dr. Szilák Mihály és középiskolás(!) unokája is három napig szolgált Röszkénél. Utóbbi erre az időre felmentést kapott az iskolalátogatás alól. (Azért az efféle jugendezés eddig nem volt szokásos Magyarisztánban.)

Az első napon gépkocsizó járőrszolgálatot láttak el a határon, a kerítés mentén. Másnap közösen járőröztek a rendőrséggel, majd a forgalomirányításban működtek közre. Dr. Szilák elújságolta, hogy a határ csendes és nyugodt volt. Ugyanakkor a környéken jelentős volt a fegyveres erők jelenléte. Sűrűn lehetett találkozni közös katonai-rendőri járőrrel, sok volt a rendőrségi és a TEK-es jármű.

Ott tartózkodásuk alatt menekültekkel persze nem találkoztak. Egy alkalommal viszont – mesélik butaságuk történetét - észrevettek néhány gyanús, ázsiainak tűnő alakot, akik a kerítéssel babráltak. Ám gyorsan kiderült, hogy nem menekültekről, hanem a kerítés biztonsági berendezését szerelő japán munkásokról van szó.

Nocsak! Ilyesmiről eddig nem szólt a kormánykommunikáció. Titokban tehát ázsiaiak veszik el a magyarok munkáját?

Bakondi úr, ha erről is lehetne valamit…